27. Titokban maradunk?

"...az élet egy könnyelmű kis senki és mégis nehéz oly embernek lenni..."

- Harry!- néztem csodálkozva a mellettem ülőre. Harry bűnbánó arccal méregetett.

- Én...Én sajnálom. -törtek fel belőle a szavak. Harry nagyot nyelt .

- Megesik az ilyesmi...- öleltem át jókedvűen.

- Félsz? -hajolt közel.

- Nem. -néztem dacosan a szemébe.

- Biztos? -húzta fel a szemöldökét. Pár centiméter választott el,  éreztem a leheletét az arcomon.

- Teljesen. -bólintottam.

A gép kissé megingott.

- Istenem. -ugrottam Harry nyakába.

- Na akkor mégis félsz? -vigyorgott. Nem várta meg a válaszom. A fülem mögé tűrte a hajam. Belenézett a szemembe, majd ajkai az enyémre tapasztotta. Ajkai a bejutásért esedeztek. Nem érdekelt abban a percben semmi. Se az, hogy lebukunk sem az, hogy ki lát.

- Harry?! -kiáltott fel Niall. Észre se vettem, hogy mögöttünk ülnek Jennyvel. Ijedten rebbentünk szét.

-Igen? -köszörülte meg a torkát Harry. Rémült tekintetem mindent elárul. Én nem akarom, hogy tudják, hogy gyengéd szálak fűznek Harryhez.

- Azt mondtad, hogy békét hagysz...-jegyezte meg elkerekedett szemekkel Nathan.- Niall azt ígérted elmész egyedül...Megkönnyebbülten lélegeztem fel.

Niall -amikor megszólította Harryt -, elérte, hogy mindenki ránk figyeljen.

- Faith? -kérdezte szinte egyszerre Zayn és Jenna.

- Büdös francba! -csúszott ki a számon. Kínos csend telepedett ránk. Harry a kezemre helyezte az övét. Pár megilletődött percig utaztunk csendben. Hallani lehetett ahogy a felhők között suhanunk. Volt merszem kitekinteni az ablakon. Gyönyörű látvány fogadott. A felhők gyönyörűek voltak...Nem is tudnám máshoz hasonlítani, mint a madártejhez. A felhők akár a habok a kék 'tejen' úszkáltak.

- Mi a baj? - csodálkozott Niall. -Harry arra akartalak kérni, hogy nem hoznál valami kaját, mert éhen halok!
- Én is. Nem ettem semmit. Éhen halok. - drámázott Jenny.

- Hallgass már. -pirított rá idegesen Jenna.

Jenny megrökönyödve hallgatott el.

- Harry?Kérlek... - könyörgött Niall.

- Szólítottál Jenna? -tekintettem megkönnyebbülve hátra.
-Úgy unom magam... - jegyezte meg Jenna duzzogva.
-Miért ? Nem szórakoztatlak elég jól?- tetetett felháborodást Zayn.
-Sajnálom, de nem . -kuncogott Jenna.
- Mikor szállunk már le? - kérdeztem reménykedve.
- Este. - válaszolt türelmetlenül Niall.- Kapok akkor kaját?
-Este?! - csodálkoztam.

- Nyugi édesem. -karolt át.

- Már az édesed vagyok? -bújtam ki Harry karjai közül.

- Én elmentem kajáért. -pattant fel mérgesen Niall.

Már nem is aggódtam az utazás miatt. Harryvel tökéletesen elszórakoztattuk egymást.

Beszélgettünk, játszottunk...  Egy szóval, jól elvoltunk. 

- Mit lesz veled, ha majd elváltunk? - kiváncsiskodott Harry. Nem nagyon szeppentem meg, mert számítottam rá.

- Munkát keresek. Elvégre már dolgozhatok. - kutattam a szemeimmel a légi kisasszony után.

-Mit szeretnél? -nézett rám kérdőn Harry.

- Vizet. -nyújtogattam a nyakam.

- Nehogy kiszáradj...- dőlt hátra színpadiasan.
- De szomjas vagyok... -ismételtem meg.
- Ha Harryn múlik meghalsz ...- bizonygatta hátulról Niall, aki most érkezett vissza két szendvics és egy sajtos burgonya szirom társaságában.
- Igazad van. - emelkedtem fel a helyemről. Nehezen, de kijutottam és egyensúlyozva elindultam a pilóta fülke felé.

- Segíthetek? - fordult felém az egyik lány. Kedvesen mosolygott rám. Kivillantotta a tökéletesen fehér fogait.
-Igen. Egy buborékos vizet. -mosolyogtam vissza rá. Egyszerűen nem lehetett nem mosolyogni. Olyan kisugárzása volt, hogy mosolyra késztetett. Pár pillanatig eltűnt, majd a kezében egy ásványvízzel tért vissza.
- Kérnél nekem egy autogramot a sráctól? Harrytől? - nézett rám reménykedve. Váratlanul ért a kérdés, zavaromban csak annyit kérdeztem :
- Van papírod?
- Lesz. -kacsintott. Ismét eltűnt, majd egy győzedelmes mosollyal az arcán tért vissza.
- Szolgálatodra.. - nyújtotta át az írószert és a papírt.
- Neved? - kérdeztem a vállam felett.
- Chantal.
- Jövök. Egy pillanat. -már majdnem elértem Harryhez.- A pénz!- rohantam vissza. Chantal kezébe nyomtam az összeget és visszasétáltam a helyemre.
- Harry drágaságom...Kérhetek valamit? - rebegtettem meg a szempilláim.
- Harry teljesít minden kívánságot ha szépen kérik...Na mond... -vigyorgott.
- Ide lefirkantod annak a lánynak az aláírásod és a nevét is? Egyébként a neve Chantal.-mosolyogtam.
- Jó. -egyezett bele. Megtette a mit kértem és már sarkon is fordultam.
- Állj meg.- rántott vissza.
- Nem volt ingyen.Én is kérek valamit cserébe...-mondta komolyan.
- Mit akarsz Chantaltól? -fontam keresztbe a karom.
- Tőled kell. Nem mástól.- suttogta.
-Jó-jó na de mentem.- az egyensúlyom megőrizve eljutottam Chantal-ig.
-Tessék. -nyújtottam át a papírt.
- Köszi.-repesett az örömtől.
-Ugyan! Nincs mit. -dőltem az ajtónak.
- Megmondod a neved? - kérdezte pironkodva.
- Faith. Faith Smith. -nyújtottam a kezem.
- Chantal McEnzie. Örvendek. -rázta meg a kezem.
- Én most.. Akkor mentem. Szia.Gyere majd hátra. -búcsúztam.
- Szia Faith. -intett. -És még egyszer köszönöm!

