38. Barátok...

-     

    

Harry nem is tudom.–haboztam. Tudva azt, hogy úgy jár lányokkal és szakít velük, mint más, aki papír zsebkendőt használ. Persze kedveltem, de nem akartam magamat ezzel kínozni.

-          Megértelek, ha habozol. –mondta együtt érzően. De inkább tűnt szemre hányásnak.

-          Egy hónapja ismerlek. –védekeztem.

-          Merészebbnek gondoltalak. – pislogott.

-          Igen? –vontam fel a szemöldököm. –Miért is?

-          Az első napokban igazi kihívásnak ígérkeztél.

-          Szeretem húzni az emberek agyát, ahogy te is. Igaz Styles?

-          Lehet. –tért ki a válasz elől. Az előző pillanatok varázsai elillantak.

-          Styles teszek egy ajánlatot. –mondtam komoly hangon.

-          Előnyös? –vigyorgott.

-          Azt döntsd el. –vigyorogtam rá.

-          Halljuk. –biccentett.

-          Komolyan nem hiszem el, hogy igent mondtál. –dühöngött Nath és Jenna felváltva. Már bánom, hogy elmondtam nekik.

-          Faith az ég szerelmére! –fogta könyörgésre Nath. –Ne tedd ezt!

-          Nath és Jenna! Ha igazán nem szakítottatok volna félbe a “Harry megkérdezte” résznél akkor tudnátok, hogy a válaszom “nem” volt.

-          Tessék? –néztek rám elkerekedett szemmel.

-          Nemet mondtam. –vigyorogtam.

-          Te hülye vagy? –pislogott rám értetlenül Jenna.

-          Azt hiszem igen. –gondolkodtam.

-          Nem. Nem. –hajtogatta csak egyre Nath.

-          Megbolondult? –mutatott rá a vigyorgó Nathre.

-          Valószínűleg. –bólintottam. –Megártott neki a rivalda fény Harry oldalán. –ugrattam.

-          Hát, ami Jade-t illeti…–nyomta meg a “Jade” nevet. Türelmesen várt Nath reakciójára. Nem maradt el.

-          Itt van Jade? Mi van lett vele valami? –pánikolt.

-          Nem. –csitítottam. –Perrie csapat társa Jade? –néztem nagyot. Nath felszegte a fejét a lekicsinylő nézésem.

-          Azt gondolod, hogy nem áll le velem? –kérdezte szikrázó szemekkel.

-          Hátrébb az agarakkal hős szerelmes. –mordult rá Jenna.

-          Na, kuss, legyen. –fakadtam ki.

-          Rendben. –tudta le a veszekedést Jenna.

-          Hol van anya és apa? –kérdeztem hirtelen. Ma egész nap nem láttam őket. A nagy alakításom óta.

-          Pihennek. Az út kikészítette őket. –válaszolt Nath valamivel vidámabban.

-          Na meg tőlem. –csóváltam a fejem.

-          Legalább visszatért a régi éned. –mosolygott.

-          Ezt, hogy érted? –néztem értetlenül Nathre. Jenna oldalba bökte és válaszolt:

-          Más lettél. “Jobb” és kedvesebb.

-          Harry miatt. –köpte ki a szavakat Nath. Olyan hangsúllyal, hogy már sértette a lelkem.

-          Nem miatta van. –förmedtem rájuk. –Mindig más társaságát választottátok!

-          Harry miatt. –erősködött Nath.

-          Vagy, mert tettetek a fejemre. Magasról. A lábam is ocsmány és nekem nem a hisztitekre és a bíráskodásotokra volt szükségem. Hanem a barátságotokra. –felálltam és távozni akartam. De a lábam begörcsölt és visszaültem az ágyra.

-          És most segíts Nath, hogy méltóság teljesen távozhassam. –mondtam büszkén. Engedelmesen felpattant és segített. Jenna követett. A folyóson haladtunk el, amikor a rég hiányolt bátyám lent megjelent. Egy lány karjaiban. Összeszűkült pupillákkal próbáltam kivenni, hogy ki is az.

-          Ez ki? –ráncoltam a szemöldököm. Nath és Jenna kerülték a tekintetem.

