27. Titokban maradunk?

"...az élet egy könnyelmű kis senki és mégis nehéz oly embernek lenni..."

- Harry!- néztem csodálkozva a mellettem ülőre. Harry bűnbánó arccal méregetett.

- Én...Én sajnálom. -törtek fel belőle a szavak. Harry nagyot nyelt .

- Megesik az ilyesmi...- öleltem át jókedvűen.

- Félsz? -hajolt közel.

- Nem. -néztem dacosan a szemébe.

- Biztos? -húzta fel a szemöldökét. Pár centiméter választott el,  éreztem a leheletét az arcomon.

- Teljesen. -bólintottam.

A gép kissé megingott.

- Istenem. -ugrottam Harry nyakába.

- Na akkor mégis félsz? -vigyorgott. Nem várta meg a válaszom. A fülem mögé tűrte a hajam. Belenézett a szemembe, majd ajkai az enyémre tapasztotta. Ajkai a bejutásért esedeztek. Nem érdekelt abban a percben semmi. Se az, hogy lebukunk sem az, hogy ki lát.

- Harry?! -kiáltott fel Niall. Észre se vettem, hogy mögöttünk ülnek Jennyvel. Ijedten rebbentünk szét.

-Igen? -köszörülte meg a torkát Harry. Rémült tekintetem mindent elárul. Én nem akarom, hogy tudják, hogy gyengéd szálak fűznek Harryhez.

- Azt mondtad, hogy békét hagysz...-jegyezte meg elkerekedett szemekkel Nathan.- Niall azt ígérted elmész egyedül...Megkönnyebbülten lélegeztem fel.

Niall -amikor megszólította Harryt -, elérte, hogy mindenki ránk figyeljen.

- Faith? -kérdezte szinte egyszerre Zayn és Jenna.

- Büdös francba! -csúszott ki a számon. Kínos csend telepedett ránk. Harry a kezemre helyezte az övét. Pár megilletődött percig utaztunk csendben. Hallani lehetett ahogy a felhők között suhanunk. Volt merszem kitekinteni az ablakon. Gyönyörű látvány fogadott. A felhők gyönyörűek voltak...Nem is tudnám máshoz hasonlítani, mint a madártejhez. A felhők akár a habok a kék 'tejen' úszkáltak.

- Mi a baj? - csodálkozott Niall. -Harry arra akartalak kérni, hogy nem hoznál valami kaját, mert éhen halok!
- Én is. Nem ettem semmit. Éhen halok. - drámázott Jenny.

- Hallgass már. -pirított rá idegesen Jenna.

Jenny megrökönyödve hallgatott el.

- Harry?Kérlek... - könyörgött Niall.

- Szólítottál Jenna? -tekintettem megkönnyebbülve hátra.
-Úgy unom magam... - jegyezte meg Jenna duzzogva.
-Miért ? Nem szórakoztatlak elég jól?- tetetett felháborodást Zayn.
-Sajnálom, de nem . -kuncogott Jenna.
- Mikor szállunk már le? - kérdeztem reménykedve.
- Este. - válaszolt türelmetlenül Niall.- Kapok akkor kaját?
-Este?! - csodálkoztam.

- Nyugi édesem. -karolt át.

- Már az édesed vagyok? -bújtam ki Harry karjai közül.

- Én elmentem kajáért. -pattant fel mérgesen Niall.

Már nem is aggódtam az utazás miatt. Harryvel tökéletesen elszórakoztattuk egymást.

Beszélgettünk, játszottunk...  Egy szóval, jól elvoltunk. 

- Mit lesz veled, ha majd elváltunk? - kiváncsiskodott Harry. Nem nagyon szeppentem meg, mert számítottam rá.

- Munkát keresek. Elvégre már dolgozhatok. - kutattam a szemeimmel a légi kisasszony után.

-Mit szeretnél? -nézett rám kérdőn Harry.

- Vizet. -nyújtogattam a nyakam.

- Nehogy kiszáradj...- dőlt hátra színpadiasan.
- De szomjas vagyok... -ismételtem meg.
- Ha Harryn múlik meghalsz ...- bizonygatta hátulról Niall, aki most érkezett vissza két szendvics és egy sajtos burgonya szirom társaságában.
- Igazad van. - emelkedtem fel a helyemről. Nehezen, de kijutottam és egyensúlyozva elindultam a pilóta fülke felé.

