2. évad - 5. rész.

-     

    Úgy döntöttem, hogy még lesz pár rész. Időközben indítottam új blogokat és szeretném ha feliratkoznátok. Leírom a listát és a rövid tartalmakat, és az FB csoportot is!

Backstabber

Jessi élete nagy lehetősége előtt áll. Ezen múlik a karrierje. Sarah, a Teens magazin szerkesztője, nagy dobásra készül. Az év, port kavaró botrányát szeretné összehozni. Kideríteni mi folyik a One Direction bandán belül. Létezik e az a sokak által emlegetett Larry Stylinson? Mindezt egy részletes beszámolóval megfűszerezve. Jessi nem akar kém lenni, de úgy adja az élet, hogy mégis a feladat végrehajtására kényszerül. Beépül, mint fiú-álruhában-, és a fiúk bizalmi körébe férkőzik. Vajon leadja a részletes beszámolót, hogy tönkretegye a „barátait”? Miért dönt, úgy, hogy minden jobb lesz, ha közzé teszi a cikket?
Link: http://backstabber-shut-your-mouth.blogspot.hu/

Az ellentétek vonzzák egymást?

 Honey. Lily. Évek óta legjobb barátnők. Ellentétek. Még is, kénytelenek lesznek elviselni egymás idegesítő szokásait, négy fal közé zárva pár évig. A két barátnő úgy határoz, hogy jelentkeznek egy egyetemre, amire fel is veszik őket. Miután belakták a helyet, már az első napokban találkoznak egy fiúval, Niall-el. Kiközösített cserediákként élte napjait, amíg Honey és Lily fel nem dobják az életét. Jól indul minden, mindaddig, amíg kapnak két új tanulót. Harry és Zayn. A két fiú teljesen felforgatja az egyetem életét. Lázadók. Csak úgy, mint Lily. Honey inkább a tanulásnak szenteli az életét, nem akar csalódást okozni önmagának. A tökéletességre törekszik. De képes feladni a hőn áhított tökéletességet a szerelemért? És Lily megtalálja-e azt a fiút aki kiegészíti?

Link: http://lilian-and-honey.blogspot.hu/

→Facebook csoport←

Kérlek nyomnál egy lájkot, erre a képre+ az oldalra? Sokat segítenél*.* Link:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=526450347401184&set=a.523642001015352.1073741827.474055159307370&type=1&theater

  

Élet nagy lábon és szabadon...

     Hihetetlen. – motyogtam magam elé. Az asztalon, hat különféle, angol bulvárlap terült el, amelyeknek én voltam a címlapján. Hangzatos címekkel, mint: „Az ex páros megint összejött” , „Taylor Swiftet kidobták”, „Harry Styles kapcsolatban van”.

-          Ezt megmagyaráznád? – anya csípőre tett kézzel állt velem szemben. Mérgesen várta a válaszom.

-          Én csak… – nekirugaszkodtam, de nem ment. Össze voltam zavarodva. Harry, az éjszaka, és persze Taylor, aki azonnal kirúgott. Nem hibáztatom érte, pocsék érzés így elárulva lenni. De legalább érezte, mit éreztem Harry eltűnése után.

-          Te, mit? –anyu nem vártam meg, hogy végre kinyögjem. Helyette indulatosan sétált fel s alá közben ordított:

-          Életeid végéig szobafogság. Tűnj a szemem elől!

-          Ezt akarod? – kérdeztem. Keserű érzés öntötte el a szám. Nem haragudhat ennyire rám. Én nem tettem semmit. Nem voltam semmilyen megalázó helyzetben, és mégis csinálja a cirkuszt. Kirúgtam magam alól a széket és elviharoztam.

-          Remélem, boldog leszel. Felrohantam, a szobámba és magamra zártam az ajtót. Feltéptem a szekrényem elkaptam a hozzám legközelebb eső táskát és elvettem. A szekrényemből kirángattam pár ruhát, belegyömöszöltem. Elvettem a tárcám és mentem is le a lépcsőn. Anyám mit sem törődve bámulta a magazinokat.

-          Mit gondolnak majd rólunk? Ilyenre neveltelek? Tönkretettél egy kapcsolatot!

