28. A reptéren...

"Arcomra hajtsd tíz selymes
ujjbegyed: álmodba majd
veled megyek..." - Horváth György

Pihenésem megmérgezték az álmok. Nem láttam tisztán, de valaki mögöttem állt. A hangja távolinak csengett és rekedt volt. Nehezemre esett felismerni, de sikerült, Harry volt az. Megfordultam. Csak az alakját láttam. Éreztem az illatát és megszerettem volna ölelni. De ahogyan léptem ő eltűnt... Ekkor hirtelen megjelent mellettem és egy repülőre kerültünk a levegőben.
" Harry hogyan kerültünk mi ide?" - kérdeztem halkan. Kiáltani szerettem volna, mert nem figyelt rám. Egy hang sem jött ki a torkomon. Ijedten markoltam a karfát és szemeimet Harryn nyugtattam. Imádkozni kezdtem, hogy ne zuhanjunk le pont most. Megszólalt recsegve a hangszóró :"Kérem az utasokat őrizzék meg a nyugalmukat, viharba keveredtünk, hamarosan túljutunk. Kérem maradjanak a helyükön."
"- Nem hiszem el. A büdös francba".-szitkozódtam. A gép kissé oldalra dőlt. Kétségbe esetten kapaszkodtam Harrybe. Ő rezzenéstelen arccal ült és várt. "Mire?"A kérdés nem váratott magára sokat. A légi kisasszonyok kijöttek a kezükbe egy-egy mentő ernyővel. Felvették és kiugrottak. És a két pilóta is hasonlóan tett... A gép nagy ívet vett lefele és a földbe csapódott. Irgalmatlanul fájt a hátam és a lábam. Csak hangokra emlékszem...
- Faith?! - rázott meg Harry. Hangja lágyan csengett, megnyugtatta a kikészült idegeim.
- Igen? -dörzsöltem a szemeim.
- Csak álmodtál.- mosolygott rám. A szívem így is zakatolt, de ahogyan rám nézett gyorsabb tempót diktált.
- Igen...- próbáltam leplezni a rém álom utóhatásait. A kezem reszketett, a szívem zakatolt, a gyomromban pillangók repkedtek. Az utóbbi inkább Harry hatása volt mintsem az álmomé.
- Ne csináld...Valami kiakasztott ...- mondta nyugodtan. Védekezésre nyitottam a szám, de megelőzött.
- Rúgkapáltál szóval esélyed sincs hazudni...
- Jól van álmodtam egy gyönyörűt...-jegyeztem meg ironikusan.
- Meséld el. -vette kezem az övébe.
- Alszanak. -olvasott a gondolataimban. Megkönnyebbülten néztem hátra.Mindenki szunyókált.
- Este van? - néztem ki az ablakon.
- Csak sötét...- kuncogott Harry.
- Nem érem meg, hogy leszálljunk. -sóhajtottam. -Harry bujkálnunk kell?- szegeztem neki a kérdést. Nyomta a lelkem, hogy csak akkor kerülhetünk közelebb ha a többiek nem látnak.
- Egyelőre. Én nem szeretném ha tudnák. - simogatta a kezem.
- Nem vállalsz fel? -kuncogtam. Harry rám emelte tekintetét és őszintén mondta:
- Nem erről van szó. Gondolom láttad a Danielle és Liam szakításáról a pletykákat...Én nem akarlak kitenni ennek. Majd eldőlnek dolgok addig amíg vége lesz ennek az egy hónapnak.
- Rendben. Addig bujkálunk. -ismételtem meg.
- Igen. Menni fog?-nézett rám komolyan.
-Azt hiszem...De ez most olyan komolyan mondtad,hogy kezdek félni.
-Nincs amiért. Akkor reméljük a legjobbakat.
-Igenis Harold Bond...- szalutáltam. Nem bírtuk ki kuncogás nélkül és nevetésben törtünk ki. Olyan hangosak voltunk, hogy Zayn Harryhez vágott egy palackot. De ez csak olaj volt a tűzre. Hangosabban kezdtünk nevetni.
- Menjetek a fenébe...- morgott fél álomba Jenna.
- Nyugodjunk le mert ahogy Jennát ismerem nem egy palackot vágna hozzánk... -kuncogtam elfojtottan.
- Mint például? Zaynt?! -találgatott.
- Talán. A röhögő görcs mindig a legrosszabb pillanatba kap el... A kacaj áradatot az egyik idősebb utas elégelte meg és ezt szóvá is tette:
- Hallgassanak már az Ég szerelmére.