Egy órával később csendben ültünk egymás mellett.
- Hol van a vized? - keresgélt Harry.
- Itt...Minek kell neked? - érdeklődtem.
- Szomjas vagyok. -panaszkodott morcosan.
- Vegyél Harry drága vizet... - ajánlottam .
- De nem akarsz adni? -lepödőtt meg.
- Tessék. -csavartam le a kupakját és a kezébe nyomtam.
- Én nem tudtam volna lecsavarni...- jegyezte meg szárazon Harry. A sértegetését elengedtem a fülem mellett. Mélyen a gondolataimba merülten bámultam Harryt. A szájához emelte az üveget és mélyet kortyolt belőle. Megtörölte az üveg száját és visszacsavarta.
- Tessék. - tette az ölembe.
- Még sok van hátra ? -nyavalyogtam.
- A vízből maradt... -értetlenkedett.
- A repülésből...észlénykém...
- Jó pár óra... - válaszolt.
- Én akkor alszok... - húzódtam össze. Kerestem a legmegfelelőbb pozíciót, de egyik sem volt kényelmes. Harry roppant szórakoztatónak találta, de én még kevésbé.
- Viccesnek vicces... - ráncoltam a homlokam Harry letörölhetetlen vigyorát látva.
Nehezen, de sikerült kényelmesebb pozíciót felvenni. Mélyet sóhajtva dőltem hátra. Becsuktam a szemem. Az álom észrevétlenül kerített hatalmába...

*Harry szemszöge*
Faith hamar elaludt. Békésen pihent, mellkasa megemelkedett, ahogyan lélegzett. Már többször volt alkalmam szem ügyre venni vonásait, de még mindig örömmel tettem. A szempillái és a szemöldöke nagyszerűen keretezte a gyönyörű zöld szemeit. Vékony, vöröslő ajkait imádtam. Nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy ne leheljek rájuk apró csókokat. Nem akartam, hogy kerszttűzbe kerüljön. Nem lenne szerencsés ha fenyegetések, érnék ahogy Eleanort és Danielle-t. Nehezen kezelné, nagyon önfejű és makacs,de biztosan szíven ütné az irigyek támadásai... Erősnek mutatja magát, de ez csak a látszat, belül érzékeny és gyenge. Egy pillanatig azt hittem, hogy Niall meglátta a csókot, vagy bárki is...Egyszerűen nem tudtam elfojtani a késztetést és megtörtént. De nem mutatta senki sem jelét, hogy látta volna. Vagyis nagyon remélem. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel... Néha őrültem szerettem volna ölelni és csókolni. Máskor csak távolról figyeltem volna és magányos lenni. Görcsbe rándult a gyomrom ha arra gondoltam, hogy egy pár hét múlva már nem fogom ilyen gyakran látni... Égett a bőröm, ahol hozzám ért. A hangja hallatán a szívem megtelt élettel. Nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyent érezni. Bolondot csinál belőlem, egy szerelmes bolondot. Tudom nagyon fog hiányozni. Remélem addig minden tisztázódik amíg nem lesz túl késő. Nem jó ha ő a gyengém. Én nem tudom kezelni ezt a fura érzést. Kiderítem ez szerelem vagy csak vonzalom. Addig is minden percet kihasználunk.

Kérlek írj ha elolvastad. Köszi.

26.Angyalok városa...

Elővettem a szükséges iratokat, amire szükségem lesz a repülőtéren. Beletettem a táskámba és készén álltam az utazásra. Már, mint fizikailag,nem lelkileg. Beleborzongtam abba a gondolatba, hogy pár órán belül a levegőben fogunk lenni. Cseppet sem voltam büszke magamra. Volt szerencsém megnézni jó néhány katasztrófa filmet. Na, ez sem lett az elönyőmre. Nem tudtam sehogy megnyugodni. Rövid köröket írtam le a szobában.

-Faith kérlek fejezd be. -elégelte meg Jenna.

-Mit?

-A járkálást. -ráncolta a homlokát Jenna. Elterült az ágyon és a plafont bámulta.
-Miért?

-Elszédültem, ahogy néztelek azért. –sóhajtott. –A repülőn elhányod magad, annyit jártál már körbe-körbe.

-Igaz. –hunyorítottam. Sarkon fordultam és a másik irányba kezdtem el köröket leírni.

-Istenem! –csapott a homlokára Jenna. -Te bolond vagy.
-Köszönöm.-morogtam.

-Mi bajod? –támasztotta ki a fejét.

-Semmi.-vetettem le magam az ágyra.

-A repülő?-kérdezte óvatosan.

-Talált.-fúrtam fejem a párnába.

