38. Barátok...

-     

    

Harry nem is tudom.–haboztam. Tudva azt, hogy úgy jár lányokkal és szakít velük, mint más, aki papír zsebkendőt használ. Persze kedveltem, de nem akartam magamat ezzel kínozni.

-          Megértelek, ha habozol. –mondta együtt érzően. De inkább tűnt szemre hányásnak.

-          Egy hónapja ismerlek. –védekeztem.

-          Merészebbnek gondoltalak. – pislogott.

-          Igen? –vontam fel a szemöldököm. –Miért is?

-          Az első napokban igazi kihívásnak ígérkeztél.

-          Szeretem húzni az emberek agyát, ahogy te is. Igaz Styles?

-          Lehet. –tért ki a válasz elől. Az előző pillanatok varázsai elillantak.

-          Styles teszek egy ajánlatot. –mondtam komoly hangon.

-          Előnyös? –vigyorgott.

-          Azt döntsd el. –vigyorogtam rá.

-          Halljuk. –biccentett.

-          Komolyan nem hiszem el, hogy igent mondtál. –dühöngött Nath és Jenna felváltva. Már bánom, hogy elmondtam nekik.

-          Faith az ég szerelmére! –fogta könyörgésre Nath. –Ne tedd ezt!

-          Nath és Jenna! Ha igazán nem szakítottatok volna félbe a “Harry megkérdezte” résznél akkor tudnátok, hogy a válaszom “nem” volt.

-          Tessék? –néztek rám elkerekedett szemmel.

-          Nemet mondtam. –vigyorogtam.

-          Te hülye vagy? –pislogott rám értetlenül Jenna.

-          Azt hiszem igen. –gondolkodtam.

-          Nem. Nem. –hajtogatta csak egyre Nath.

-          Megbolondult? –mutatott rá a vigyorgó Nathre.

-          Valószínűleg. –bólintottam. –Megártott neki a rivalda fény Harry oldalán. –ugrattam.

-          Hát, ami Jade-t illeti…–nyomta meg a “Jade” nevet. Türelmesen várt Nath reakciójára. Nem maradt el.

-          Itt van Jade? Mi van lett vele valami? –pánikolt.

-          Nem. –csitítottam. –Perrie csapat társa Jade? –néztem nagyot. Nath felszegte a fejét a lekicsinylő nézésem.

-          Azt gondolod, hogy nem áll le velem? –kérdezte szikrázó szemekkel.

-          Hátrébb az agarakkal hős szerelmes. –mordult rá Jenna.

-          Na, kuss, legyen. –fakadtam ki.

-          Rendben. –tudta le a veszekedést Jenna.

-          Hol van anya és apa? –kérdeztem hirtelen. Ma egész nap nem láttam őket. A nagy alakításom óta.

-          Pihennek. Az út kikészítette őket. –válaszolt Nath valamivel vidámabban.

-          Na meg tőlem. –csóváltam a fejem.

-          Legalább visszatért a régi éned. –mosolygott.

-          Ezt, hogy érted? –néztem értetlenül Nathre. Jenna oldalba bökte és válaszolt:

-          Más lettél. “Jobb” és kedvesebb.

-          Harry miatt. –köpte ki a szavakat Nath. Olyan hangsúllyal, hogy már sértette a lelkem.

-          Nem miatta van. –förmedtem rájuk. –Mindig más társaságát választottátok!

-          Harry miatt. –erősködött Nath.

-          Vagy, mert tettetek a fejemre. Magasról. A lábam is ocsmány és nekem nem a hisztitekre és a bíráskodásotokra volt szükségem. Hanem a barátságotokra. –felálltam és távozni akartam. De a lábam begörcsölt és visszaültem az ágyra.

-          És most segíts Nath, hogy méltóság teljesen távozhassam. –mondtam büszkén. Engedelmesen felpattant és segített. Jenna követett. A folyóson haladtunk el, amikor a rég hiányolt bátyám lent megjelent. Egy lány karjaiban. Összeszűkült pupillákkal próbáltam kivenni, hogy ki is az.

