34. Hirtelen...

"Elég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma, mert időnként tök jól van az ember, aztán hirteleneszébe jut, és egy pillanat alatt befordul."-Leiner Laura

-        Danielle.− mondtam. − Hogy őszinte legyek...

-        Igen légy az.  − vágott a mondandóm közepébe.

-                     Harry és én köztem nem lehet semmi. − böktem ki nehezen.

-                     Miért nem?  − képedt el Danielle.

-                     Nézz rám. Én nem vagyok elég. Lehetek akármennyire szép, okos. Nem. Más világban élünk. Ő egy híresség, én meg nem. Csak párszor hoztak hírbe és már engem utáló csoport is létre jött. Pedig én nem csináltam semmit. Van még 5 kerek napunk. Az alatt az ágyhoz leszek kötve. Én..én haza akarok menni.

-        Faith. Ennyire önző vagy? Kérdezte mérgesen.

Nagyon meglepett. Nem számítottam ilyen „támadásra”.

-         Nézd, nekem mennem kell. Eleanor biztos vár. –nézett az órájára.

Nem tudtam megszólalni. Csak bólintottam.

-         Hát akkor szia! –búcsúzott.

Elment. Megint elcsesztem.  Lekezelően beszéltem a szüleimmel pedig idáig repültek. És Harryre is oktalanul haragudtam. Danielle felnyitotta a szemem. Ő borzasztóbb dolgokon átment Liammel és még én nyafogok. Tényleg önző vagyok. Csak a saját érdekeimet tartom szem előtt.  Megigérem magamnak, hogy kivételesen mindenkivel rendes leszek. És békén hagyom Harryt. Ez megmentheti tőlem.  Mindkettőnknek jobb lesz. A filmekbe soha sem jött be, de nem érdekelt. Mi leszünk a kivétel. A szabály erősítők.

Lehajítottam magamól a takarót. Feltápászkodtam, de visszarogytam az ágyra. Ez nagyon fáj! De megbolondulok, ha nem beszélhetek valakivel. Csak eljutok valameddig és megtalálom Jennát. Elvánszorogtam az ajtóig, de nem bírtam. Az ég szerelmére Faith! Nem vagy annyira erős, hogy megtegyél pár lépést? Szidott a belső hangom. Igaza volt.

Nehezemre esett, de eljutottam a folyósóig. Pár pillanatra megpihenek, magyaráztam magamnak. Gondoltam így könnyebben megy majd.

-         Faith?! –kérdezte egy ismerős hang a folyósó végéről.

-         Nem. Justin Bieber. –nyűszítettem, mint egy kutya. Kedves leszel igaz?

-         Látom, hogy még mindig nem gondolkozol. –sóhajtott közelebb érve Harry.

-         Ha nincs mivel? –vigyorogtam, de szerintem ez vicsorgásnak tűnt.

-         Van. –mosolygott Harry.

-         Ha te hiszel benne akkor én is. –adtam be a derekam.

-         Én sok mindenben hiszek. –nézett a szemembe.

-         Az jó. –motyogtam lányos zavaromban. Az ember lányának rohadt nehéz elhatározottnak és higgadnak maradnia ilyen lélegzet elállító pasi mellet. Visszakísért a szobába.

-         Mi újság van odalent? –próbáltam oldani a feszültséget.

-         Nath és Jenna összekaptak. –foglalta össze a leglényegesebb történéseket. Egymás mellett ültünk, összeért a karunk. Szaggatottan lélegeztem. És izzadt a tenyerem.

-         Miért? –néztem Harryre.

-         Nem tudom. –nézett visszavágyakozó tekintettel.  Az ajkamra nézett majd a szemembe. Közelebb hajoltam, ahogyan Harry is. Pár pillanat és összeér az ajkunk. Faith! Szólt a lelkiismeretem. Megígérted. Nem érdekel! Engedtük szabadon folyni tovább a dolgokat.

Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Csak levegőt venni váltak el az ajkaink. Majd folytattuk. Harry a hajamba túrt. Úgy éreztem abban a percben tényleg boldog vagyok. Lassan eldöntött az ágyon. Megharapta az ajkam.

-         Áu. –kuncogtam.

-         Tetszett? –kérdezte közben az arcom fürkészte.

-         Nem válaszoltam. Cserébe én is megharaptam.

-         Ez marha szexi. –bólintott.

-         Többet ne csináld. –húztam magamhoz ismét. Harry a combomra fektette a kezét.

-         Faith. Gond van. –nézett rám ijedten. Szemei őszinte aggodalmat tükröztek.

Már megint mi szakítja félbe az ötpercnyi boldogságom?



5 komment után hozom a frisset! 
Ám volt egy nagyon jó kérdés. Miért beszél így Faith  a szüleivel? Kiderül :) xX még várok olyan kérdéseket ami nem tiszta hogy válaszoljam meg!