-          Mindegy. Meglátom, ha nem mondjátok el. –makacskodtam.  Láttam, hogy a lány, a lépcsőn felfele tart, Markkal. Jenna és Nath megragadtak és befele ráncigáltak.

-          Engedjetek. –kaptam fel a vizet. Kirántottam magam a kezükből és vártam a bátyám felérjen.

-          Mellesleg Jenny hol van? Egész nap nem láttam. –jegyeztem meg mérgesen.

-          Passz. –vonogatták a válluk. Harry épp akkor jött ki a szobából Zayn társaságában.

-          Sziasztok!–mosolyogtak. Nem voltam olyan kedvemben, hogy visszamosolyogjak rá. –Mi a baj? –lépett mellém. Átölelt.

-          Engedj. –förmedtem rá. Megszeppenve odébb lépett. Zayn alig tudta visszatartani a nevetését. Harry jelezte a pillantásával, hogy meg se próbálja. Türelmesen vártam. Mark megérkezett. Az idegen lánnyal.

-          Mark bemutatnád? –böktem a mellette álló lányra. Valahogy olyan volt, mint mi. Olyan angol, nem amerikai.

-          Majd én. –szólalt meg a barna hajú.

-          Rebecca?!–kapta fel a fejét Harry az ismerős hangra.

-          Harry. –mosolygott.

-          Á, ismeritek egymást nagyszerű. –vicsorogtam.

-          Hugica ő itt…–kezdett bele a mondandójába Mark.

-          Rebecca? –nevettem fel gúnyosan. Nem tetszett nekem ez a csaj. Az olyan embereket, akikben csalódni lehet, megérzem.  És ő közéjük tartozott. A szemem sarkából láttam, hogy Jenna sem nézi jól szemmel. Nath meg eliszkolt, amíg csak tehette.

-          Rebecca Frynd. –nyújtott kezet. Idegenkedve pislogtam rá. Erre hisztérikus nevetésben tört ki. –Ne butáskodj. Kezet mostam. –tartotta kitartóan felém a vékonyka kezét.

-          Faith. –mordult rám a bátyám.

-          Szia. –mondtam kurtán. –Én leléptem.

-          Megyek veled. –felelte egyszerre Zayn és Jenna, amitől önkéntelenül is mosolyra huzodott a szám. Harry kicsit le volt döbbenve és taglózva egyszerre. Tétován nézett rám és Rebeccára. Már félig távozóban voltam, amikor meghallottam őket.

-          Sajnálom Mark. Tényleg borzalmas a húgod. Milyen betegséget is említettél? És látom még nyomorék is a lábára. –mondta együttérző hangon Rebecca.

-          Basorexia. –mondta drámaian Mark. – Igen szegényt nem kíméli a karma. –játszotta magát meg Mark. Megtorpantam.

-          Mark? Szeretnék beszélni veled anyáékról. –mondtam mézes mázas hangon. –Rebecca ne haragudj, de elrabolom. –pislogtam, mint egy őzike. –Harry biztos elbeszélget veled. –jegyeztem meg mérgesen. Harry zavartan rám nézett, és kinyögött egy „Öhm. Oké.”-t. Jenna és Zayn követtek.

-          Ezt kettesben kell, megbeszéljük. –néztem bocsánat kérően Jennáékra. Kelletlenül, de bólintottak. Félrevontam egy üres szobába. Becsuktam magunk mögött az ajtót.

-Jenna és Zayn-

-              Figyelj. Ne kérdezz, semmit csak rohanj utánam, ha szólok. –könyörgött alig hallható hangon.

-              Miért?–kuncogott Zayn. Egy ilyen komoly dolog is nevetésre késztette. Mindez Harry hibája, amiért nem hagyta, hogy nevessen.

-              Nem, azt mondtam, hogy ne kérdezz? –nyögött Jenna.

-              De. –hajtotta le a fejét Zayn. Neki dőlt a falnak és Harryéket fürkészte. Látta, hogy barátja igazán kellemetlen helyzetben van. De ezt ő nem tudja megoldani. Zayn a szeme sarkából látta, hogy Jenna is őket figyeli.

-              Ki ő? –kérdezte fennhangon a lány. Elfelejtette, hogy Zayn is ott van.

-              Nem tudod? –kérdezte Zayn. –hátat a falnak vetette és elengedte magát.