-          Ez ki? –ráncoltam a szemöldököm. Nath és Jenna kerülték a tekintetem.

-          Mindegy. Meglátom, ha nem mondjátok el. –makacskodtam.  Láttam, hogy a lány, a lépcsőn felfele tart, Markkal. Jenna és Nath megragadtak és befele ráncigáltak.

-          Engedjetek. –kaptam fel a vizet. Kirántottam magam a kezükből és vártam a bátyám felérjen.

-          Mellesleg Jenny hol van? Egész nap nem láttam. –jegyeztem meg mérgesen.

-          Passz. –vonogatták a válluk. Harry épp akkor jött ki a szobából Zayn társaságában.

-          Sziasztok!–mosolyogtak. Nem voltam olyan kedvemben, hogy visszamosolyogjak rá. –Mi a baj? –lépett mellém. Átölelt.

-          Engedj. –förmedtem rá. Megszeppenve odébb lépett. Zayn alig tudta visszatartani a nevetését. Harry jelezte a pillantásával, hogy meg se próbálja. Türelmesen vártam. Mark megérkezett. Az idegen lánnyal.

-          Mark bemutatnád? –böktem a mellette álló lányra. Valahogy olyan volt, mint mi. Olyan angol, nem amerikai.

-          Majd én. –szólalt meg a barna hajú.

-          Rebecca?!–kapta fel a fejét Harry az ismerős hangra.

-          Harry. –mosolygott.

-          Á, ismeritek egymást nagyszerű. –vicsorogtam.

-          Hugica ő itt…–kezdett bele a mondandójába Mark.

-          Rebecca? –nevettem fel gúnyosan. Nem tetszett nekem ez a csaj. Az olyan embereket, akikben csalódni lehet, megérzem.  És ő közéjük tartozott. A szemem sarkából láttam, hogy Jenna sem nézi jól szemmel. Nath meg eliszkolt, amíg csak tehette.

-          Rebecca Frynd. –nyújtott kezet. Idegenkedve pislogtam rá. Erre hisztérikus nevetésben tört ki. –Ne butáskodj. Kezet mostam. –tartotta kitartóan felém a vékonyka kezét.

-          Faith. –mordult rám a bátyám.

-          Szia. –mondtam kurtán. –Én leléptem.

-          Megyek veled. –felelte egyszerre Zayn és Jenna, amitől önkéntelenül is mosolyra huzodott a szám. Harry kicsit le volt döbbenve és taglózva egyszerre. Tétován nézett rám és Rebeccára. Már félig távozóban voltam, amikor meghallottam őket.

-          Sajnálom Mark. Tényleg borzalmas a húgod. Milyen betegséget is említettél? És látom még nyomorék is a lábára. –mondta együttérző hangon Rebecca.

-          Basorexia. –mondta drámaian Mark. – Igen szegényt nem kíméli a karma. –játszotta magát meg Mark. Megtorpantam.

-          Mark? Szeretnék beszélni veled anyáékról. –mondtam mézes mázas hangon. –Rebecca ne haragudj, de elrabolom. –pislogtam, mint egy őzike. –Harry biztos elbeszélget veled. –jegyeztem meg mérgesen. Harry zavartan rám nézett, és kinyögött egy „Öhm. Oké.”-t. Jenna és Zayn követtek.

-          Ezt kettesben kell, megbeszéljük. –néztem bocsánat kérően Jennáékra. Kelletlenül, de bólintottak. Félrevontam egy üres szobába. Becsuktam magunk mögött az ajtót.

-Jenna és Zayn-

-              Figyelj. Ne kérdezz, semmit csak rohanj utánam, ha szólok. –könyörgött alig hallható hangon.