-De Faith  mi a bajod?Egy repülő. Nem veszélyesebb, mint az autókázás.Több autó baleset van…

-Tudom.-morogtam. De rá jöttem, hogy nem ez idegesít igazán. De nem tudtam rájönni, hogy mi is az…

-Gyertek már…-toporzékolt az ajtó előtt Nathan.A srácok felszívódtak egy szó nélkül…Jenna szerint nem akartak velünk mutatkozni, hogy kerüljék a bulvárlapok címlapján való szereplést.
Összeszedtük a cuccaink és hívtunk egy taxit.
-Merre megyünk?-szólalt meg öblös hangon a sofőr.
-A reptérre.- morogtam az orrom alatt.
-A legközelebbi reptérhez?-nézett hátra a sofőr.
-Itt van ez.-mutatta meg Nath a telefonján.
-Igen,erre gondoltam.- indította be a motort.
Mindenhol dugó volt...
-London...-nyögtem fel.
-Nyugalom,hova sietnek...-dobolt az ujjaival a kormányon a taxis.
-Elkéssük a repülőt.-sápított Jenny.
-Ha elkészeltetek volna elérnénk.-temette arcát a tenyerébe Nath.
-Hova izgultok? Van 2 óránk.-csóválta jókedvűen a fejét Jenna.
-Igaza van a kis barnának.-nyomta a gázt a sofőr.
-Jenna.-javította ki sértett barátnőm.
-Oh Jenna.-ízlelgette a barátnőm nevét.Jó pár kilométert megtettünk.
A telefonom megszólalt.Harry volt az.
-Hol vagytok?-szegezte nekem a kérdést.
-Neked is szia.-jegyeztem meg gúnyosan.
-Válaszolj már kérlek.-enyhült meg a hangja.
-Most fordulunk be.-mondtam boldogan.A gyomrom görcsbe rándult ahogyan megláttam a feliratot 'Airport'.

Egészen a bejáratig vitt a kocsi.Jenna fizetett és a csomagokat kivettük. 

 Átvergődtünk magunk az összegyűlt tömegen. Ekkor csengett a telefonom. Harry volt ismét

- Igen? –kérdeztem nyugalmat erőltetve.

     - Hol vagytok? –csengett idegesen a hangja.
- Hiányzom ?- kérdeztem gúnyosan.
- Meglátod.-suttogta. Önelégült mosolyra húzódott a szám. Borzasztó tud lenni.
- Most érkezünk a mozgólépcsőn. – nyugtattam le. Jenna halkan kuncogva hallgatta a beszélgetésünk.
- Hagyj békén. –üvöltöttem Jennára. Kihívó pillantással nézett rám, majd arrébb lépett.
- Jól van.Cső. –nyomta ki a telefont, Harry.
- Ezt megcsináltad! -üvöltöttem ismét Jennára. Nath a fejét csóválva, könyvelte el hisztinek.
-Ne csóváld a fejed.-figyelmeztettem.
-Jól van, félek hogy leordítod a fejem.Inkább hallgatok.-húzta fel a szemöldökét Nath.
-Hagyjatok békén. – rohantam el. A tömegbe, a nyakam nyújtogatva kerestem a srácokat. “Hol a fenébe vannak?”- tűnődtem. Valahol megláttam Harry göndör fejét majd meghallottam Niall eltéveszthetetlen nevetését. Rohantam is .
-Kisasszony,kérem.- állt az utamba az ellenőr. -Csomagot tegye fel ide.-mondta rezzenéstelen arccal.
Felhajítottam, átmentem a detektor alatt. Csak ne csipogj. -ismételgettem magamban.Hát nem elkezdett csipogni ?De igen!
-Álljon ide kérem.- mondta unottan az ellenőr.
-A kulcsom? –húztam ki a zsebemből.
- Lehet. Tegye ide.
Lettem majd ismételten átmentem. Nem csipogott!-ujjongtam.Elvettem a csomagom és rohantam Harryékhez.Amikor meglátott felderült az arca , de nyomban átcsapott dühbe. Levegőnek nézve fordított hátat.
- Helló. –léptem melléjük.
- Faith! –mosolygott Zayn, majd átölelt. Harry nem fogadott ekkora lelkesedéssel. Egy hüvős pillantással 'jutalmazott'.
- A többiek? –kiváncsiskodott Liam.
- Hát leordítottam Jenna fejét, mert hallgatózott…Nath meg neki adott igazat és otthagytam őket.-vontam meg a vállam. Szúrósan Harryre néztem, hogy vegye a lapot.
- Öhmm..akkor mindjárt jönnek nem? –bámulta a cipője orrát Niall.
- Biztos. –mondtam hidegen.Harry szem kontaktusát kerestem, de elfordult és a landoló repülőket bámulta.
- Menjünk enni…-ötletelt Niall. –Ott megtalálnak.
- Menjünk. –egyeztem bele.
Elsétáltunk egy gyors kajáldához .Helyet foglaltunk, az ablakhoz közel. Kértünk pár szendvicset, de nem esett jól, egy falat se ment le a torkomon.
-Megehetem? –nézett rám kiskutya szemekkel Niall.
- Edd csak. –sóhajtottam.
-Mi a baj? – nyúlta kezem után Zayn.
-Semmi. –húztam el a kezem. Felemeltem a fejem .
-Ez nem meggyőző.-vigyorgott Zayn.
-Semmi bajom. Kellene legyen?-kérdeztem idegesen.
-Félsz a repüléstől? –csúszott ki Harry száján.
-Kösz Harry. Örvendek. –motyogtam magam elé.
-Nemár…Félsz?- kuncogott Niall.
-Kuss és edd a szendvicsed. –utasította Louis.
-Igen! Ne mondd, hogy nem féltél amikor először utaztál! -csattantam fel Niall kigúnyoló hangnemére.
-Csillapodj. – mondta kedvesen Liam. –Én, elmesélem az első utunk rendben?
-Ne….- kezdett nevetni Louis. –Hát akkor mi meg elbújhatunk melletted.A hangos bemondó recsegve megszólalt. A gépünk indult. Nath, Jenny és a haragos barátnőm rég megérkezett és hallgatta a vicces első repülő útját a fiúknak.Jenna is akárcsak Harry rám se hederített.Jenny hangosan kuncogva hallgatta a történetet.Nath engem bámult.
-Folytatjuk a repülőn. –állt fel Louis. Elindultunk. Néhány rajongó megállította a srácokat egy kép erejéig. Néhányszor csípős megjegyzéseket tettek rám. Hidegen hagyott.Nem érdekel azok véleménye akik irigységből beszélnek.Nem tehetek róla, hogy nem vagyok gyönyörű. Nem tehetek róla, hogy szőke vagyok .Én elfogadtam magam és kezdtem megbékélni magammal.Őszinte elismerésem a  fiúknak,amiért ennyi negatív vissza jelzés mellett is folytatják. Mélyen elgondolkoztam, hogy tényleg velem van a baj? Jennára is ráordítottam... Előtte soha nem tettem ilyent. Nath pedig őt védte, ami végképp rosszul esett…Lázasan gondolkodtam, hogy Harry miért nem fejezte be a duzzogást amikor közöltem vele,hogy nem rá, hanem Jennára ordítottam. Folyósok labirintusain végig keveredve, megtaláltuk a repülőt.
Felültünk a repülőre és helyet foglaltam az első üres helyen. Ösztönösen megfogtam  a fülhallgattót, feltettem a helyemre, bekapcsoltam az övem és neki dőltem az ablaknak. Becsukott szemmel vártam a felszállást. A gyomrom felfordult, a kezem reszketett a szívem a torkomban dobogott. A zene enyhítette a rémületem, de nem oldott fel teljesen. Magam elé képzeltem anya,apa és Mark képét. Szinte hallottam, ahogy megszólal Mark”Kis betoji…Egy gyáva nyúl vagy semmi más!”
A gép mozgásba lendült. A szemem összeszorítottam, és kétségbe esetten markoltam a karfát, hogy az ujjaim elfehéredtek. Éreztem, ahogy a magasba lendülünk és elhagyjuk a biztonságosnak mondható Földet. Valaki a kezemre tette az övét. Meleg és nyirkos volt. Ismertem ezt az érintés. Megborzongtam, de csak utána nyitottam ki a szemem. Meglepetésemre, nem az volt akire számítottam. Azt gondoltam, hogy Liam az aki mesélni akar…