-          Én? Az már ott volt elrontva, hogy találkoztak. Taylor tette tönkre az enyémet! Innen fúj a szél? Mások véleménye? Csináltál már valaha valamit úgy, hogy nem gondoltál arra, hogy mit gondolnak majd mások?

Reszkettem a dühtől. Igen, anya és apa, szégyelltek. Soha nem tudtam úgy cselekedni, hogy nekik megfeleljek, és már nem is próbáltam.

-          Elmentem, a soha viszont nem látásra! Adios!

Gyors léptekkel közelítettem meg az ajtót.  Lenyomtam a kilincset és amilyen erősen csak tudtam becsaptam magam mögött az ajtót. Megállás nélkül rohantam. Amikor kifulladtam, megálltam. Visszanéztem. Senki nem jött utánam. Zilálva halásztam elő a táskám mélyéről a telefonom. Tárcsáztam és türelmesen vártam, míg megszólalt a vonal végén Nath.

-          Jól vagy? Miért zihálsz így csessze meg? Faith te vagy? Vagy egy kutya tárcsázott?!

-          Én vagyok, hülye… – mély levegőt vettem. – Segítened kell.

-          Miben királylány?

-          Eltűnni.

-          Miért?

-          Kérlek, gyere, utánam itt vagyok, a Margaret előtt. – próbáltam érthetően és tagoltan beszélni. – Siess.

A vonal megszakadt és reméltem, hogy nem anyámmal jön értem.

Percek óta vártam, és kezdett egyre bizonyosabb lenni, hogy nem érkezik senki utánam.  Idegesen markoltam a táskám fülét. Az elfehéredett ujjperceim bámultam. Hangos csikorgással megállt a sarkon egy rozoga kocsi. Fintorogva mértem végig. Nath vigyorogva intette. Öles léptekkel már ott is teremtem a kocsi mellett. Ha annak lehet nevezni azt a matuzsálem korú autót.

-          Ez meg mi? – próbáltam elfojtani a nevetésem.

-          Autó. Csipkerózsika sem Audival utazott. Szállj már be.

Körülnéztem. Kihalt volt minden. Nem tudom végül is mit vártam. Csendes és kihalt egy környék ez. Talán arra számítottam, hogy anyám vagy Mark lélekszakadva rohan utánam, hogy visszatartson. Többet időztem a beszállásnál, mint terveztem, végül mégis beszálltam a kocsiba. Nath minden erejét megfeszítve kapcsolt, és hangos nyikorgás közepette, elindultunk. Azonnal meg tudtam állapítani, hogy nem álmaim kocsijában ülök. A kárpit bűzlőtt a dohányszagtól, ujjnyi por állt a műszerfalon, az ablak poros volt. Az ajtó fogantyúja is koszos volt. Összedörzsöltem a tenyereim, hogy levakarjam a kezemre tapadt ragacsos valamit. Kinyitottam a kesztyűtartót, de a kezemben maradt.

-          Úristen! – Elkerekedett szemekkel bámultam Nath-re. Higgadtan válaszolt:

-          Az úgy volt, ne aggódj, csak valahogy tedd vissza és próbáld meg nem szétszedni a kocsit.

-          Nem kell szétszedni, szétesik ez alattunk… – morogtam. Megpróbáltam visszailleszteni a helyére a fekete műanyagot. Nehéz volt a zötykölődés miatt, de sikerült.

-          Mi is volt ilyen sürgős? Nath bevett egy kanyart. Ujjaival idegesen dobolt a kormányon. Összepréseltem az ajkaim egy vonallá.

-          Mi ez a kocsi? – kérdeztem, legjobb védekezés a támadás, szólás, gyakorlatba ültetésével.

-          Nancy nénikémé. Szeretet teljesen végig simított a műszerfalon. A lerakodott por felszállt és betöltötte a levegőt. Köhögni kezdtem. Undorodva biccentettem az ujjára. A por vastagon állt az ujján. Nevetve lerázta. – Szerintem ilyen hamar még egy taxi sem jött volna érted. Tehát ne fintorogj, mert hátra ültetlek a hátsó ülésre. Tudod, Nancy nénikém kutyája, Gordon, imádott pancsolni és rendszerint ott utazott. Ahogy pedig te is észrevehetted rég volt takarítva.