-              Miért?–kuncogott Zayn. Egy ilyen komoly dolog is nevetésre késztette. Mindez Harry hibája, amiért nem hagyta, hogy nevessen.

-              Nem, azt mondtam, hogy ne kérdezz? –nyögött Jenna.

-              De. –hajtotta le a fejét Zayn. Neki dőlt a falnak és Harryéket fürkészte. Látta, hogy barátja igazán kellemetlen helyzetben van. De ezt ő nem tudja megoldani. Zayn a szeme sarkából látta, hogy Jenna is őket figyeli.

-              Ki ő? –kérdezte fennhangon a lány. Elfelejtette, hogy Zayn is ott van.

-              Nem tudod? –kérdezte Zayn. –hátat a falnak vetette és elengedte magát.

-              Nem kérdezném, ha tudnám. –morgott Jenna.

-              Tudod, hogy olyan, vagy mint Faith? –vigyorgott kajánul.

-              Ezt most, hogy érted? –ráncolta a szemöldökét. Zayn fele fordult, mert a fiú nem válaszolt.

-              Flegma vagy. –jegyezte meg Zayn.

-              De érzékeny lelked van! –förmedt rá Jenna.

-              És vonzó külső is társul hozzá. –vonogatta a szemöldökét Zayn.

-              Egoista. –vágta a fejéhez.

-              Hisztis. –vágott vissza Zayn. De még mielőtt Jenna megnyikkant volna egy segély kiáltás hallatszott a szobából. Tompa puffanások kíséretében.

-              Rohanj. –szólt rá Zaynre. A hang irányába siettek.

-              Rohadj meg. –csapta ki az ajtót Faith. Fortyogott a dühtől és észre se vette a feléje siető barátait.

-              Jól vagy? –aggódott Zayn.

-              Idióta. –mormogta Jenna. –A másikhoz. –rántotta maga után a fiút. Faith lerobogott a lépcsőn és berohant a szobájába hangos csattanás kíséretében.

-              Mark jól vagy? – aggódott Jenna. Odalépett a fiúhoz és jobban szem ügyre vette. Egy nagy piros folt éktelenkedett az arca jobb oldalán a másikon egy hosszú karcolás.

-              Jól. –motyogta mérgesen. Ha a húga nem szelel, el biztos agyon üti. Már persze ha van neki az…

-              Mi történt? –kukkantott be Harry az ajtón.

-              Neki mentem a falnak.–füllentette Mark.

-              Mark hogy a fenébe…?–értetlenkedett Jenna. De rájött, hogy miért hazudott. Harry mögött Rebecca kihúzott szemei jártak.

-              Öregem…–csóválta a fejét Zayn.

-              Faith hol van? –tért lényegesebb témára Harry.

-              A szobájába. –válaszolt Mark.

-              Jó szórakozást. –intett búcsút. Gyors léptekkel eltűnt. Mark és Becca kézen fogva eltűntek. Csak

 Jenna és Zayn maradt.

-          Mi a baj? –kérdezősködött Zayn.

-          Semmi. –válaszolt Jenna. Kilépett a folyosóra.

-          A nők a „semmi” alatt mindig értenek valamit. –erősködött.

-          Segítened, kell. De ígérd meg, hogy megteszed. –fogta hirtelen könyörgésre a lány.

-          Attól függ, hogy miről van szó. –vette elejét a dolognak Zayn.

-          Mondj igent!

-          Igen! Bármi legyen is az segítek, de ha valahova fel kell mászni vagy valami felejts el. Nem én vagyok a te embered. –visszakozott.

-          Másról lenne szó. Nath is segít. Sőt még Jenny is. Aki fogalmam sincs, hol van. –kezdett a tervbe Jenna.

*Pár perccel később*

-          Kizárt. –rázta tagadólag a fejét. –Lehetetlent kérsz.

-          De ez a legjobb megoldás. Bízz bennem.  Túlságosan is kedvelem ehhez Harryt és Faithet..

