35. Meglepetések hada...

  

"Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki."

Átázott a kötésed. – mászott le. Épp meg akartam kérdezni, hogy honnan tudja, de már meg is válaszolta a kérdésem.

-          Véres lett a kezem. Amikor épp ott járt. – mutatta a maszatos kezét.

-          Mosd le. –javasoltam.

-          Nem. Vagyis amikor visszatettem a kötést.

-          Te? – néztem rá hitetlenkedve.

-          Most azt gondolod, hogy itt van ez a Harry gyerek és nem tud egy kötést kicserélni. De tévedsz. Multifunkcioniliános vagyok. – vigyorgott kajánul. Kezét beletörölte egy zsebkendőbe.

-          Nem a multifuncionálisra gondolsz?

-          De arra, Azt mondtam. – vett elő a szekrényből egy kis üveget, géz és némi kötésre alkalmas anyagot.

-          Persze…– csóváltam a fejem.

-          Na, nagy lélegzet és hunyd be a szemed. – ugratott.

-          Szeretnéd. Nézem, elvégre az én lábam.

-          Először letekerjük ezt a kötést és eldobjuk. – mondta, majd végrehajtotta műveletet. – Jesszus!

-          Mi van? – rémültem halálra.

-          Ez biztos fáj.

-          Képzeld, igazad van…– mondtam gunyorosan.

-          Kifertőtlenítem. – mondta figyelmen kívül hagyva a csípős megjegyzésem. Egy darab gézre kiöntött egy kis fertőtlenítőt és rátette a sebre.

-          Szzz…–sziszegtem.

-          Bocsi. – nézett rám. – Hamarabb túl leszünk rajta, mint hinnéd. Kárpótollak érte.

-          El is várom. Itt kínzol. – tetettem megsértődöttséget.

-          Első részlet. – közölte és megcsókolt.

-          Talán így kibírom. – bámultam Harryre.

Harry ügyesen ellátta a sebet. Igaza volt. Alábecsültem. Olyan csend honolt a szobában, hogy vágni lehetett.

-          Sajnálom. – néztem rá hatalmas szemekkel.

-          Mit? – kérdezte összezavarodva.

-          Hát, ha kicsit nyers voltam. – haraptam be az alsó ajkam.

-          Ne harapdáld az ajkaid, mert neked sem szabad, ha nekem nem lehet. – figyelmeztetett.

-          Persze, persze. –ismételgettem. –Tényleg ma lesz fellépés, rádió vagy ilyesmi?

-          Igen. Jenny elvállalta a dolgod. Rendes csaj. –mondta ragyogó szemmel.

-          Tudod, mit? Inkább gyere fel és megcsinálom. Kell ennyi mozgás. – ötleteztem.

-          Nagyszerű. Végre valaki igazán profi munkát végez rajtam. – kuncogott.

-          Ne becsüld le Jenna vagy Nath munkáját! –szóltam rá mérgesen.

-          Nyugalom kis szívem! – vihogott.

-          Kis szívem? – húztam fel a szemöldököm.

-          Nekem szabad! Én vagyok a jóképű és tehetséges Harry Styles. – pukedlizett.

-          És az, akinek túl nagy az önbizalma. –tettem hozzá.

-          Jó mesterem voltál, Faith! – hajolt meg előttem.

-          Te kis szemtelen! –vágtam a fejéhez egy párnát.

Harry visszamondta Jenny segítségét és egy órával előbb a fellépés előtt feljött. A segítségével felálltam. Gondosan elkészítettem Harryt. Szinte el is felejtettem milyen az arca tapintása és a hajáé.

-          Kész vagy. – mondtam elégedetten.
Végig néztem Harryn. Maga volt a tökély. A szmoking nagyszerűen festett rajta. A szemei ragyogtak. Talán most van a legjobb formájában.

-          Miért nézel így? – vigyorgott.

-          Tökéletes vagy. – suttogtam.

-          Túlzás. Miattad lettem ilyen „tökéletes”. – hízelgett.

-          Igazad van. – bólintottam.