-          Lehet, ha a taxival jobban jártam volna. – mondtam durcásan.

-          Na, akkor mi volt otthon?

A hazafele vezető úton elmeséltem, hogy mi történt. Nath megértően bólogatott és hümmögött, közben. Részben ezért szerettem. Soha sem bíráskodott, igazságtalanul.

-          Hova fogsz menni? Itt maradhatsz. – Nath leállította a motort a házuk előtt. Tudtam, hogy ez lenne a legegyszerűbb, de nem ezt az utat kellett választanom. Mosolyogva szálltam ki az autóból.

-          Tudod Nath, ez nem lenne épp a legjobb. Így gondolod te is, csak túl jó barát vagy. Most egyedül másztam bele a szarba, nekem is kell kijönnöm. Te adod a létrát a mászáshoz.

Becsaptam az ajtót, és odasétáltam a Nath oldalára. Behajoltam a vezető ülésre.

-          Mielőtt elmegyek. Kérlek, ne áruld el, hogy a Palace hotelba megyek. Van pénzem, és megleszek. Te is csak azért tudod, hogy hova megyek, mert tartozom. De ne mondd el még Harrynek sem. Értve vagyok?

-          De Faith…

-          Sss. – félbeszakítottam. – Most meg megyek. Szia!

Elégedetten sétáltam el. Harryt felhívom, és majd elmondom én. Szabadnak éreztem magam. És boldognak is, ha elérek, fájó lábak nélkül a Palace hotelig. Élveztem a gyenge utónyári sugarakat.

***

Felhívtam Harryt, de nem vette fel. Mérgesen próbálkoztam, félóránként. Időközben megérkeztem a hotelba is. Bejelentkeztem, és már tisztán a kilátást élveztem.

Unottan feküdtem hanyatt a plafont bámulva, amikor elindult a telefonom ismerős dallama.

-          Harry!

-          Tudod, édes, de most is épp dolgom van. Kérlek, ne haragudj rám. Mennem kell. Szeretlek.

Épp tiltakozni akartam, de már megszakadt a vonal. Homlokráncolva dobtam magam mellé a telefont.

Keressen meg, ha majd lesz ideje. Gondoltam. Bekapcsoltam a tévét, és valami érzelgős filmet kezdtem nézni. A reklámok, annyira-hosszúra nyúltak, hogy belealudtam. Az ajtón kopogtattak. Pontosabban döngettek. Álom ittasan nyújtóztam egyet. Ásítottam. Hát a film lejárt és már késő este lehetett. Lassan cammogva mentem ajtót nyitni, mert attól tartottam, hogy betöri az a bizonyos személy.

-          Igen? – unottan néztem az előttem álló személyre.

-          Mégis mi a francot képzeltél? Mérgesen nyomult be a nyitott ajtó résén.

2. évad - 4. rész

Itt vagyok hoztam egy hosszú részt. Arra kérnélek bennetek, hogy ha ez a blog befejeződik ne felejtsétek el! Néha nézzetek be, mert lesznek infók az új blogokkal kapcsolatban. Itt tudtok belépni a csoportba: →ITT←. Itt az új blog, kérlek iratkozz fel és lépj be a csoportba! : http://igotmyticket.blogspot.hu/ .

Sós csók

- Anyukáddal. – vigyorgott.
- Mégis miért? A reakcióm elnézve Harry gödröcskéi elmélyültek. Próbált komoly maradni, de a szája vége felfele kunkorodott.
- Itt maradsz ma estére. – kacsintott. – Velem. Hisztérikus nevetés tört ki belőlem.
- Harry kivel beszéltél? Még mindig rázkódtam a nevetéstől. Kitöröltem egy könnycseppet a szememből és vártam a válaszát.
- Mondtam már, hogy anyáddal. Megkértem, hogy itt maradhass. Még mindig pipa rád, és még most, hogy elmentél… Harry arcáról őszinteség tükröződött. Lehervadt a mosoly az arcomról.
- Várj… Tényleg vele beszéltél? – nyöszörögtem.
- Igen, de ezt már mondtam. – mondta mérgesen. Előre hajtotta a fejét és megrázta a fürtjeit.
- És mit mondott?
- Azt, hogy védekezzünk. Harry kuncogott. Igen ez tényleg rávall, hogy ilyeneket mond.