Kérek 5 kommentet!Nem hiszem el, hogy 22 emberből csak egy képes írni egy pár sort...Kérlek adjatok visszajelzést, mert nem tudom mit csinálok jól és mit nem...Könnyű elintézni ennyivel 'kövit'.De legalább van aki ennyit is ír. Mégegyszer.Írj egy pár sort.Köszönöm.Ezentúl csak a kiszabott kommenthatár után jön friss..

25.Ti jártok?

Katt ide :http://www.youtube.com/watch?v=UApkru34g4I



Egy apró puha kéz dobolt az arcomon..Sejtésem szerint Lux felébredt és felfedezte az arcom...Lux felfedező túráját Harry ropogós kacagása kísérte.Lux utánozva bátyját erőltetett nevetésbe kezdett.
-Nagyon vicces.-morogtam csukott szemmel.
-Az is.-fojtott el egy újabb előtörő nevetést.Lux nem fogta vissza magát borzasztóan jól szórakozott.Felültem és elnyomtam egy ásítást.
-Még mindig álmos vagy?-kérdezte mosolyogva Harry.
-Igen.-sétáltam a tükör elé.Szemügyre vettem a szénakazalt a fejemen,hát ezt nehezen lehet hajnak nevezni!
-Utálom a hajam.-jelentettem ki meggondolatlanul.-Mindig kócos és borzos.
-Én szeretem.Mármint ha egy lány borzos.-hadarta Harry.Felállt és az ablakhoz sétált.
-Harry,Harry!-szólítgatta Lux.
-Igen hercegnő?-lépett az ágyhoz.
-Szerintem vedd fel.-pördültem meg.
-Ha te mondod elhiszem.-kacsintott rám.-Értesz a gyerekekhez?
-Nem nagyon,mindig is utáltak.De a kezeit biztos nem azért nyújtja feléd, hogy lepacsizz vele.-jegyeztem meg.
-Ez is igaz.-kapta fel a kis Luxot.Elégedetten pislogott a kezében tartóra,majd rám.
-Bír téged.-sétált hozzám Harry.-Igaz Lux?Szereted Faithet...-gügyögött.
-Nem hiszem ,hogy válaszol...-ugrattam Harryt.
-Majd idővel.-simított végig Lux arcán.
Elnézve Harryt kiválló apa lesz.Egy szerencsés lánnyal az oldalán.A gondolataim már messze jártak.A határtalan álmodozásnak a panaszos gyomrom korgása vetett véget.
-Menjünk enni.-simítottam meg a hasam.-Kapsz enni ne aggódj...
-Ha nem aludtál volna akkor most nem éheznél...-csóválta a fejét Harry.
-Miattad voltam fáradt!-vágtam vissza.
-Perste én is a másikra fognám!-jegyezte meg pimaszul Harry.
-Várj csak...-fenyegettem.