- Harry hallgassunk,mert lerúgnak a gépről... - szórakoztattam.
-Jó...-vigyorgott.
Próbáltuk értelmesen elfoglalni magunkat. Zenét hallgattunk. Az én kedvencem Sia ft. David Guetta lett a She wolf címú dallal. Harrynek pedig egyik sem tetszett annyira. Végül meguntuk és az ablak üvegre tapadtunk. Már csak pár óra volt hátra ami csöpp reménnyel töltött el.

- Ez gyönyörű...- csodálkoztunk. A fények millió pontként körvonalazták azt a várost amelyik felett elrepültünk. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Nem volt szándékomban elszakadni az ablaktól, de éreztem, hogy a szemeim elnehezednek. Elnyomtam egy ásítást. Harry követte a példám.
- De most aludtam... -dőltem hátra.
- Alszol még egyet.- reagált a kijelentésemre.
- Ha te mondod.- vontam meg a vállam. Fejem Harry vállára hajtottam. Magamba szívtam mámorító illatát.
Harry becsukta a szemeit és megfogta a kezem. Annyira vert a szívem, hogy nem tudtam elaludni. Álmodoztam... A gondolataim hazarepítettek. A kis de meleg otthonomba. A puha ágyam hiányzott, a roskadásig tele plakáltolt falam poszterekkel. Hiányzott a bátyám. Pedig mindig piszkált és bajba kevert. Anya és apa is hiányzott, de nem annyira mint azt elképzeltem. Annyira mozgalmasak voltak a napjaink, hogy csak pár percet beszéltem velük... Nagyon haragudtam magamra. Miért csak akkor van rájuk időm ha Harry nincs a közelemben? Azt leszögezhetem, hogy nagyon nagy fordulatot vett a személyiségem. Ez egy soha nem visszatérő alkalom volt. Kissé aggódva gondoltam, hogy mi is lesz velem. Talán vissza megyek tanítani az iskolámba... De minek tűrjem a kiállhatatlan igazgatónőt és a tanárokat?

Harry békésen aludt. Mellkasa megemelkedett, keze még mindig tartotta az enyémet. A nyakam már elállt, és nagyon zsibbadt, de nem veszem el, nem akarom bár mennyire is fáj. Persze nem sokáig tartott az elhatározásom, mert egyre jobban fájt. Így kénytelen voltam felemelni a fejem. Kihúztam a kezem és a fájó pontra tettem. A fájadlom kiült az arcomra. Zayn és Jenna egymásra bújva aludt el. Louis és Nath kifele fordulva. Jenny és Niall is Louisék példáján helyezkedtek el.
- Baj van? - kérdezte álmosan Harry.
- Fáj a nyakam. -panaszkodtam.
- Gyere csak. -húzott magához. Elhelyezkedett és nekem dőlt. Pár másodpercig mocorgott.
- Jó? - nézett a nagy zöld szemeimmel rám.
- Tökéletes. -feleltem elégedetten. A kis göndör lehunyta a szemét. -Aludj. -kulcsolta össze kezeink.
-Megpróbálok. -sóhajtottam. Görcsösen koncentráltam, hogy el tudjak aludni. Nem emlékszem arra a pillanatra amikor elaludtam...