***
- Hol alszom? – kérdeztem fáradtan. Lerogytam a nagy francia ágyra. Arcom a párnába fújtam. Taylor, a fellépése előtt, komolyan megkínzott. Semmi sem volt elég jó neki, ha jól állt neki egy ruha, nem tetszett a színe. Ha meg jó volt a színe kövérnek érezte magát benne. Végül Harry is besegített:
- Vedd fel ezt. Taylor hümmögve vette el tőlem az strasszokkal borított ruhát.
- Ez jó lesz. – mosolygott rá. Hátat fordítottam. Egész nap ezt csinálják. Mosolyognak és bókolnak egymásnak. Idegesítő… Talán mert Harry iránt érzek valamit? Csak azzal nyugtatom magam, hogy ez nem igaz. Harry arcára ráfagy a mosoly. Erőlteti a mosolygást – amit meg kell hagyni, így is lélegzet elállítóan fest – ahányszor csak a közelében van Taylor.
Nem tudtam szó nélkül hagyni, amikor Taylor távozott.
- Nem fáj a cukipofád?
- Mitől kellene? Fáradtan rogyott le a kanapéra az öltőzőben.
- A mosolygástól, Harry, a mosolygástól…–Mondtam miközben a fejem csóváltam.
- Nem. Miért? Próbálta az értetlent adni, de Harry pocsék színészi képességekkel rendelkezett.
- Harry ne tedd fel a kérdést, ha nem bírod a választ. Jegyeztem meg közönyösen. Próbáltam semmi érzelmet nem kimutatni. Közönyösnek látszani, az mindig segít. Nyugalmat erőltettem magamra, és ráhagytam. Egy fárasztó nap után még csak egy komoly hangvételű beszélgetés hiányzik, és biztos, hogy elbőgöm magam.
- Faith! Hallottad, amit mondtam? – Harry megrázta a vállam.
- Aha.
- Szóval nem. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Felemeltem a fejem. Hunyorogva pislogtam Harry körvonalait keresve. A fény kegyetlenül bánt a pupilláimmal. Foltokban láttam.
- Most már hallok és figyelek. Azt nem mondanám, hogy látlak, mert nem. Kiégett a szemem.
Megdörzsöltem, hogy segítsek, a szememnek visszazökkeni.
- Taylor a koncert után vár. Addig aludj egyet. – mondta kedvesen. – Itt.
- Miért vár? Próbáltam leplezni a csodálkozást a hangomban. Homlokráncolva bámultam magam elé.
- Nagy parti, gazdag és befolyásos emberek. Taylornak ma sziporkáznia kell. Magyarázta.
- Várj, megint kell neki smink meg ruha? Nyögtem fel. Bólintott. – Ne…
- Addig is van nem egészen, három órád. Pihenj. – parancsolt rám.
- Itt maradsz? – kérdeztem, és visszafeküdtem. Lerúgtam a cipőm és bebújtam az ágyba. Harry ruhástól lefeküdt mellém. A hajammal szórakozott. Az ujjára tekert egy szőke tincset és forgatta az ujján. Hosszas Csend után megszólaltam:
- Zaynnek mi a baja? Miért viselkedett velem olyan bunkón?
- Nem tudom. – vonta meg a vállát.
- Biztos?
- Hazudnék neked? Hangja komolyan csengett. Nem válaszoltam. Nem tudhattam.
- Aludj. Kedvesen utasított. Finoman lecsukta az ujjaival a szemhéjam. Nem kellett sokáig várnom. Harry egyenletes légzése, úgy hatott, mint egy altató dal.

***

- Harry! Úgy-e nem mondtad el neki?

- Nem! Esküszöm Taylor. – Nem bízol bennem?