-Sziasztok!-dugta be a fejét Lou.
-Szia.-intettem a bejövő szőkeségnek.Lux a szeme sarkából azonnal észre vette és követelte Harrytől, hogy tegye le.Harry eleget tett a kérésnek,letette.Lux anyjához sietett.Felszeretett volna lenni anyja karjaiban.
-Gyere csak Luxy.-emelte fel az elégedett csöpséget.
-Nem akartalak zavarni olyan édesen aludtatok.Akár egy kis család.-mosolygott.
-Várj.Ugy érted Harry is aludt?-tettem csipőre a kezem.Szembe fordultam a cipője orrát bámuló Harryvel.
-Igen.-közölte kissé zavartan Lou.-Miért?
-Semmi csak...-haraptam el a mondat végét.
-Mondd már Faith.-nevetett Lou.
-Azt mondta,hogy csak én aludtam.-böktem ki.
-Harold.Ilyen szemtelen vagy?Egy lánynak tudod nem így kell udvarolni...Miket is beszélek te nagyon is jól tudod.-forgatta a szemeit.
-Mennénk enni....-terelte a témát a fürtős.
-Persze.Jut eszembe a többiek elmentek ,egyet sétálnak.Ja Caroline lent van ha szeretnél vele beszélni.-lépett ki az ajtón Lou.
-Öhm...-harapdálta az ajkait Harry.
-Gyerünk már.-nyúltam Harry keze után és magammal húztam a folyósóra.Olyan kedvetlenül jött mint akit a kivégzésére visznek.
-Harry mi baj?-álltam meg félúton.
-Semmi, de én nem vagyok éhes.-mondta ingerülten.
-Kétlem.-döntöttem oldalra a fejem.Mint egy ellentmondásként Harry gyomra panaszos korgásba kezdett.
-Megvagy kis hazug!-csaptam össze tenyerem.
-Jól van de én nem megyek le!-emelte fel a hangját.
-Harry.-szólítottam meg kissé sértődötten.Sarkon fordultam és ott hagytam.Velem ne beszéljen ilyen hangnembe.Találgatok milyen baja és próbálok segíteni erre ő emelt hangon beszél.Klassz...
Na persze nem halok miatta éhen az már tuti!

Lesiettem az ebédlőbe.Hatalmas svédasztal várt engem és a többi hotellakót.Kisebb tömeg gyűlt össze az édesség részlegen.Néhol lézengett pár ember, de nem voltak sokan.Elvettem egy tálat.Körbe jártam az asztalt.Annyi finomság volt, hogy nem tudtam dönteni.Mindenből egy kicsit...elven indultam el.Képzelhetitek, hogy mennyi étel volt a tálamon.
-Ennyi elég is lesz.-mondtam fennhangon.Egyensúlyozva helyet foglaltam a legközelebb eső széken.Majd táplálkozásba kezdtem.Vajon mi baja lett Harrynek?Valami felzaklatta vagy felidegesítette de mi?
-Ez a falat biztos jobban segít a gondolkodásban.-gondoltam,majd bekaptam.Hosszasan néztem az ajtó irányába.Vártam.Reménykedtem benne, hogy Harry lejön és velem eszik.De csak teltek a percek, az étel fogyott a tálról és emberek özönlöttek be.De Harry nem volt köztük.
Rekord mennyiségű étel elpusztítása után megint hadjáratra indultam.Megálltam az édességes pultnál.Kiválasztottam két nagyon gusztusosan kinéző sütit,majd még egy kisebbet.
-Ez elég is lesz.-szólalt meg a hátam mögött Harry.
-Harry?-pördültem meg.
-Igen.-sütötte le a szemét.Tétován felnézett rám.
-Miért vagy ideges?-nyúltam a keze után.Megfogta és megszórította:
-Semmi,gyerünk enni.
Harry szedett a táljára és leültünk az asztalhoz.Közvetlen mellém ült egy 'kihalt' zugba.
-Elmondod?
-Mit?-kérdezett vissza Harry.
-Miért vagy ideges...-tettem egy darab sütit a számba.
-Caroline...-suttogta, mint ha attól félne hogy megjelenik ahogy kiejti ezt a nevet.
-Nincs miért aggódnod.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem értheted.Nincs kedvem találkozni vele...Ma tényleg nincs.-sóhajtott.
-Igazad van.Nem érthetem.De nézd szerintem nem várt rád és elment.-kaptam be egy jókora darab sütit.
Tudtam,hogy nem kellett volna ,mert a szám széle habos lett.Elkaptam egy szalvettát és el akartam tüntetni a nyomait.
-Várj.-kuncogott Harry.Közel hajolt és megcsókolt.Sikeresen eltűntetve a habot.
-Még egyszer.-nevetett bele a csókunkba.
-Azt lesheted, mert nem akarok nevetség tárgya lenni.-húzódtam el.
-Akkor együnk.
-Szerintem is.-bólintottam.Eltüntettem két süteményt és tele voltam.
-Tele vagyok.-dőltem hátra a székben.
-Nem csodálkozom.Niall hasonnmás vagy.-a tálcámról elvette az utolsó sütit.
-Megeszem.-jelentette ki.
-Egyed csak...-mosolyogtam.
Épp távozni készültünk amikor Carolineba botlottunk.
-Sziasztok!-puszilt meg.
-Hello.-motyogtam alig hallhatóan.
-Szia Caroline.-intett kedvtelenül Harry.
-Mondta Lou, hogy alszotok.
-Igen.Kijárt egy kis pihenő.-mosolygott erőltetten Harry.
-Hogy vagy?Hallottam fent ragadtál az óriás keréken.
-Fennt ragadtunk.-javította ki Harry a túl buzgó Carolinet.Rám mutatott.
-Bocsáss meg....öhm...hogy is hívnak?-nyújtotta a kezét.
-Faith.Faith Smith.-ráztam meg lelkesen a kezét.
-Caroline.Elég ügyes vagy!Le a kalappal.Lou is megdicsért.Hidd el ritkán szórja  a bókokat!-mosolygott szüntelenül.
-Köszi.-enyhültem meg.Rosszabbra számítottam.Egy hisztis,és elkényeztetett beképzelt nőre.De látszólag tévedtem.Harry vonásai is megkönnyebbültek.Feloldódott.Leültünk beszélgetni.
-Mi járatban vagy ?-kiváncsiskodott Harry.
-Hallottam,hogy jösztök.Amúgy is Lou megkért, hogy hozzak el valamit, mert ott hagyta az X Faktor studiójában.És akkor szólt,hogy itt vagytok.
-Értem.
-Faith utaztál már géppel?-szegezte nekem a kérdést Caroline.
-Nem.-mondtam.
-Nem?-kérdezte,úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Nem.-ráztam a fejem.
-És félsz?
-Nem.Kellene?-néztem óvatosan Harryre.
-Nem dehogy!-rázta a fejét.
-Bocs srácok, de nekem mennem kell.-felkapta a cuccait.-Örvendek Faith.Szia Harry.És megkell jegyezzem Harry jól néztek ki együtt.Faith igazán jól választottál...Sziasztok.-viharzott el.
Érthetetlenül álltunk egymás mellett.
-Jól nézünk ki...-kezdtem el kuncogni.
-Igen...-kapcsolódott be Harry is.
-Mi ez a derültség?-kérdezte mosolyogva Lou kezében az álmos Luxot tartotta.
-Semmi.-legyintettem.
-Akkor jó.Gyere Faith egy kicsit gyakorlunk.Harry biztos vigyáz Luxra.Igaz?-kacsintott.
-Igen.-mosolygott.Elvette Lou-tól a kis szőkeséget és felmentünk a hotel szobába.
Lou hol engem festett,hol én őt.Nagyszerűen elszórakoztuk az időt.Időközbe a többiek is megérkeztek, éss csatlakoztak.Hamarosan eljött az idő,hogy készülődni kezdjünk a repülőtérre.Szorongva gondoltam arra,hogy egy fél napot vagy többet töltünk a levegőbe...
Lájk és kritikát!Ha megelégedtem a komment özőnnel akkor hozom az újat!:))