-          Ha kedveled őket meg kell tenned. –érvelt gesztikulálva.

-          Nem! –vágta rá Zayn.

-          Már te is nyakig benne vagy. –sziszegte Jenna. –Mégis, hogy tudnál Harry szemébe nézni úgy, hogy mindvégig tudtad? Vagy figyelmeztetni akarod? Egyből azt fogja mondani, hogy kitaláltad. Hidd, el nem tudják, mit akarnak. Na?

Zayn mélyet sóhajtott. Végig gondolta a következményeket. Jenna érvelése ésszerűnek tűnt, de nem tudott tisztán gondolkodni. Kedvelte a mindig energikus és vidám nagy menő Faithet. Ugyanakkor Harry a legjobb barátja is volt. Hogy tehetne ilyent velük? Megakadályozni, hogy egymásba szeressenek? Ez szerinte nem az ők dolga volt…De mégis ott motoszkált a fejében, hogy mi van ha igaza van Jennának. Ezt mindenképp megbeszéli a fiúkkal…

36. Komolyan kérded?...

Halálra untam magam a szobában. Senki sem látogatott meg és kezdtem elhagyatottnak érezni magam. Már rég besötétedett. Arra vártam, hogy a fiúk megérkezzenek, mert tudtam addig senki nem számíthatok, hogy megnézzen. Bevettem az orvos által előírt gyógyszereket.

-                     Csipkerózsika. – duruzsolta Zayn ahogy belépett.

-                     Hozzám beszélsz? –néztem rá rosszalló pillantással.

-                     Nem. Azzal a szexi kis vázával a sarokban. –mondta kuncogva. Odament a vázához és elkezdett hozzá beszélni.

-                     Nagyon humoros vagy. – csóváltam a fejem.

-                     Valaki túl sok gyógyszert vett be? –sandított rám.

-                     Én nem! –visszakoztam. –Csak már unom ezeket a falakat.

-                     Elhiszem. Ezért is vagyok. Vagyis vagyunk itt. –javította ki magát.

-                     Kit takar ez a többes szám? –érdeklődtem.

-                     Tá-dám. –tárta ki az ajtót. Paul volt az.

-                     Ezt értenem kellene? –néztem rá értetlenül.

-                     Majd fogod. –kacsintott Zayn és eltűnt.

-                     Héé Zayn! De már eltűnt.

-                     Hát én teszem a dolgom. –vonta meg a vállát Paul. Felkapott az ölébe.

-                     Kapaszkodj, mert rázós az út lefelé, mert a lift bedöglik néha.

-                     Elárulod, hogy hova viszel? –könyörögtem nyüszítve.

-                     Nem. –felelte kurtán.

Levitt abba a titokzatos szobába. Gondolom nem volt ez a szoba elérhető átlagos embereknek. Egy házi mozival ellátott szoba volt. Paul letett a kanapéra és jó szórakozást kívánt. De mihez?

-                     Faith! –pattant le mellém mosolyogva Harry.

-                     Szia. –vigyorogtam, mint egy vad alma. Magam alá húztam a lábam.

-                     Tudod gondoltuk a srácokkal, hogy kicsit szórakoztatunk a ma este folyamán. – magyarázta. Közben a távirányítót a kezébe vette és válogatott a filmek között.

-                     Mit nézzünk?  Romantikát? – nézett rám. – Akci…

-                     Ne. Bármit csak ne akciót! –vágtam rá.

-                     Akkor horrort nézünk. Ha jól tudom, nem szereted…–húzogatta a szemöldökét. –Félsz!

-                     Nem igaz! –mondtam hevesen.

-                     Bizonyítsd! Végig nézed és fogadjunk, hogy nem bírod végig nézni! – kezdett gyerekes vitába Harry.

-                     Na, majd figyeld, hogy kibírom. Tartom a fogadást. – nyújtottam ki a kezem.

-                     Lássuk! A tét mi legyen…–morfondírozott.

