5.Fárasztó brigád...

-Harry én imádok sminkelni,meg ezt csinálni!És persze veletek dolgozni.Mondjuk igazán egy nap alatt nem lehet vélemény mondani...de akkor is.-magyaráztam hevesen.
-Jól van...Bocsánat Smith kisasszony.-léptünk be a hatalmas étkezőbe.Nagyon hasonlított a szobákra.Itt is csodálatos csillárok lógtak le.A falakon hangulatos festmények,és apró lámpák.Ezek az apró lámpák üvegyöngyhatást keltettek.
-Ne nevezz igy.- hajoltam közel.
-Rendben...-bólintott.Leültem Zayn és Jenna mellé.
-Na fiatalok?-mosolyogtam rájuk.-Miről,folyik a csevej?
-Hát Zayn tetkóiról.-nevetett.
-Ó..Zayn nem azért..de irtó buta vagy...-csóváltam a fejem.
Értetlenül néztek rám.
-Csodálatos a tested...ha így haladsz akkor nem fog látszani a csodás tónusú bőröd.-érveltem.
-Hát köszönöm.-túrt  a hajába.-Majd meggondolom.
-Ajánlom.-suhantam Nath mellé.
-Köcsög vagy Faith,egy köcsög.-ette a szendvicsét.
-Figyelj egyezzünk meg.Ha te nem szívatsz én sem!-ajánlottam alkut.
-Holnap lesz egy fellépésetek.-teremtett csendet Paul.-Este 8-kor kezditek.-ismertette a tényeket.
A srácok figyelmesen hallgatták Pault,kivéve Harry.Ő az asztal másik végén ült.a szemembe nézett és vágott egy grimaszt.Alig tudtam megállni,hogy ne nevessem el magam.
-Harry?-szólította meg Paul.
-Igen?-nézett rá ártatlanul.
-Fejezd be legalább addig amíg beszélek,mert megint elkésel vagy eltévedsz...-mondta Paul,mire mindenki nevetett.
Az este további része zökkenő mentesen telt.Beszélgettünk,ettünk,majd elmentünk lefeküdni.
-Faith...alszol?-ült fel az ágyában.
-Nem..már nem...-morogtam álmosan.
-Haryvel mizujs?-pislogott rám.
-Mi lenne?-fordultam feléje.
-Nem közeledett feléd?-kuncogott.
-Jenna kérlek,hagyd abba...Ez felejtős dolog.Ő sztár,én meg nem.Egy hónap és vége.-sóhajtottam.
-Ne legyél pesszimista.-figyelmeztetett Jenna.
-Jó...-szóltam félálomban.Mivel nem mondott semmit,elaludtam.

Az éjszaka közepén léptek hangjára lettem figyelmes.Kint csodásan zuhogott az eső.
-Jenna!-szólítgattam de nem válaszolt úgy aludt mint a bunda.
-Jenna...-mondtam utoljára.Sietősen körbe néztem,hogy mit hajíthatnék oda.Végül a telefonom mellett döntöttem.Sikeresen célba ért.
-Mi a fene?-bámult rám kómásan.
-Psszt,.Hallod?-csendesedtem el.Tisztán kivehető volt a lépések nesze.Épp az ajtónk előtt hallottuk.
Csendesen intettem Jenának,hogy kövesse a példámat.A párnákat úgy helyeztem,az ágyamban ,hogy úgy tűnjön mintha ott lennék.Majd amikor Jenna is végzett, az ajtó mögé léptünk.A kilincs fordult,az ajtó nyikorogva nyílott ki.Lélegzet visszafolytva vártunk az érkezőkre.Fogalmunk sem volt,hogy ki lehet az,mert a nyitott ajtótól nem láttunk semmit.
-Egy kettő há..-suttogtam Jennának ekkor a betolakodókra vetettük magunkat.
-Faith..áuu..-nevetett Harry.Nevetve néztem Jennára.Ő Louisra ugrott rá.
-Tudjuk,hogy imádtok de ez azért túlzás.-porolta le magát Louis.Jenna pironkodva állt fel.
-Faith te nem akarsz leszállni?-vizslatott Louis.
-Engem nem zavar...-mosolygott Harry.
-De Harry ha nem bánod pattantam fel.És felhúztam.
-Bánom...-nézett rám huncut mosollyal.
-Gyere gyakrabban.-viszonoztam a mosolyát.
-Louis és Harry menjetek aludni,mert holnap nem tudunk mi se helyrehozni.És kétszer annyi időbe telik eltüntetni a karikákat a szemetek alól.-lökőste ki őket az ajtón.
-Igenis Kapitány..!-szalutált Louis.
-Szia.-intettem Harrynek,mert Louis elhúzott.
-Szia,Faith.-nyomott egy puszit az arcomra.
Fülig érő mosollyal csuktam be az ajtót.
-Nocsak...-vigyorgott Jenna.
-Hagyj...-mondtam durcásan és lefeküdtem.Levakarhatatlan mosollyal az arcomon aludtam el...