24.Kis angyal...

Mielőtt elkezdenéd olvasni tedd be ezt a zenét.

Egy hatalmas reneszánsz épület előtt álltunk meg.Rengeteg rajongó állt a hotel előtt.A busz érkezésére hatalmas üdvrivalgás tört ki.Sírtak,kiáltottak sikítottak.

-Atya ég.-csúszott ki a számon.

-Mi a baj Fa....-kezdett bele a mondatába Jenna,de nem fejezte be mert meglátta amit én is.

-Már megint?-nyögött fel egyszerre az öt srác.

-Ez a velejárója...-jegyezte meg egy kissé gúnytól csöpögő hanggal Nath.

-Csak ne tépnének szét...-sóhajtott Harry.

-....és ne sikítanának....-forgatta a szemeit Lou.Egyre közelebb értünk a tömeghez.

-Fóbiám lesz.-csóváltam a fejem.

-Faith neked lesz fóbiád?-nézett rám kétkedve Niall.

-Nem lehetne?-vágtam vissza.

-Még csak 2 hét.-mutatta felém Niall a mutató és a hüvelyk ujját.

-Kösz, hogy emlékeztetsz...-morogtam az orrom alatt.

-Niall drága nem tudsz számolni.-lendült a megvédésembe Jenna.

-Két hét és 5 nap.Ha pontosak akarunk lenni.-nézett Niallra diadalittasan.

-Nyert ügyed van.-kacsintott hátra Harry.

Engem lelombozott Niall megjegyzése.Akárhogy is szépítjük maradt 2 teljes hét amit a srácokkal töltünk.Persze, hogy hiányoznak anyáék, de nem is gondolok olyan sokat rájuk mint vártam.A napunk minden egyes perce bevolt táblázva.Eközben behajtottunk egy elkülönített parkolóba, a túlságosan lelkes rajongóktól védve.

-Sziasztok.-köszöntött a parkolóba egy rendkívül kedves és persze csinos nő.

-Biztosan te vagy Lou nyögtem ki izgatottan.

-Igen.-nevetett izgatottságom látva.-Szia.-nyújtotta a kezét.-Lou Tisdale vagyok de szerintem felesleges bemutatkoznom.

-Faith Smith.-ráztam vele kezet.

-Ezentúl én is veletek tartok majd.Remélem tanulhattok tőlem valami újat is és én is ellesek ezt azt tőletek.-mosolygott.

-Ez nagyszerű.-csaptam össze a tenyereim.

-Lux!-kiáltott fel Harry.Ész vesztve rohant baby Lux felé.Lux is ugyan így tett.Sikítozva tipegett Harry felé.

-Hercegnő.-zárta a karjaiba az apró fürtös kislányt.Lux Harry vállába fúrta a fejét.Olyan megható és aranyos látvány volt, hogy elérzékenyültem.

Harry kézen fogva Luxot sétált felénk.Leguggoltam, hogy egy szintbe legyek a kis szőke aprósággal.

-Nézd Lux.Ő itt Faith.A mamival dolgozik majd együtt.Mond szépen :Faith!-noszogatta.

Felnézett rám,a két hatalmas kék szemével.Csodálattal vizsgálta a nyakláncom.Apró kis puha ujjaival megfogta a medált és gondosan tanulmányozta tovább.Néha felpillantott rám majd folytatta gondosan munkáját.

-Gyertek menjünk.-szólalt meg a semmiből Paul.

-Hát te eddig hol voltál?-ráncolta a szemöldökét a menedzser.

-Egy lány bejutott.Vagyis pontosabban kettő.Egyet még akkor visszaküldtem, de a másik nyomtalanul eltűnt.Jobb ha igyekszünk.-mondta rekedtes hangon.Mindenki jobbnak látta ha bemegyünk.Ezek a rajongók semmitől sem riadnak vissza.Tény én is szeretem a fiúkat, de nem lógnék be ilyen helyre...

A hotel gyönyörű volt.A régi külső,modern és letisztult belsőt takart.Öltönyben levő alkalmazottak sétáltak ide meg oda.A recepción megállás nélkül csengtek a telefonok.A recepciósok villám gyorsasággal vették fel, beszéltek és segítettek.Az elő térben hatalmas csillár vonta magára a figyelmet.Az egyik sarokban gyerekek játszódtak bújócskát.A felnőttek a közeli kávézóban szürcsölték a reggeli teájukat.Itt a kávét azok itták akik valamilyen okból nem szerették a tejes teát.Elég volt egy csészével meginni a teából és felért két csésze kávéval.