Veszekedés hallatszott a szomszédos szobából. Lélegzet visszafojtva hallgatóztam. Még a szemem sem nyitottam ki, nehogy lebukjak. Álomittasan nehezemre esett meghatározni, hogy kik veszekednek.
- Harry, én nem azt mondtam, hogy nem bízom benned, hanem azt, hogy elmondtad neki. Elvégre kavartál vele.
- Taylor nem tudsz túllépni már ezen? Harry hanga nyugodt volt. Nem, mint Tayloré. Az övé pár oktávval magasabb volt és idegesen csengett.
- Nem Harry! Elfelejtetted a …–kis hezitálás után hozzátette– megállapodást. Harry felkuncogott. A gyomrom ismerős bizsergésbe fogott, a hang hallatára. Nem tudtam tovább hallgatózni. Felpattantam és a hangok forrása felé indultam.
- Faith. – Taylor arca elsápadt. Harry meglepetten pislogott.
- Felébresztettünk?
- Igen. De csak most ébredtem fel. – füllentettem. Taylor arcán pír kúszott fel. Legalább, most nem a fal színével versenyzett.
- Öt perc múlva legyél az öltözőmbe! – rikácsolta, majd rám mosolygott. – Ha nem bánod. –mondta és kézen ragadta Harryt. Adott egy szájra puszit és maga után húzta.
- Dehogy bánom. – motyogtam magam elé, miután elmentek.
Az éjszaka közepén Taylor és Harry társaságában, partiról partira mentünk. Előttem kézen fogva a szerelmes pár. Én meg napszemüvegbe és sapkában osontam mögöttük, hogy ne ismerjenek fel.
- Ez az utolsó. – súgta a bejáratnál Harry.
- Végre. – morogtam mérgesen. Nem csak magam, de Taylort is ki kellett rittyentenem. Nagyon sokan voltak a klubban. Elite, olvastam a villogó táblán. Benyomtak a tömegbe.
- Gyönyörű vagy. – motyogta Harry a fülembe. A zene hangosan dübörgött.
- Kösz. Megérte szenvedni vele egy órát? – vigyorogtam.
- Neked 10 percnél nem kellett több. Esetleg Taylornak. – biccentett Taylor felé. Felkuncogtam. Ms. Swift jól öltözött nők és férfiak koszorújában volt. Fürdőzött a “De csinos vagy drágám ”, “Elbűvölő vagy” kaliberű bókokban. Nekem köszönhetően.
- Harry drágám. – tipegett hozzánk Tay. – Gyere, mutassalak be, rendben? És már ott sem voltak. Harry bocsánatkérően vállat vont. Ha már utolsó, akkor legalább igyak valamit, alapon elindultam a pulthoz.
- Mit kér a kisasszony? Egy hullámos hajú srác fordult felém. Fekete szemei izztak a vibráló fényben. Nem sokkal lehetett idősebb nálam.
- Mindegy, csak gyorsan. – villantottam rá a “kopj már le” mosolyom. Elővett egy karcsú poharat, teletöltötte valamilyen lila löttyel. Beledobott két jégkockát.
- Marquellaw. – kacsintott.
- Mi? – kérdeztem miközben a pohárért nyúltam.  Az orromhoz emeltem. Nagyon büdös volt. A jégkockákban valami fehér volt.
- A pia neve. – nevetett. – Fenékig. Kacsintott rám. Várakozás teljesen nézett rám. Ezt biztos nem iszom meg. Döntöttem el másodpercek alatt. Tekintettemmel Harryt kerestem. Engem figyelt. A számhoz emeltem a poharat. Kihasználtam a mögöttem táncoló fiú ügyetlenségét. Hátra léptem, és pont –valamilyen véletlen baleset során– a csápolásával kiverte a kezemből. A vörös szőnyeg mohón itta fel a ragacsos italom. A jégkockákat beletaposták. A tömeg eltakart Harry szeme elől.
- Sajnálom! – nézett rám esetlenül a srác.
- Semmi baj. – mosolyogtam rá. Tudnád, de jó, hogy itt vagy.
- Töltök még eggyel. A pultnál álló fekete pultos már le is rakta az italt. – Kárpótlás.
- Kösz. Motyogtam. Elvettem és azt a srácot bámultam, aki még bűnbánó arccal állt mellettem.
- Jössz táncolni? – kérdeztem idegesen. – Kárpótlásul.
