36. Komolyan kérded?...

Halálra untam magam a szobában. Senki sem látogatott meg és kezdtem elhagyatottnak érezni magam. Már rég besötétedett. Arra vártam, hogy a fiúk megérkezzenek, mert tudtam addig senki nem számíthatok, hogy megnézzen. Bevettem az orvos által előírt gyógyszereket.

-                     Csipkerózsika. – duruzsolta Zayn ahogy belépett.

-                     Hozzám beszélsz? –néztem rá rosszalló pillantással.

-                     Nem. Azzal a szexi kis vázával a sarokban. –mondta kuncogva. Odament a vázához és elkezdett hozzá beszélni.

-                     Nagyon humoros vagy. – csóváltam a fejem.

-                     Valaki túl sok gyógyszert vett be? –sandított rám.

-                     Én nem! –visszakoztam. –Csak már unom ezeket a falakat.

-                     Elhiszem. Ezért is vagyok. Vagyis vagyunk itt. –javította ki magát.

-                     Kit takar ez a többes szám? –érdeklődtem.

-                     Tá-dám. –tárta ki az ajtót. Paul volt az.

-                     Ezt értenem kellene? –néztem rá értetlenül.

-                     Majd fogod. –kacsintott Zayn és eltűnt.

-                     Héé Zayn! De már eltűnt.

-                     Hát én teszem a dolgom. –vonta meg a vállát Paul. Felkapott az ölébe.

-                     Kapaszkodj, mert rázós az út lefelé, mert a lift bedöglik néha.

-                     Elárulod, hogy hova viszel? –könyörögtem nyüszítve.

-                     Nem. –felelte kurtán.

Levitt abba a titokzatos szobába. Gondolom nem volt ez a szoba elérhető átlagos embereknek. Egy házi mozival ellátott szoba volt. Paul letett a kanapéra és jó szórakozást kívánt. De mihez?

-                     Faith! –pattant le mellém mosolyogva Harry.

-                     Szia. –vigyorogtam, mint egy vad alma. Magam alá húztam a lábam.

-                     Tudod gondoltuk a srácokkal, hogy kicsit szórakoztatunk a ma este folyamán. – magyarázta. Közben a távirányítót a kezébe vette és válogatott a filmek között.

-                     Mit nézzünk?  Romantikát? – nézett rám. – Akci…

-                     Ne. Bármit csak ne akciót! –vágtam rá.

-                     Akkor horrort nézünk. Ha jól tudom, nem szereted…–húzogatta a szemöldökét. –Félsz!

-                     Nem igaz! –mondtam hevesen.

-                     Bizonyítsd! Végig nézed és fogadjunk, hogy nem bírod végig nézni! – kezdett gyerekes vitába Harry.

-                     Na, majd figyeld, hogy kibírom. Tartom a fogadást. – nyújtottam ki a kezem.

-                     Lássuk! A tét mi legyen…–morfondírozott.

-                     Azt majd kitalálom, ha nyertem.

-                     Te nyersz? Chhh…–fújtatott Harry. Ha elbújsz vagy az ujjaid között kukucskálsz büntetést kapsz! –kezdett a szabályismertetésbe Harry.

-                     És mi lesz a büntetés? –érdeklődtem.

-                     Egy kívánság teljesítése. Az enyém. –mondta sejtelmes hangon. – Kávét hozol stb.

-                     De sánta vagyok! –ellenkeztem. Nem hittem, hogy képes lenne engem kávéért ugrasztani.

-                     Legalább meghűl, amíg ideérsz. –vigyorodott el kajánul.

-                     Arra csak várj. –sziszegtem. Felálltam.

-                     Na, már beijedtél? –bosszantott.

-                     Nem. Csak kell egy takaró és egy Pepsi, hogy ne aludjak be. –vágtam vissza.

-                     Zaynék azért mentek. –állított be egy filmet. Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén ahol az előbb ültem.

-                     Akkor legfeljebb segítek. –duzzogtam.

-                     Te tudod. –vonogatta a vállát.

Kiléptem a folyósóra. Zayn rengeteg takaróval egyensúlyozott lefele a lépcsőn.

-                     Leesik. –szólt utána Perrie. Hogy megelőzze a takarók földön kikötését odaugrott és elkapta. Zayn jutalmul lehelt ajkaira egy csókot. Perrie arca nyomban felderült, ahogyan meglátott.

-                     Fay. –mosolygott. Gyakran becézett „Fay”-nek. Nem tudom miért, de tetszett.

-                     Segíteni jöttem. –motyogtam lányos zavaromban.

-                     Tessék. –nyomott a kezembe pár takarót. Bementünk és letettük az asztalra. A többiek hoztak kaját és rágcsálnivalót. Letették ők is az asztalra és elhelyezkedtek. Jelen volt Nathan, Eleanor, Louis, Liam, Danielle, Zayn, Perrie, és Niall.

Mindenki párba rendeződve foglalt helyet. A szerelmesen a babzsákokra ültek és összebújtak, vettek magukra egy takarót. Én Nathan és Niall közé szerettem volna ülni, de Harry maga mellé rántott. A többiek furcsálló pillantással nyugtáztak. Azon nyomban magyarázkodni kezdtem.