- Segíthetek? - fordult felém az egyik lány. Kedvesen mosolygott rám. Kivillantotta a tökéletesen fehér fogait.
-Igen. Egy buborékos vizet. -mosolyogtam vissza rá. Egyszerűen nem lehetett nem mosolyogni. Olyan kisugárzása volt, hogy mosolyra késztetett. Pár pillanatig eltűnt, majd a kezében egy ásványvízzel tért vissza.
- Kérnél nekem egy autogramot a sráctól? Harrytől? - nézett rám reménykedve. Váratlanul ért a kérdés, zavaromban csak annyit kérdeztem :
- Van papírod?
- Lesz. -kacsintott. Ismét eltűnt, majd egy győzedelmes mosollyal az arcán tért vissza.
- Szolgálatodra.. - nyújtotta át az írószert és a papírt.
- Neved? - kérdeztem a vállam felett.
- Chantal.
- Jövök. Egy pillanat. -már majdnem elértem Harryhez.- A pénz!- rohantam vissza. Chantal kezébe nyomtam az összeget és visszasétáltam a helyemre.
- Harry drágaságom...Kérhetek valamit? - rebegtettem meg a szempilláim.
- Harry teljesít minden kívánságot ha szépen kérik...Na mond... -vigyorgott.
- Ide lefirkantod annak a lánynak az aláírásod és a nevét is? Egyébként a neve Chantal.-mosolyogtam.
- Jó. -egyezett bele. Megtette a mit kértem és már sarkon is fordultam.
- Állj meg.- rántott vissza.
- Nem volt ingyen.Én is kérek valamit cserébe...-mondta komolyan.
- Mit akarsz Chantaltól? -fontam keresztbe a karom.
- Tőled kell. Nem mástól.- suttogta.
-Jó-jó na de mentem.- az egyensúlyom megőrizve eljutottam Chantal-ig.
-Tessék. -nyújtottam át a papírt.
- Köszi.-repesett az örömtől.
-Ugyan! Nincs mit. -dőltem az ajtónak.
- Megmondod a neved? - kérdezte pironkodva.
- Faith. Faith Smith. -nyújtottam a kezem.
- Chantal McEnzie. Örvendek. -rázta meg a kezem.
- Én most.. Akkor mentem. Szia.Gyere majd hátra. -búcsúztam.
- Szia Faith. -intett. -És még egyszer köszönöm!

Egy órával később csendben ültünk egymás mellett.
- Hol van a vized? - keresgélt Harry.
- Itt...Minek kell neked? - érdeklődtem.
- Szomjas vagyok. -panaszkodott morcosan.
- Vegyél Harry drága vizet... - ajánlottam .
- De nem akarsz adni? -lepödőtt meg.
- Tessék. -csavartam le a kupakját és a kezébe nyomtam.
- Én nem tudtam volna lecsavarni...- jegyezte meg szárazon Harry. A sértegetését elengedtem a fülem mellett. Mélyen a gondolataimba merülten bámultam Harryt. A szájához emelte az üveget és mélyet kortyolt belőle. Megtörölte az üveg száját és visszacsavarta.
- Tessék. - tette az ölembe.
- Még sok van hátra ? -nyavalyogtam.
- A vízből maradt... -értetlenkedett.
- A repülésből...észlénykém...
- Jó pár óra... - válaszolt.
- Én akkor alszok... - húzódtam össze. Kerestem a legmegfelelőbb pozíciót, de egyik sem volt kényelmes. Harry roppant szórakoztatónak találta, de én még kevésbé.
- Viccesnek vicces... - ráncoltam a homlokam Harry letörölhetetlen vigyorát látva.
Nehezen, de sikerült kényelmesebb pozíciót felvenni. Mélyet sóhajtva dőltem hátra. Becsuktam a szemem. Az álom észrevétlenül kerített hatalmába...

*Harry szemszöge*
Faith hamar elaludt. Békésen pihent, mellkasa megemelkedett, ahogyan lélegzett. Már többször volt alkalmam szem ügyre venni vonásait, de még mindig örömmel tettem. A szempillái és a szemöldöke nagyszerűen keretezte a gyönyörű zöld szemeit. Vékony, vöröslő ajkait imádtam. Nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy ne leheljek rájuk apró csókokat. Nem akartam, hogy kerszttűzbe kerüljön. Nem lenne szerencsés ha fenyegetések, érnék ahogy Eleanort és Danielle-t. Nehezen kezelné, nagyon önfejű és makacs,de biztosan szíven ütné az irigyek támadásai... Erősnek mutatja magát, de ez csak a látszat, belül érzékeny és gyenge. Egy pillanatig azt hittem, hogy Niall meglátta a csókot, vagy bárki is...Egyszerűen nem tudtam elfojtani a késztetést és megtörtént. De nem mutatta senki sem jelét, hogy látta volna. Vagyis nagyon remélem. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel... Néha őrültem szerettem volna ölelni és csókolni. Máskor csak távolról figyeltem volna és magányos lenni. Görcsbe rándult a gyomrom ha arra gondoltam, hogy egy pár hét múlva már nem fogom ilyen gyakran látni... Égett a bőröm, ahol hozzám ért. A hangja hallatán a szívem megtelt élettel. Nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyent érezni. Bolondot csinál belőlem, egy szerelmes bolondot. Tudom nagyon fog hiányozni. Remélem addig minden tisztázódik amíg nem lesz túl késő. Nem jó ha ő a gyengém. Én nem tudom kezelni ezt a fura érzést. Kiderítem ez szerelem vagy csak vonzalom. Addig is minden percet kihasználunk.

Kérlek írj ha elolvastad. Köszi.