- Persze. Megfogta a kezem és a tömegbe vitt. Kezemben a pohárral csörögtem. Shane az újdonsült tánc partnerem most vigyázott. Nagy bánatomra nem verte ki a kezemből a poharat. A pultos srác még mindig figyelt. Megragadtam Shane ingét és berángattam a táncparkett szívébe. Ott senki nem látott.
- De szomjas vagyok. – nyögte fáradtan.  Izzadság gyöngyözött a homlokán. – Megiszod? A poharamra bökött. Megráztam a fejem.
- Nem hinném, hogy jó ötlet…–kezdtem bele, de Shane kikapta és egy kortyra felhajtotta. Visszanyomta a kezembe az üres poharat.
- Kösz. Jövök eggyel. – kacsintott rám.
- Ha majd tudsz menni…– sóhajtottam.
- Tessék? – kiáltotta túl a zenét.
- Semmi. – hajoltam a füléhez. Váratlanul megragadta a csípőm és magához szorított. Hozzám simulva táncolt. Könyörgöm, ne essen össze. Shane elemében volt. Kitágult pupillákkal pásztázta a szemem.
- Szép a szemed.
- Kösz.
- És a nyakad. Félrehajtotta a nyakamra tapadt izzadt tincseket. Meg akarta csókolni, de hirtelen megállt.
- Ha jól látom jól telt az éjszakád. Egyből megértettem mire céloz. A lila foltok a nyakamon.
- Nem volt az. Egy idióta részeg rám nyomult. – undorral ejtettem ki a szavakat.
- Ahogy én is? – nevetett fel harsányan.
- Mondjuk. – válaszoltam, keserű mosollyal. Shane keze a fenekemre araszolt. Megragadtam a lapát tenyereit és visszatettem a derekamra. Nem sokkal később valaki megkocogtatta a partnerem vállát. A biztonsági volt az.
- Távoznia kell. – szólította fel komoly és ellentmondás nem tűrő hanggal.
- Nem. Most látja, épp táncolok, nem hagyhatom cserben a kisasszonyt. – duruzsolta.
- A kisasszony tudja nélkülözni önt. – mondta a biztonsági. Megragadta Shane vállát és elrángatta.
- Ez meg mi volt? – kérdeztem fennhangon.
- A barátod. – szólalt meg mögöttem a pultos.
- Tessék? Meg is feledkeztem arról, hogy be akart drogozni.
- Az előbb beszél az előbbi melákkal. Akivel bejöttél, a fürtössel. – magyarázta. Nem tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni:
- T-t-tudom, merre van? Bólintott. Intett, hogy kövessem. Botladozva követtem. Sokan sípcsonton rúgtak, ezért nem tudtam rendesen haladni.
- Add a kezed, el ne ess! – vigyorgott rám. Megfogta a kezem. Nyirkos volt.
Azt hiszi, hogy megittam a piát és nem vagyok beszámítható. Rájöttem, hogy nem Harryhez akar vezetni. A kijárat felé vonszolt. Kirántottam a kezem az övéből.
- Na, édes, még sem akarsz szobára menni?
- Nem, édes. Inkább kirúgatom innen a segged. Hülyének néztél vagy mi? Olcsó trükk a drogos jégkocka. – ordítottam túl a zenét. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- A barátom elhitte, de én nem. – Shane-re mutattam, akit épp ájultan vonszoltak ki a kijáraton.
- Cica, ha kielégítelek, kussolsz? Megtömöm a szád és nem kell, mondj semmit. Meglendítettem a kezem. Hangosan csattant az arcán.
- Megspórolhattad volna nekem. – szólalt meg mögöttem Harry.
- Haver ez nem az, aminek látszik. Magyarázkodott. A kis csak erősködött…
- Hé. Intett Harry a közelben álló biztonságinak.  Az átverekedte magát a tömegen és megragadta a pultos karját. Shane után vonszolta.
- Jól vagy? – fordított maga felé.
- Nem! Miért nem bírod ki, ha valaki érdeklődik irántam.
- Mert szeretlek. – mondta őszintén.
- De Taylor…– kezdtem a mondatba. Harry magához húzott és megcsókolt. Fényképezők kattantak és egy hétre elegendő fotó készült arról az izzadt és sós csókról.