-              Nem kérdezném, ha tudnám. –morgott Jenna.

-              Tudod, hogy olyan, vagy mint Faith? –vigyorgott kajánul.

-              Ezt most, hogy érted? –ráncolta a szemöldökét. Zayn fele fordult, mert a fiú nem válaszolt.

-              Flegma vagy. –jegyezte meg Zayn.

-              De érzékeny lelked van! –förmedt rá Jenna.

-              És vonzó külső is társul hozzá. –vonogatta a szemöldökét Zayn.

-              Egoista. –vágta a fejéhez.

-              Hisztis. –vágott vissza Zayn. De még mielőtt Jenna megnyikkant volna egy segély kiáltás hallatszott a szobából. Tompa puffanások kíséretében.

-              Rohanj. –szólt rá Zaynre. A hang irányába siettek.

-              Rohadj meg. –csapta ki az ajtót Faith. Fortyogott a dühtől és észre se vette a feléje siető barátait.

-              Jól vagy? –aggódott Zayn.

-              Idióta. –mormogta Jenna. –A másikhoz. –rántotta maga után a fiút. Faith lerobogott a lépcsőn és berohant a szobájába hangos csattanás kíséretében.

-              Mark jól vagy? – aggódott Jenna. Odalépett a fiúhoz és jobban szem ügyre vette. Egy nagy piros folt éktelenkedett az arca jobb oldalán a másikon egy hosszú karcolás.

-              Jól. –motyogta mérgesen. Ha a húga nem szelel, el biztos agyon üti. Már persze ha van neki az…

-              Mi történt? –kukkantott be Harry az ajtón.

-              Neki mentem a falnak.–füllentette Mark.

-              Mark hogy a fenébe…?–értetlenkedett Jenna. De rájött, hogy miért hazudott. Harry mögött Rebecca kihúzott szemei jártak.

-              Öregem…–csóválta a fejét Zayn.

-              Faith hol van? –tért lényegesebb témára Harry.

-              A szobájába. –válaszolt Mark.

-              Jó szórakozást. –intett búcsút. Gyors léptekkel eltűnt. Mark és Becca kézen fogva eltűntek. Csak

 Jenna és Zayn maradt.

-          Mi a baj? –kérdezősködött Zayn.

-          Semmi. –válaszolt Jenna. Kilépett a folyosóra.

-          A nők a „semmi” alatt mindig értenek valamit. –erősködött.

-          Segítened, kell. De ígérd meg, hogy megteszed. –fogta hirtelen könyörgésre a lány.

-          Attól függ, hogy miről van szó. –vette elejét a dolognak Zayn.

-          Mondj igent!

-          Igen! Bármi legyen is az segítek, de ha valahova fel kell mászni vagy valami felejts el. Nem én vagyok a te embered. –visszakozott.

-          Másról lenne szó. Nath is segít. Sőt még Jenny is. Aki fogalmam sincs, hol van. –kezdett a tervbe Jenna.

*Pár perccel később*

-          Kizárt. –rázta tagadólag a fejét. –Lehetetlent kérsz.

-          De ez a legjobb megoldás. Bízz bennem.  Túlságosan is kedvelem ehhez Harryt és Faithet..

-          Ha kedveled őket meg kell tenned. –érvelt gesztikulálva.

-          Nem! –vágta rá Zayn.

-          Már te is nyakig benne vagy. –sziszegte Jenna. –Mégis, hogy tudnál Harry szemébe nézni úgy, hogy mindvégig tudtad? Vagy figyelmeztetni akarod? Egyből azt fogja mondani, hogy kitaláltad. Hidd, el nem tudják, mit akarnak. Na?

Zayn mélyet sóhajtott. Végig gondolta a következményeket. Jenna érvelése ésszerűnek tűnt, de nem tudott tisztán gondolkodni. Kedvelte a mindig energikus és vidám nagy menő Faithet. Ugyanakkor Harry a legjobb barátja is volt. Hogy tehetne ilyent velük? Megakadályozni, hogy egymásba szeressenek? Ez szerinte nem az ők dolga volt…De mégis ott motoszkált a fejében, hogy mi van ha igaza van Jennának. Ezt mindenképp megbeszéli a fiúkkal…