-                     Azt majd kitalálom, ha nyertem.

-                     Te nyersz? Chhh…–fújtatott Harry. Ha elbújsz vagy az ujjaid között kukucskálsz büntetést kapsz! –kezdett a szabályismertetésbe Harry.

-                     És mi lesz a büntetés? –érdeklődtem.

-                     Egy kívánság teljesítése. Az enyém. –mondta sejtelmes hangon. – Kávét hozol stb.

-                     De sánta vagyok! –ellenkeztem. Nem hittem, hogy képes lenne engem kávéért ugrasztani.

-                     Legalább meghűl, amíg ideérsz. –vigyorodott el kajánul.

-                     Arra csak várj. –sziszegtem. Felálltam.

-                     Na, már beijedtél? –bosszantott.

-                     Nem. Csak kell egy takaró és egy Pepsi, hogy ne aludjak be. –vágtam vissza.

-                     Zaynék azért mentek. –állított be egy filmet. Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén ahol az előbb ültem.

-                     Akkor legfeljebb segítek. –duzzogtam.

-                     Te tudod. –vonogatta a vállát.

Kiléptem a folyósóra. Zayn rengeteg takaróval egyensúlyozott lefele a lépcsőn.

-                     Leesik. –szólt utána Perrie. Hogy megelőzze a takarók földön kikötését odaugrott és elkapta. Zayn jutalmul lehelt ajkaira egy csókot. Perrie arca nyomban felderült, ahogyan meglátott.

-                     Fay. –mosolygott. Gyakran becézett „Fay”-nek. Nem tudom miért, de tetszett.

-                     Segíteni jöttem. –motyogtam lányos zavaromban.

-                     Tessék. –nyomott a kezembe pár takarót. Bementünk és letettük az asztalra. A többiek hoztak kaját és rágcsálnivalót. Letették ők is az asztalra és elhelyezkedtek. Jelen volt Nathan, Eleanor, Louis, Liam, Danielle, Zayn, Perrie, és Niall.

Mindenki párba rendeződve foglalt helyet. A szerelmesen a babzsákokra ültek és összebújtak, vettek magukra egy takarót. Én Nathan és Niall közé szerettem volna ülni, de Harry maga mellé rántott. A többiek furcsálló pillantással nyugtáztak. Azon nyomban magyarázkodni kezdtem.

-                     Kötöttünk egy fogadást. –sóhajtottam. Lerogytam Harry és Niall közé. Harry elvett egy takarót és rám terítette.

-                     Ez alá sem ér elbújni. –figyelmeztetett. A többiek nevetni kezdtek.

-                     Nath! Hol van Mark? –kíváncsiskodtam.

-                     Dolga volt. –vágott unott képet.

-                     Jenna és Jenny? –faggattam.

-                     Jenna azt mondta meglátja, hogy eljön-e. Jenny? Passz. Biztosan Lou mellett lebzsel. Fontoskodik. –nyomta meg az utolsó szót.

-                     Rendben. –nyugtáztam. Mint kiderült Nath jobban hazudik, mint gondolná az ember. Az film kezdete előtt megérkezett Jenna és Nath mellé ült. Tekintetem kerülte.

-                     Skacok, kezdődik. –jelentette be Harry. Mit ne mondjak eléggé nehezemre esett nyugton maradni és nem sikítozni vagy fejvesztve elrohanni az ágyam biztonságába. De nem tehettem. Túl makacs voltam.

-                     Félsz? –suttogta a fülembe Harry. Épp akkor gyilkolták meg a legszimpatikusabb csaj szereplőt. A vére csillogott a fényben. Nagyot nyeltem és válaszoltam: - Nem!

-                     Biztos? –suttogta a fülembe. Mindenki el volt foglalva a filmmel kivéve persze Harryt, aki minden porcikájával arra ösztönzött, hogy ott mindenki előtt megcsókoljam.