-Faith! - simított végig az arcomon Harry.
- Igen? - nyomtam el egy ásítást. Nagyon reméltem, hogy azt mondja amit hallani szeretnék.
- Félóra és leszálltunk. -ejtette ki nyomatékosítva.
- Csodás. Erre a jó hírre kipattant az álom a szememből. Az ujjaink még mindig összevoltak kulcsolva.
- Niall ébren van. -suttogtam. Harry vette a célzást és elengedte a kezem. A leszállásig senkivel nem váltottam egy szót sem, csak meredten bámultam a kivonalazodó Los Angeles egy részét. Itt reggel volt...
A reptéren sok rajongó állt  és várt. Fényképeket készítettek a srácokról. Néhány erőszakosabb átbújt a kordon alatt és Zayn felé rohant. Paul visszaküldte a lányt és leszidta. A barna kis csaj megszeppenve méregette az integető Harryt.
- Atyám.- csaptam a homlokamra. -Mire nem képesek?
- Mi biztonságban vagyunk...- vigyorgott kéjesen Jenna.
- Remélem is...-néztem szörnyűlkődve  a tomboló lányokra. Az öt srác "vidám arccal integet" elvet követték. Eddig a képemről a mosoly lefagyott volna ha ennyit kellene egy huzamban mosolyognom csak úgy diplomatikusság miatt.
Mi a srácoktól lemaradva húztuk a csomagjaink. A saját biztonságunk érdekében...Paulnak igaza volt. Ha lemaradunk nem fognak gyanút. Ahogy a srácok eltűntek a rajongók is. Némelyikük egy csoda reményében még várt. Félve ballagtunk el mellettük. Nathan csendesen ballagott mellettem.
- Mi a baj? -löktem oldalba játékosan.
- Pocsék volt az út. -dörzsölte meg a szemeit.
- Tudom, nem vagy egyedül. -fordultam be az ajtón.
- Vissza fele ülsz mellém? -nézett rám könyörgően.
- Persze. -mosolyogtam.
- Harryvel jól szórakoztál... -jegyezte meg szemre hányóan.
-Mondd ..Te nem utaztál jól Louis társaságában? -tettem csípőre a kezem.
- De amíg nem aludt...- ráncolta a homlokát.
- De te is aludtál...-kuncogtam.
- Volt más választásom?
- Hanyagoljuk. -borzolta össze a hajam.

-Jenna?! Hol a francban van? -néztem körbe.
- Szerintem a mosdóba. Na látod igazam van.
- Gyertek már. -kiáltottam Jennyre és Jennára.
- Jól van de a lesi fotósok várnak... Szuperül kell kinézzek. -túrt a barna hajába.
- Nem leszel rajta egy képen sem... -mondtam higgadtan.- Induljunk.
- Faith drágaságom! A hajad olyan mint egy széna kazal, meg ne haragudj, de ezt nem lehet hajnak nevezni.
- Most van fontosabb dolgunk is. -mondtam menetközben. - Siessetek, mert nem érjük el a srácokat...

*külső szemlélőként*
Jenna és Jenny Faith kijelentésére összenéztek. Faith ilyent soha sem mondott volna. Van fontosabb is mint a kinézet? Faithet mindig a tökéletesség minta példányának ismerték. A haja, a sminke, a ruhája és mindene mindig rendben volt. És most? Szolid és kevés smink. Egyszerűbb cuccok, amit megkell hagyni nem voltak furcsák ,mert szeretett válozatosan öltözni. De a viselkedése más volt. Keveset beszélt és majdnem kedves volt. Ez roppant nem tetszett Jennának. Faith megváltozott. Megmentheti mielőtt ténylegesen elvesz az igazi Faith? És mi áll a hirtelen változás okában? Jenna elhatározta, hogy kideríti. Nagy léptekkel követte Nath-et és az illanó szőkeséget.

Na lenne pár kérdés amire szeretném, ha válaszolnátok!☺
1 .Egytől tízes skálán (1-10) mennyire tetszett.
2 .Kedvenc részlet?
3. Tetszett a "külső szemlélő" rész?
4.A következő részek folyamán milyen hangvételű legyen a folytatás?(pl .izgalmasabb,romantikusabb...stb.)
5. Jöjjön következő rész? Mikor?
6. Ki a kedvenc szereplőd?
Sokat segítenél ha válaszolnál. Előre is köszönöm.☺
                                                                                                     puszil, a szerkesztő