26.Angyalok városa...

Elővettem a szükséges iratokat, amire szükségem lesz a repülőtéren. Beletettem a táskámba és készén álltam az utazásra. Már, mint fizikailag,nem lelkileg. Beleborzongtam abba a gondolatba, hogy pár órán belül a levegőben fogunk lenni. Cseppet sem voltam büszke magamra. Volt szerencsém megnézni jó néhány katasztrófa filmet. Na, ez sem lett az elönyőmre. Nem tudtam sehogy megnyugodni. Rövid köröket írtam le a szobában.

-Faith kérlek fejezd be. -elégelte meg Jenna.

-Mit?

-A járkálást. -ráncolta a homlokát Jenna. Elterült az ágyon és a plafont bámulta.
-Miért?

-Elszédültem, ahogy néztelek azért. –sóhajtott. –A repülőn elhányod magad, annyit jártál már körbe-körbe.

-Igaz. –hunyorítottam. Sarkon fordultam és a másik irányba kezdtem el köröket leírni.

-Istenem! –csapott a homlokára Jenna. -Te bolond vagy.
-Köszönöm.-morogtam.

-Mi bajod? –támasztotta ki a fejét.

-Semmi.-vetettem le magam az ágyra.

-A repülő?-kérdezte óvatosan.

-Talált.-fúrtam fejem a párnába.

-De Faith  mi a bajod?Egy repülő. Nem veszélyesebb, mint az autókázás.Több autó baleset van…

-Tudom.-morogtam. De rá jöttem, hogy nem ez idegesít igazán. De nem tudtam rájönni, hogy mi is az…

-Gyertek már…-toporzékolt az ajtó előtt Nathan.A srácok felszívódtak egy szó nélkül…Jenna szerint nem akartak velünk mutatkozni, hogy kerüljék a bulvárlapok címlapján való szereplést.
Összeszedtük a cuccaink és hívtunk egy taxit.
-Merre megyünk?-szólalt meg öblös hangon a sofőr.
-A reptérre.- morogtam az orrom alatt.
-A legközelebbi reptérhez?-nézett hátra a sofőr.
-Itt van ez.-mutatta meg Nath a telefonján.
-Igen,erre gondoltam.- indította be a motort.
Mindenhol dugó volt...
-London...-nyögtem fel.
-Nyugalom,hova sietnek...-dobolt az ujjaival a kormányon a taxis.
-Elkéssük a repülőt.-sápított Jenny.
-Ha elkészeltetek volna elérnénk.-temette arcát a tenyerébe Nath.
-Hova izgultok? Van 2 óránk.-csóválta jókedvűen a fejét Jenna.
-Igaza van a kis barnának.-nyomta a gázt a sofőr.
-Jenna.-javította ki sértett barátnőm.
-Oh Jenna.-ízlelgette a barátnőm nevét.Jó pár kilométert megtettünk.
A telefonom megszólalt.Harry volt az.
-Hol vagytok?-szegezte nekem a kérdést.
-Neked is szia.-jegyeztem meg gúnyosan.
-Válaszolj már kérlek.-enyhült meg a hangja.
-Most fordulunk be.-mondtam boldogan.A gyomrom görcsbe rándult ahogyan megláttam a feliratot 'Airport'.

Egészen a bejáratig vitt a kocsi.Jenna fizetett és a csomagokat kivettük. 

 Átvergődtünk magunk az összegyűlt tömegen. Ekkor csengett a telefonom. Harry volt ismét

- Igen? –kérdeztem nyugalmat erőltetve.