-                     Fejezd be! –mordultam rá.

-                     Miért? –hajolt közelebb. Megharapta az alsó ajkam.

-                     Mert ha nem fejezed, be itt hagylak. –fordítottam el a fejem. Dacosan a képernyőre szegeztem a tekintetem. A sok vértől és levágott testrészektől felfordult a gyomrom. Nem bírtam nézni, így a többieket vizslattam. Eleanor és Louis édesen nevetgélt. Liam és Danielle összebújva rettegett. Zayn és Perrie pedig egymást falták. Nagyszerű! Gondoltam magamba. Nem elég nehéz leküzdeni a késztetést. Nath és Jenna halkan beszélgettek és Niall is beleszólt egyszer kétszer. Túl hangos volt a film ahhoz, hogy halljam, miről beszélnek. Niall Jennáék mellé csusszant a film közepén. Fontos megbeszélni valójuk lehetett…

-                     Első. –figyelmeztetett Hazza.

-                     Mi van? –kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-                     Nem nézed a filmet. –vont felellőségre.

-                     És mi van? –néztem rá mérgesen.

-                     Csókot kérek érte. –kuncogott.

-                     Kizárt! –tiltakoztam. Közelhajolt és megcsókolt. Nem löktem el magamtól.

-                     Elég határozottan hangzott a „Kizárt!”. –mondta diadal ittasan.

-                     Pillanatnyi elgyengülés. Tudod, gyógyszert szedek. –vágtam ki magam.

-                     Sejthettem volna. Most nem is csókoltál olyan jól.

-                     Nem? –kaptam fel a vizet.

-                     Vicceltem, te szőke. –bökött meg.

-                     Reméltem is. –suttogtam valamivel csendesebben.

Mindenki egyet értett abban, hogy a film totál béna volt. Inkább undorítónak tituláltam volna.

-                     Játszunk „Felelj vagy merszet!”. –mondta Zayn.

-                     Én benne vagyok. –hangzott az egyhangú válasz. De a belsőm valamiért tiltakozott. Rájöttem miért.

-                     Faith! Az első teszt alany. –mondta vigyorogva Zayn. – Felelsz vagy mersz?

-                     Felelek. –mondtam.

-                     Várok három lehetőséget és a legjobbat elmondom! –hirdette Zayn.

-                     Hosszú sutyorgás után megszületett az ítélet.

-                     Csókold meg… Harryt!

-                     Mi van? –kérdeztem meg, mert azt hittem nem hallok jól.

-                     Csókot, csókot, csókot! –zúgták.

-                     Adjuk meg a népnek, ami kell. – húzott magához Harry. Zavarban voltam. Nem volt kedvem megcsókolni mindenki előtt. De ha lehet ezt mondani, hogy a legjobb érzés volt, hogy nem kell titkolni az érzéseket. Eggyel kevesebb teher nyomta a vállam. Az este folyamán. Megcsókoltam Niallt és Zaynt is. Én nem hittem volna, hogy Perrie megengedi, hogy csókba játsszon, de megengedte. Így esett a mi csókunk is.

Harry végig mellettem maradt. Néhányszor megcsókolt, de nem beszéltünk. A játék vége fel félre vont.

-                     Kérlek, mondj igent! –nézett mélyen a szemembe.

-                     Igen. De mi a kérdés? –játszottam Harry fürtjeivel.

-                     Leszel a barátnőm, kérlek?

Következő: 7 megjegyzés! vagy 6+ egy feliratkozó!:))
Ajánlom figyelmetek be a másik blogom: http://zarrylove.blogspot.hu/

35. Meglepetések hada...

  

"Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki."

Átázott a kötésed. – mászott le. Épp meg akartam kérdezni, hogy honnan tudja, de már meg is válaszolta a kérdésem.

-          Véres lett a kezem. Amikor épp ott járt. – mutatta a maszatos kezét.

-          Mosd le. –javasoltam.

