•My Best Behaviour
•My fake boyfriend Harry Styles (Cece-vel fordítjuk!)
Itt van a rész, remélem tetszik. Előreláthatólag még 3 vagy 6 rész lesz, hogy tudjam befejezni:)
-
Én is örvendek neked. – mondtam
dühösen. Az arcán zavar futott át, mély
levegőt vett és elsétált mellettem. Utána néztem. Bement Harryhez és becsukta
az ajtót. Megcsóváltam a fejem. A szívem azt diktálta, hogy menjek utána, de az
agyam lázasan kampányolt amellett, hogy menjek el Jennához. Ökölbe szorítottam
a kezem. A franc vinné el! Iszonyat mérges vagyok, de nem mehetek el. Ha dühös
vagyok mindig csak rossz döntéseket hozok. Bármennyire is szeretném, nem megyek
sem Zayn után, sem bosszút állni Jennán. Elég nagy büntetés neki, hogy ilyen
dolgokra képes. Lesétáltam a hotel bárjába. Dübörgött a zene és félhomály volt.
Még csak 6 óra van, de sokan már részegek.
Idétlenül rángatóznak az egyik sarokban a zenére. Nagy ívben elkerültem
őket és a másik sarokba húzódtam. Rendeltem egy pohár vörösbort.
-
Jól vagy? – Harry leült velem
szemben.
-
Nem, nem vagyok jól. – mérgesen
meredtem rá. Csillogó zöld szemmel pislogott vissza rám.
-
Harry ne csináld. – szóltam rá
dühösen.
-
Mit? – kérdezte ártatlanul.
-
Ezt.
-
Mit, ezt?
-
Harry most komolyan fel akarsz
húzni? Mély lélegzetet vettem. A fejem zúgott, a zene idegesítően vibrált a
fülemben.
-
Kimegyek levegőzni. – közöltem
vele közönyösen. Bólintott. Magához intette a pincérnőt, és valamit rendelt.
Alig tudtam átverekedni magam a tömegen. Fellélegezve csuktam be magam mögött
az ajtót.
Hátam a hideg falnak
támasztottam. Ez egy mellék kijárat volt, azoknak akik, cigizni vagy levegőzni
szerettek volna. A gondolataim kissé kitisztultak, de még mindig zúgott a
fejem.
Túl sok dolog történt ma. Az
információk megállás nélkül áramlottak a fejemben. „Jenna keresztbe tett”,
„Zayn idegenként bánt velem”, „Harry és Taylor járnak”…
Fogalmam sincs most mi
történt és miért? A kérdések vadul cikáztak a fejemben, amíg meg nem szakította
valaki:
-
Szia! Egy magas srác észrevétlenül
megállt mellettem.
-
Hello. – mondtam gyanakodva.
Zavaróan közel volt így arrébb léptem. Jobban szemügyre vettem a társaságom.
Fekete haja a homlokába hullott, eltakarta a szemeit. Hosszú szövetkabátot viselt, kezében egy még
égő cigi csikket szorongatott.
-
Hogy hívnak, édes? – kérdezte.
Mélyet szívott a cigiből és rám fújta a füstöt. Köhögve válaszoltam:
-
Faith.
-
Maxhez van szerencséd. Vadul
vigyorgott. Nem a szemembe nézett, hanem a testem. A lábaimnál és a nyakamnál
tovább időzött, mint kellett volna.
-
Faith, mond, neked van pasid?
Közelebb lépett. Akkor éreztem meg az alkoholtól és cigi szagtól keveredő
leheletét. Biztos voltam benne, hogy nem fog kiszáradni…
-
Szerintem semmi közöd. Mondtam
sértődötten. Ijedten néztem rá, amikor még közelebb hajolt.
-
Tudod, nekem nincs. A barátnőm nem
bírta a… dolgaim. – keserűen idézett fel valamilyen emléket. Bal kezét neki
támasztotta a halnak, közvetlenül a fejem fölött. Nem igazán volt menekülési
lehetőségem. Beszéltesd! Jutott eszembe.
-
Miért? A hangom nagyon halk volt.
Visszafojtott lélegzettel vártam a választ.
-
Erőszak… – ízlelgette a szavakat.
-
Szerintem normális vagy, csak
engedj már el.