-                     Kötöttünk egy fogadást. –sóhajtottam. Lerogytam Harry és Niall közé. Harry elvett egy takarót és rám terítette.

-                     Ez alá sem ér elbújni. –figyelmeztetett. A többiek nevetni kezdtek.

-                     Nath! Hol van Mark? –kíváncsiskodtam.

-                     Dolga volt. –vágott unott képet.

-                     Jenna és Jenny? –faggattam.

-                     Jenna azt mondta meglátja, hogy eljön-e. Jenny? Passz. Biztosan Lou mellett lebzsel. Fontoskodik. –nyomta meg az utolsó szót.

-                     Rendben. –nyugtáztam. Mint kiderült Nath jobban hazudik, mint gondolná az ember. Az film kezdete előtt megérkezett Jenna és Nath mellé ült. Tekintetem kerülte.

-                     Skacok, kezdődik. –jelentette be Harry. Mit ne mondjak eléggé nehezemre esett nyugton maradni és nem sikítozni vagy fejvesztve elrohanni az ágyam biztonságába. De nem tehettem. Túl makacs voltam.

-                     Félsz? –suttogta a fülembe Harry. Épp akkor gyilkolták meg a legszimpatikusabb csaj szereplőt. A vére csillogott a fényben. Nagyot nyeltem és válaszoltam: - Nem!

-                     Biztos? –suttogta a fülembe. Mindenki el volt foglalva a filmmel kivéve persze Harryt, aki minden porcikájával arra ösztönzött, hogy ott mindenki előtt megcsókoljam.

-                     Fejezd be! –mordultam rá.

-                     Miért? –hajolt közelebb. Megharapta az alsó ajkam.

-                     Mert ha nem fejezed, be itt hagylak. –fordítottam el a fejem. Dacosan a képernyőre szegeztem a tekintetem. A sok vértől és levágott testrészektől felfordult a gyomrom. Nem bírtam nézni, így a többieket vizslattam. Eleanor és Louis édesen nevetgélt. Liam és Danielle összebújva rettegett. Zayn és Perrie pedig egymást falták. Nagyszerű! Gondoltam magamba. Nem elég nehéz leküzdeni a késztetést. Nath és Jenna halkan beszélgettek és Niall is beleszólt egyszer kétszer. Túl hangos volt a film ahhoz, hogy halljam, miről beszélnek. Niall Jennáék mellé csusszant a film közepén. Fontos megbeszélni valójuk lehetett…

-                     Első. –figyelmeztetett Hazza.

-                     Mi van? –kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-                     Nem nézed a filmet. –vont felellőségre.

-                     És mi van? –néztem rá mérgesen.

-                     Csókot kérek érte. –kuncogott.

-                     Kizárt! –tiltakoztam. Közelhajolt és megcsókolt. Nem löktem el magamtól.

-                     Elég határozottan hangzott a „Kizárt!”. –mondta diadal ittasan.

-                     Pillanatnyi elgyengülés. Tudod, gyógyszert szedek. –vágtam ki magam.

-                     Sejthettem volna. Most nem is csókoltál olyan jól.

-                     Nem? –kaptam fel a vizet.

-                     Vicceltem, te szőke. –bökött meg.

-                     Reméltem is. –suttogtam valamivel csendesebben.

Mindenki egyet értett abban, hogy a film totál béna volt. Inkább undorítónak tituláltam volna.

-                     Játszunk „Felelj vagy merszet!”. –mondta Zayn.

-                     Én benne vagyok. –hangzott az egyhangú válasz. De a belsőm valamiért tiltakozott. Rájöttem miért.

-                     Faith! Az első teszt alany. –mondta vigyorogva Zayn. – Felelsz vagy mersz?

-                     Felelek. –mondtam.

-                     Várok három lehetőséget és a legjobbat elmondom! –hirdette Zayn.

-                     Hosszú sutyorgás után megszületett az ítélet.

-                     Csókold meg… Harryt!

-                     Mi van? –kérdeztem meg, mert azt hittem nem hallok jól.

-                     Csókot, csókot, csókot! –zúgták.

-                     Adjuk meg a népnek, ami kell. – húzott magához Harry. Zavarban voltam. Nem volt kedvem megcsókolni mindenki előtt. De ha lehet ezt mondani, hogy a legjobb érzés volt, hogy nem kell titkolni az érzéseket. Eggyel kevesebb teher nyomta a vállam. Az este folyamán. Megcsókoltam Niallt és Zaynt is. Én nem hittem volna, hogy Perrie megengedi, hogy csókba játsszon, de megengedte. Így esett a mi csókunk is.

Harry végig mellettem maradt. Néhányszor megcsókolt, de nem beszéltünk. A játék vége fel félre vont.

-                     Kérlek, mondj igent! –nézett mélyen a szemembe.

-                     Igen. De mi a kérdés? –játszottam Harry fürtjeivel.

-                     Leszel a barátnőm, kérlek?

Következő: 7 megjegyzés! vagy 6+ egy feliratkozó!:))
Ajánlom figyelmetek be a másik blogom: http://zarrylove.blogspot.hu/