-          Nem. Vagyis amikor visszatettem a kötést.

-          Te? – néztem rá hitetlenkedve.

-          Most azt gondolod, hogy itt van ez a Harry gyerek és nem tud egy kötést kicserélni. De tévedsz. Multifunkcioniliános vagyok. – vigyorgott kajánul. Kezét beletörölte egy zsebkendőbe.

-          Nem a multifuncionálisra gondolsz?

-          De arra, Azt mondtam. – vett elő a szekrényből egy kis üveget, géz és némi kötésre alkalmas anyagot.

-          Persze…– csóváltam a fejem.

-          Na, nagy lélegzet és hunyd be a szemed. – ugratott.

-          Szeretnéd. Nézem, elvégre az én lábam.

-          Először letekerjük ezt a kötést és eldobjuk. – mondta, majd végrehajtotta műveletet. – Jesszus!

-          Mi van? – rémültem halálra.

-          Ez biztos fáj.

-          Képzeld, igazad van…– mondtam gunyorosan.

-          Kifertőtlenítem. – mondta figyelmen kívül hagyva a csípős megjegyzésem. Egy darab gézre kiöntött egy kis fertőtlenítőt és rátette a sebre.

-          Szzz…–sziszegtem.

-          Bocsi. – nézett rám. – Hamarabb túl leszünk rajta, mint hinnéd. Kárpótollak érte.

-          El is várom. Itt kínzol. – tetettem megsértődöttséget.

-          Első részlet. – közölte és megcsókolt.

-          Talán így kibírom. – bámultam Harryre.

Harry ügyesen ellátta a sebet. Igaza volt. Alábecsültem. Olyan csend honolt a szobában, hogy vágni lehetett.

-          Sajnálom. – néztem rá hatalmas szemekkel.

-          Mit? – kérdezte összezavarodva.

-          Hát, ha kicsit nyers voltam. – haraptam be az alsó ajkam.

-          Ne harapdáld az ajkaid, mert neked sem szabad, ha nekem nem lehet. – figyelmeztetett.

-          Persze, persze. –ismételgettem. –Tényleg ma lesz fellépés, rádió vagy ilyesmi?

-          Igen. Jenny elvállalta a dolgod. Rendes csaj. –mondta ragyogó szemmel.

-          Tudod, mit? Inkább gyere fel és megcsinálom. Kell ennyi mozgás. – ötleteztem.

-          Nagyszerű. Végre valaki igazán profi munkát végez rajtam. – kuncogott.

-          Ne becsüld le Jenna vagy Nath munkáját! –szóltam rá mérgesen.

-          Nyugalom kis szívem! – vihogott.

-          Kis szívem? – húztam fel a szemöldököm.

-          Nekem szabad! Én vagyok a jóképű és tehetséges Harry Styles. – pukedlizett.

-          És az, akinek túl nagy az önbizalma. –tettem hozzá.

-          Jó mesterem voltál, Faith! – hajolt meg előttem.

-          Te kis szemtelen! –vágtam a fejéhez egy párnát.

Harry visszamondta Jenny segítségét és egy órával előbb a fellépés előtt feljött. A segítségével felálltam. Gondosan elkészítettem Harryt. Szinte el is felejtettem milyen az arca tapintása és a hajáé.

-          Kész vagy. – mondtam elégedetten.
Végig néztem Harryn. Maga volt a tökély. A szmoking nagyszerűen festett rajta. A szemei ragyogtak. Talán most van a legjobb formájában.

-          Miért nézel így? – vigyorgott.

-          Tökéletes vagy. – suttogtam.

-          Túlzás. Miattad lettem ilyen „tökéletes”. – hízelgett.

-          Igazad van. – bólintottam.

-          Hé, azért én voltam az alapanyag. És tökéletes alapanyagból csak tökéletest lehet alkotni. – bosszantott.