Niall és Zayn elmentek a mágnes kártyákért.Liam,Nath,Jenna és Jenni útja egyenesen az ebédlőbe vezetett.Lou,Louis,Harry-na és persze Lux Harry kezében-meg én felmentünk az emeletre.Zayn a kezembe nyomott egy kártyát és elrohant Niallal a sarkában a többiek után az ebédlőbe.

-Gyertek menjünk fel.-szállt be a liftbe Lou.-Luxnak aludnia kell.

-Már csak kényelmes helyzetbe kell fektetnünk.-jegyeztem meg halkan.Lux fejecskéje Harry vállán nyugodt,hurkás kezecskéi bágyadtan lógtak bátyja oldalára.Halk szuszogás hagyta el ajkait.

Mindnyájan beléptünk a liftbe.Tágas volt így gond nélkül elfértünk benne mind az öten.

Halk pittyegés adta tudomásunkra,hogy megérkeztünk az emeletre.

Elhúztam a mágnes kártyát a záron ,halkan kattant és bebocsájtást engedett.

Nem csalódtam.Sejteni lehetett.A szobák is gyönyörűek voltak,csodásan berendezve odaillő szürke falakkal.A szoba közepén egy hatalmas ágy  tátongott üresen.Puha takarója,párnái csábítólag hívogattak magukhoz,akárcsak egy mágnes.Csendben elnyomtam egy ásítást.

-Én éhes vagyok.-jegyezte meg panaszosan Louis.Harry óvatosan lefektette Luxot a közepébe.Gondosan betakarta,apró puszit lehelt homlokára.

-Jöttök le enni?-fordult sarkon Louis.

-Nem vagyok éhes.-ráztam meg a fejem.Szőke fürtjeim lágyan ringatóztak a fejem körül.

-Akkor én mentem.-türelmetlenkedett Louis.

-Psszt!-szólaltunk meg egyszerre Harryvel.-Még felébreszted.-tettem hozzá.

-Én sem vagyok éhes.-nyújtózkodott a fürtös.

-Megkérhetnélek, hogy vigyázzatok Luxra?Lenne egy kis megbeszélni valóm a menedzserrel,és ennék is.-mosolygott ránk ellenállhatatlanul Lou.

-Persze.-bólintottunk.

-Gyerünk Louis.Kajára fel.-vonta maga után a türelmetlen Louist.Csend telepedett ránk.

-Nagy kérés, hogy megengeded, hogy lefeküdjek Lux mellé?-ásítottam.-Nem aludtam valami jól.Neked köszönhetően.-jegyeztem meg csípősen.

-Csináld csak.Én is követem példád.-bújt Lux mellé a jobb oldalán.Így a balra szorultam.Becsuktam a szemem és végig gondoltam a mai napot.Még csak reggel van de annyi fontos és meghatározó esemény történt ami máskor egy hét alatt sem történik meg.

"Csak pihenek."-gondolattal helyezkedtem el kényelmesen.Már az alvás határán voltam,amikor egy kéz az arcomhoz ért.Szemeim kipattantak és a felettem térdelő Harryt vizsgáltam.

-Megbolondultál?-törtek fel belőlem a szavak.

-Sssss...-tapasztotta ajkait a számra.Kezei a hosszú fürtjeimmel játszódtak,ajkai mohón falták az enyéimet.A göndör hajába túrtam vagy a nyakát kényeztettem kezeimmel.Hirtelen megállt.Lenézett rám.Tekintetével majd átfúrt,és megkérdezte:

-Szerinted is aranyos Lux?

-Az.-somolyogtam.

-És lennél a kereszt anyja?Lou biztosan megengedi, hogy te is megkeresztelt ahogy én is.Csak kicsit jobban ismerjen meg.-simított végig az arcomon,amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.

-Meglássuk kihúzom-e a gyufát nála...-vontam meg a vállam.

-Pihenj.-lehelt egy halvány csókot ajkaimra.Még mielőtt visszatért volna a helyére,végig mérte arcom minden részletét és halkan megszólalt:

-Gyönyörű vagy.

-Harry!Te sem panaszkodhatsz.-húztam vissza a pólója nyakánál és megcsókoltam.

Elégedetten hunytam le a pilláim,amint az ágy hullámzása abbamaradt.Harry átkecmergett Lux másik oldalára.

Gyorsan elnyomott az álom.Csodálatos álmok aranyozták be pihenésem.Konkrétan semmire nem emlékeztem, csak arra,hogyan járt át a boldogság álmom minden percében.Az álom megkoronázása,a normális felébredés ,elmaradt.Nem ön szántamból keltem.Egy kedves ember gondoskodott róla,hogy felébredjek még hozzá úgy ahogy nem vártam volna...soha!

Aki elolvasta az hagyjon megjegyzést!

Mondd el,hogy mi tetszett, mi nem,min kellene javítani?pl."Legyen több humoros rész,mert hiányolom.Legyen kevesebb romantika ,mert túl csöpögős"..stb.Szavazz: hogy tetszett, vagy sem!Köszönöm,előre is.Remélem több mint 10 megjegyzés fog jönni vagy 3 komolyabb kritika!:)

23.Nehéz a válasz...