     - Hol vagytok? –csengett idegesen a hangja.
- Hiányzom ?- kérdeztem gúnyosan.
- Meglátod.-suttogta. Önelégült mosolyra húzódott a szám. Borzasztó tud lenni.
- Most érkezünk a mozgólépcsőn. – nyugtattam le. Jenna halkan kuncogva hallgatta a beszélgetésünk.
- Hagyj békén. –üvöltöttem Jennára. Kihívó pillantással nézett rám, majd arrébb lépett.
- Jól van.Cső. –nyomta ki a telefont, Harry.
- Ezt megcsináltad! -üvöltöttem ismét Jennára. Nath a fejét csóválva, könyvelte el hisztinek.
-Ne csóváld a fejed.-figyelmeztettem.
-Jól van, félek hogy leordítod a fejem.Inkább hallgatok.-húzta fel a szemöldökét Nath.
-Hagyjatok békén. – rohantam el. A tömegbe, a nyakam nyújtogatva kerestem a srácokat. “Hol a fenébe vannak?”- tűnődtem. Valahol megláttam Harry göndör fejét majd meghallottam Niall eltéveszthetetlen nevetését. Rohantam is .
-Kisasszony,kérem.- állt az utamba az ellenőr. -Csomagot tegye fel ide.-mondta rezzenéstelen arccal.
Felhajítottam, átmentem a detektor alatt. Csak ne csipogj. -ismételgettem magamban.Hát nem elkezdett csipogni ?De igen!
-Álljon ide kérem.- mondta unottan az ellenőr.
-A kulcsom? –húztam ki a zsebemből.
- Lehet. Tegye ide.
Lettem majd ismételten átmentem. Nem csipogott!-ujjongtam.Elvettem a csomagom és rohantam Harryékhez.Amikor meglátott felderült az arca , de nyomban átcsapott dühbe. Levegőnek nézve fordított hátat.
- Helló. –léptem melléjük.
- Faith! –mosolygott Zayn, majd átölelt. Harry nem fogadott ekkora lelkesedéssel. Egy hüvős pillantással 'jutalmazott'.
- A többiek? –kiváncsiskodott Liam.
- Hát leordítottam Jenna fejét, mert hallgatózott…Nath meg neki adott igazat és otthagytam őket.-vontam meg a vállam. Szúrósan Harryre néztem, hogy vegye a lapot.
- Öhmm..akkor mindjárt jönnek nem? –bámulta a cipője orrát Niall.
- Biztos. –mondtam hidegen.Harry szem kontaktusát kerestem, de elfordult és a landoló repülőket bámulta.
- Menjünk enni…-ötletelt Niall. –Ott megtalálnak.
- Menjünk. –egyeztem bele.
Elsétáltunk egy gyors kajáldához .Helyet foglaltunk, az ablakhoz közel. Kértünk pár szendvicset, de nem esett jól, egy falat se ment le a torkomon.
-Megehetem? –nézett rám kiskutya szemekkel Niall.
- Edd csak. –sóhajtottam.
-Mi a baj? – nyúlta kezem után Zayn.
-Semmi. –húztam el a kezem. Felemeltem a fejem .
-Ez nem meggyőző.-vigyorgott Zayn.
-Semmi bajom. Kellene legyen?-kérdeztem idegesen.
-Félsz a repüléstől? –csúszott ki Harry száján.
-Kösz Harry. Örvendek. –motyogtam magam elé.
-Nemár…Félsz?- kuncogott Niall.
-Kuss és edd a szendvicsed. –utasította Louis.
-Igen! Ne mondd, hogy nem féltél amikor először utaztál! -csattantam fel Niall kigúnyoló hangnemére.
-Csillapodj. – mondta kedvesen Liam. –Én, elmesélem az első utunk rendben?
-Ne….- kezdett nevetni Louis. –Hát akkor mi meg elbújhatunk melletted.A hangos bemondó recsegve megszólalt. A gépünk indult. Nath, Jenny és a haragos barátnőm rég megérkezett és hallgatta a vicces első repülő útját a fiúknak.Jenna is akárcsak Harry rám se hederített.Jenny hangosan kuncogva hallgatta a történetet.Nath engem bámult.
-Folytatjuk a repülőn. –állt fel Louis. Elindultunk. Néhány rajongó megállította a srácokat egy kép erejéig. Néhányszor csípős megjegyzéseket tettek rám. Hidegen hagyott.Nem érdekel azok véleménye akik irigységből beszélnek.Nem tehetek róla, hogy nem vagyok gyönyörű. Nem tehetek róla, hogy szőke vagyok .Én elfogadtam magam és kezdtem megbékélni magammal.Őszinte elismerésem a  fiúknak,amiért ennyi negatív vissza jelzés mellett is folytatják. Mélyen elgondolkoztam, hogy tényleg velem van a baj? Jennára is ráordítottam... Előtte soha nem tettem ilyent. Nath pedig őt védte, ami végképp rosszul esett…Lázasan gondolkodtam, hogy Harry miért nem fejezte be a duzzogást amikor közöltem vele,hogy nem rá, hanem Jennára ordítottam. Folyósok labirintusain végig keveredve, megtaláltuk a repülőt.
Felültünk a repülőre és helyet foglaltam az első üres helyen. Ösztönösen megfogtam  a fülhallgattót, feltettem a helyemre, bekapcsoltam az övem és neki dőltem az ablaknak. Becsukott szemmel vártam a felszállást. A gyomrom felfordult, a kezem reszketett a szívem a torkomban dobogott. A zene enyhítette a rémületem, de nem oldott fel teljesen. Magam elé képzeltem anya,apa és Mark képét. Szinte hallottam, ahogy megszólal Mark”Kis betoji…Egy gyáva nyúl vagy semmi más!”
A gép mozgásba lendült. A szemem összeszorítottam, és kétségbe esetten markoltam a karfát, hogy az ujjaim elfehéredtek. Éreztem, ahogy a magasba lendülünk és elhagyjuk a biztonságosnak mondható Földet. Valaki a kezemre tette az övét. Meleg és nyirkos volt. Ismertem ezt az érintés. Megborzongtam, de csak utána nyitottam ki a szemem. Meglepetésemre, nem az volt akire számítottam. Azt gondoltam, hogy Liam az aki mesélni akar…


Kérek 5 kommentet!Nem hiszem el, hogy 22 emberből csak egy képes írni egy pár sort...Kérlek adjatok visszajelzést, mert nem tudom mit csinálok jól és mit nem...Könnyű elintézni ennyivel 'kövit'.De legalább van aki ennyit is ír. Mégegyszer.Írj egy pár sort.Köszönöm.Ezentúl csak a kiszabott kommenthatár után jön friss..