-          Hé, azért én voltam az alapanyag. És tökéletes alapanyagból csak tökéletest lehet alkotni. – bosszantott.

-          Persze…– legyintettem. Az ablak mellé sétáltam és kitártam. Mélyet szívtam a levegőből. A kipufogó szag és csípős hideg terjengett. Az ég már épp szürkült.

-          Későre jár. Ha fáj a lábad feküdj le.

-          Igen, úgy teszek. – mondtam a mögöttem álló Harrynek.

-          Tudom, hogy hiába mondom. Fogadom, hogy mire visszaérek, még mindig itt fogsz állni.

-          Nem biztos. – nyomtam el egy ásítást.

-          Szia. Mennem kell. – nyomott egy lágy csókot az ajkaimra.

-          Szia. – mondtam bágyadtan.

A kilátás igazán magával ragadó volt. Lent autók gyűltek fel és dudaszó hallatszott. Az emberek sietősen gyalogoltak. Több rajongó, csoportokba sűrűsödve várt a bejáratnál. Aggodva gondoltam arra, hogy biztos látták azt az ominózus csókot és híre kell, de tévedtem. Az ablakot megfelelően eltakaró fa, pont jó helyen állt. Én kiláttam, de ők be nem. Az érzés megnyugtatott és úgy döntöttem pihenek. Becsuktam az ablakot és elbicegtem az ágyig. Beburkolóztam, és elszunnyadtam.

Reggel ébredéskor megint valaki várt.

-          Szia! – köszönt Jenna.

-          Hány óra? – eszméltem fel.

-          9. – felelt. – A fiúk még nem jöttek vissza.

-          Nem is azért kérdeztem. – hazudtam.

-          Ne nézz hülyének. Le sem tojod a fejem amióta összehaverkodtál Daniellel és puccos kis Eleanorral… –mondta mérgesen.

-          Ha veszekedni jöttél kérlek, menj el. – mondtam kelletlenül.

-          Nem hiányzom? – folytatta kicsit halkabban.

-          Dehogy is nem! De felébredek és mi vár? Egy hiszti. Komolyan nem hiányzik most nekem. Most tényleg nem.

-          Hiszti? Nem tudom, ki hisztizik most! – pattant fel Jenna.

-          Te! – jelent meg Nath.

-          Menjetek a büdös francba. –sziszegte és eltűnt.

-          Mi a baja Nath? – sóhajtottam az elviharzott „barátnőm” miatt.

-          Agyára ment a munka. Elcseszte Jenny kedvét. Ezért Mark kiállt mellette és bonyolult. Nem értenéd. –foglalt helyet a széken.

-          Próbáld, meg elmagyarázni, hogy megérthessem. – mondtam idegesen. – Reggel meg min veszekedtetek?

-          Lényegtelen. – mondta komoran. – De inkább beszéljünk rólad. Hogy vagy?

-          Pocsékul. Jenna kis jelenete után. – motyogtam. Az agyam azon kattogott, hogy hol rontottam el.

-          Helyre pattansz azonnal. Ismerlek. Erős és elszánt vagy. – mosolygott.

-          Őszintén, van velem valami problémátok? –szegeztem neki a kérdést.

-          Faith, nem! – kuncogott.

-          Nem beszélsz velem semmiről. Jenna furán viselkedik. Mondd. Történt valami? – kérdeztem aggodva.

-          Igen. De nem fontos. Bonyolult és csak bajod származik belőle. – mondta titokzatosan.

-          Ha elkezdted fejezd is be! – szóltam rá hevesen.

-          Jenna belezúgott a bátyádba. – felelte gyorsan.

-           Ennyi? – vigyorogtam.

-          Ennyi. – bámulta a padlót.

-          Rá se ránts. Kiszeret. – vonogattam a vállam. – Gyere ide. Öleljelek meg.

-          Rendben. – igazán rám fér gondolta. De tudta Nathan, hogy így is többet mondott, mint kellett volna. Ez még csak az előétel. Hogyan megy le majd a főétel és a desszert Faith torkán?


Következő rész : 8 MEGYJEGYZÉS. Nem 5!