-
Nem, nem, most szórakozunk egy
kicsit. Neki préselt a falnak. Mozdulni sem tudtam.
-
Engedj már el. – szóltam rá hangosabban.
Rúg-kapáltam, de minden mozdulatomnál a szorítás erősebb lett. Kifulladva
engedtem el magam. Max a fülembe hörgött. A gyomrom felkavarodott a lehelete
szagától. Kezeim neki feszítettem a mellkasának, amitől csak egy elégedett
nyögés szakadt fel belőle.
-
Kívánlak. – suttogta a fülembe.
Tágra nyílt szemekkel, szaggatottan vettem a levegőt.
-
Figyelj Max, az alkohol beszél
belőled… – próbálkoztam. – Engedje l és elfelejtjük.
Figyelmen kívül hagyta a
megjegyzésem és a csípőjét nekem nyomta. Váratlanul lecsapott az ajkaimra. A
nyelve durván tört utat a számba, keresve az én nyelvem. Végső elkeseredésemben
teljes erőmből megharaptam.
-
Bassza meg. Hátrébb lépett, de még mindig a falhoz
szorított. – Hát ilyen tüzes kiscsaj lennél?
-
Engedj el. – sikoltottam. –
Segítsééég!
-
Pszt. – susogta a számba. Megint
megcsókolt. Kétségbe esetten rángattam a fejem, hogy ne találja meg az ajkaim.
Amikor elege lett, megragadta az állam és megtartotta a fejem.
-
Milyen szép a nyakad. –
duruzsolta. –Mindjárt szebb lesz.
Odahajolt és a fogai közé vette az érzékeny bőrt. Felszisszentem.
-
Jobb lett. Elégedetten bámulta a
kiszívott nyakam. – Még egyet, hogy ne felejtsd el ezt a napot.
Hevesen tiltakoztam ellene.
-
Hagyj békén. – morogtam. A
nyakamra szorítottam a kezem. Max próbálta lefeszíteni a kezeim, és sikerrel
járt. Már a második foltot hagyta a nyakamon.
-
Mi a franc van itt? – Harry
meglepett hangját hallottam az ajtó irányából.
-
Húzz a francba, haver. Max közönyösen pillantott Harryre. – Ha
megdöntöttem, oda adom.
-
Engedd el szarházi. – ragadta meg
a kezem Harry. – Engedd el. Ismételte dühösebben. Meglökte. A túlzott alkoholfogyasztás
miatt botorkálva ment balra. Kaptam az alkalmon és Harry háta mögé surrantam.
-
Menj be. – utasított Harry.
-
Nem! – makacskodtam.
-
Nem megverni akarom Faith. –
mondta kedvesen.
-
Hát akkor mit? –kérdeztem.
-
Igazad van semmit. – Harry
undorodva nézett Maxre, akárcsak én. Max harsányan nevetett a beszélgetésünkön.
Harry kinyitotta az ajtót. Megkönnyebbülve sóhajtottam, amikor elhagytuk a
bárt. Harry hotelszobájába mentünk.
-
Kérsz vizet?
-
Igen. – suttogtam. Az adrenalin
még mindig megállíthatatlanul pezsgett a véremben. A fürtös elhagyta a szobát
és egy pohár vízzel tért vissza. Reszkető kézzel nyúltam utána.
-
Bántott? – hangja elcsuklott.
-
Nem. – ráztam a fejem.
-
Fáj valahol? Zöld szemei
aggodalmat tükröztek. Megittam a vizet.
-
A rohadékja. – túrt a hajába.
Megrázta gönd9r haját és rám nézett.
-
Mi az Harry? – ideges lettem. –
Mondd már.
-
Láttad a nyakad?
-
Istenem. – simítottam végig a
nyakamon. A tükör előtt szörnyülködve
vizsgáltam magam.
-
Itt maradsz. – motyogta Harry.
Eltűnt. Hallottam a hangját. Telefonált.
-
Igen. Nagyon sajnálom. Persze,
hogy jól. Nagyon köszönöm. Oh, mondta már? Akkor remélem, megérti.
-
Harry? – bizonytalan léptekkel
követtem Harry útját.
-
Jó éjt, és viszlát. –letette a
telefont. Kérdőn néztem rá.
-
Kivel beszéltél?