*Faith szemszöge*
Reggelre biztos voltam a döntésemben.Az éjjel számtalanszor végig rágtam magam.De mindig arra juttattam,hogy ez nehezebb lesz mint gondoltam.Ha azt mondanám nem aludtam egy szem hunyásnyit sem,hazudnék, mert hajnalban elnyomott az  álom.Reggel a nővérke ébresztett.
-Ideje felkelni.-húzta fel a redőnyöket.Az erős napfény beáradt az ablakon és a szemembe sütött.
-Börtönben vagyunk vagy mi?-emeltem kezeim a szemem elé,hogy tompítsam a napfényt.
-Kórházban.Addig aludhatnának ameddig szeretnének,de jöttek a barátaik elvinni magukat.-fordult felém.
-Akkor őt se hagyja aludni.-morogtam Harryre mutatva.
-Nekem mennem kell.Intézd el.-kacsintott.Megvártam amíg becsukódik az ajtó és felkeltem.Harry békésen aludt,fejét beletemette a párnájába.
-És csodálkozok,hogy nem kel fel...-dünnyögtem az orrom alatt.
-Harry.-bökdöstem.Örömmel vettem tudomásul, hogy nem kel fel.-Harry!-rántottam meg a vállát.
-Anya hagyj.-húzta a fejére a takarót.A nevető görcsöm  után feleszmélt,hogy nem az anyja vagyok.Tétován megszólalt:
-Faith?-kukucskált ki a takaró alól.
-Eltaláltad.-kuncogtam.
-Ez gáz.-vörösödött el.Kiszállt az ágyból,és megrázta a haját.Mozdulatlanul álltam az ágyam mellett,és lázasan gondolkodtam,hogyan mondhatnám meg neki a döntésem.Minél hamarább túl vagyok rajta annál jobb.-sóhajtottam magamban.Szememmel Harry ideges fel-alá járkálását tanulmányoztam.
Mintha  a gondolataimban olvasott volna megperdült és felém fordult.Pár lépésnyire megállt tőlem és megkérdezte:
-Döntöttél?
-Igen.-válaszoltam gyorsan.Szemeim lesütöttem,mert nehezebb lett volna megmondani ha a szemébe nézek.
-Akkor remélem jól döntöttél.Sajnálom, hogy döntésre kényszerítlek de én a futó kapcsolatokat kedvelem.Jönnek mennek így nem okozok fájdalmat a rajongóimnak.-duruzsolta boldogan.
-Szerintem azzal okozol fájdalmat ,hogy minden hónapban barátnőt váltogatsz.-mondtam dühösen.
-Amikről tudnak...-vigyorgott.
-Nőcsábász.-morogtam.
-Megtehetem.-húzogatta a szemöldökét.
-Mi van?-csattantam fel.
-Vicceltem.Szeretlek kihozni a sodrodból.-lépett közelebb.Ajkam beszívtam és rágcsálni kezdtem.Nagyon rossz szokás ,de ha ideges vagyok mindig ezt teszem.
-Én biztos vagyok a döntésemben.-szólaltam meg ketté vágva a csendet.
-Én is az vagyok, hogy mit választottál.-reagált Harry.
-Igen?-csodálkoztam.
-Szerintem okos vagy ha ezt választottad.-közelebb jött és átkarolta a derekam.A tündöklő zöld szemeibe néztem és meginogtam a döntésemben.Kitartóan büvőlt a szemeivel.
-Engedj meg valamit.-kértem egy szívességet.
-Rendelkezésedre állok.-mosolygott sármosan.Az agyam kikapcsoltam és teret adtam az érzelmeimnek.Átkaroltam Harryt és ajkaimat az övéire tapasztottam .
-Nem.-mondtam a csók után.
-Mi nem?-túrt a hajába.
-Nem élek a lehetőségeddel.Így érzem helyesnek.-néztem mélyen a szemébe.
Hatalmas meglepetésemre nem döbbent le.Arcán a jól ismét mosoly jelent meg.Szemei csillogtak,ahogy rám nézett.
-Te biztos jól értetted?-kérdeztem döbbenten.
-Igen.-bólintott.Még mindig szorosan tartott kezei között.
-És ?-csodálkoztam.-Nem haragszol vagy ilyesmi?
-Dehogy!Sejtettem,hogy így döntesz.-nézett mélyen a szemembe.-És reméltem,hogy így döntesz.Fejezte be a mondandóját.Ajkait az enyémre tapasztotta és szorosan ölelt.
A sors furcsa fintora ismét megmutatta,hogy mire képes.Ebben a percben nyitott be vihorászva Nath, a többiekkel a háta mögött.
Gyorsan szétrebbentünk,de bizonyosan Nath látta, hogy mit is csináltunk.Idétlen vigyorral az arcán ölelt meg,de egy szót sem szólt.A többiek mit sem sejtve cseverésztek...
-De fura volt nélkületek.-kuncogott Jenna.-Faith te biztosan jól vagy?Olyan nyúzott vagy...-veregette meg a  vállam.Harry csapat tagjai között nevetett.
Meghallgattam Jenna lenyűgöző parti történeteit a tegnap estéről.Nagyon nem érdekelt semmi .Csak arra tudtam gondolni ,hogy akkor most mi is van...A kórházból hazavezető úton a buszban Jenna még mindig ecsetelte a  partit.
-....és akkor felültünk az egyszarvú hátára és elrepültünk Sohaországba....Úgy-e de jó?-fejezte be a mondandóját Jenna.
-Aha.Nagyon érdekes...- válaszoltam mélyen elgondolkodva.
-Faith.Te nem figyelsz...-sóhajtott a legjobb barátnőm.
-De figyeltem!Felültetek egyszarvú hátára és elrepül....várj ez marhaság.Akkor tényleg nem tudom mit mondtál...-ráncoltam a szemöldököm.
-De ezt mondta.-szólalt meg rekedt hangon.-Csak nem figyelsz és reméltem,hogy leesik,hogy az egyszarvú nem repül.-fonta keresztbe kezeit.
-Elmeséled máskor.Most nem tudok rád is figyelni.-váltottam egy röpke pillantást Harryvel aki épp akkor hátra nézett.Arcunkon kölcsönösen egy mosoly suhant át.
-Most mit vigyorogsz?Épp most szapullak ha nem zavar.Te meg itt vigyorogsz mint egy szerelmes idióta.-fújta ki a szeméből a haját.
Egy hotelbe tartottunk,mert este indult a gépünk a Los Angels-be a klippforgatás miatt.
Annyira izgatott voltam.Soha nem voltam még klippforgatáson.És kíváncsi voltam mi lesz a folytatása a nemlétező kapcsolatunknak.