-          Persze…– legyintettem. Az ablak mellé sétáltam és kitártam. Mélyet szívtam a levegőből. A kipufogó szag és csípős hideg terjengett. Az ég már épp szürkült.

-          Későre jár. Ha fáj a lábad feküdj le.

-          Igen, úgy teszek. – mondtam a mögöttem álló Harrynek.

-          Tudom, hogy hiába mondom. Fogadom, hogy mire visszaérek, még mindig itt fogsz állni.

-          Nem biztos. – nyomtam el egy ásítást.

-          Szia. Mennem kell. – nyomott egy lágy csókot az ajkaimra.

-          Szia. – mondtam bágyadtan.

A kilátás igazán magával ragadó volt. Lent autók gyűltek fel és dudaszó hallatszott. Az emberek sietősen gyalogoltak. Több rajongó, csoportokba sűrűsödve várt a bejáratnál. Aggodva gondoltam arra, hogy biztos látták azt az ominózus csókot és híre kell, de tévedtem. Az ablakot megfelelően eltakaró fa, pont jó helyen állt. Én kiláttam, de ők be nem. Az érzés megnyugtatott és úgy döntöttem pihenek. Becsuktam az ablakot és elbicegtem az ágyig. Beburkolóztam, és elszunnyadtam.

Reggel ébredéskor megint valaki várt.

-          Szia! – köszönt Jenna.

-          Hány óra? – eszméltem fel.

-          9. – felelt. – A fiúk még nem jöttek vissza.

-          Nem is azért kérdeztem. – hazudtam.

-          Ne nézz hülyének. Le sem tojod a fejem amióta összehaverkodtál Daniellel és puccos kis Eleanorral… –mondta mérgesen.

-          Ha veszekedni jöttél kérlek, menj el. – mondtam kelletlenül.

-          Nem hiányzom? – folytatta kicsit halkabban.

-          Dehogy is nem! De felébredek és mi vár? Egy hiszti. Komolyan nem hiányzik most nekem. Most tényleg nem.

-          Hiszti? Nem tudom, ki hisztizik most! – pattant fel Jenna.

-          Te! – jelent meg Nath.

-          Menjetek a büdös francba. –sziszegte és eltűnt.

-          Mi a baja Nath? – sóhajtottam az elviharzott „barátnőm” miatt.

-          Agyára ment a munka. Elcseszte Jenny kedvét. Ezért Mark kiállt mellette és bonyolult. Nem értenéd. –foglalt helyet a széken.

-          Próbáld, meg elmagyarázni, hogy megérthessem. – mondtam idegesen. – Reggel meg min veszekedtetek?

-          Lényegtelen. – mondta komoran. – De inkább beszéljünk rólad. Hogy vagy?

-          Pocsékul. Jenna kis jelenete után. – motyogtam. Az agyam azon kattogott, hogy hol rontottam el.

-          Helyre pattansz azonnal. Ismerlek. Erős és elszánt vagy. – mosolygott.

-          Őszintén, van velem valami problémátok? –szegeztem neki a kérdést.

-          Faith, nem! – kuncogott.

-          Nem beszélsz velem semmiről. Jenna furán viselkedik. Mondd. Történt valami? – kérdeztem aggodva.

-          Igen. De nem fontos. Bonyolult és csak bajod származik belőle. – mondta titokzatosan.

-          Ha elkezdted fejezd is be! – szóltam rá hevesen.

-          Jenna belezúgott a bátyádba. – felelte gyorsan.

-           Ennyi? – vigyorogtam.

-          Ennyi. – bámulta a padlót.

-          Rá se ránts. Kiszeret. – vonogattam a vállam. – Gyere ide. Öleljelek meg.

-          Rendben. – igazán rám fér gondolta. De tudta Nathan, hogy így is többet mondott, mint kellett volna. Ez még csak az előétel. Hogyan megy le majd a főétel és a desszert Faith torkán?


Következő rész : 8 MEGYJEGYZÉS. Nem 5!