22.Kínos beszélgetések..II

Mielőtt neki kezdenél olvasni tedd be a zenét: http://www.youtube.com/watch?v=mk48xRzuNvA

-Valami olyant kérdeztem amivel megsértettelek?-ült fel lassan.Hallgatásba burkolóztam.
-Nem dehogy.-sóhajtottam.-De ez tényleg érdekel?
-Végül is kíváncsi vagyok.-mosolygott rám bíztatóan Harry.
-Belekezdek...-vettem mély levegőt,és össze szedtem a gondolataim.-Én és Nath között volt régebben valami.De ennek már pár éve.Ne akadj ki...
-Öhm.De akkor most?-puhatolózott óvatosan Harry.
-Tényleg kinéznéd belőlem, hogy megcsókollak,ha Nath-el járok?-csattantam fel.
-Nem akartalak megsérteni.Beszéljünk másról...-motyogta Harry.
-Szerintem is.-sütöttem le a szemem.Egy csókról beszámoltam?Vagyis kettőről.Mindegy egy félreértés miatt csattant el, de tovább nem fajult a dolog.Részemről lezárt .Nathannel nem is beszültünk róla.Olyan volt mintha meg sem történt volna.
-Van testvéred?-törte meg a kínos csendet Harry.
-Igen.Mark, de már meséltem.
-Tényleg.Szeretnék valamit mondani.Fontos és szerintem érdemes megbeszélni.-kezdett bele Harry.
-Muszáj most?-nyögtem fel.Amikor mond valamit csak rosszat jelent nekem.Miért vállaljam be önként a fájdalmat?
-Később is ráér.-pattant ki az ágyból.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rémülten.
-Megmozgatom a lábaim.-sétált mellém.
-De ha valami bajod lesz?-idegeskedtem.
-Faith nem lesz semmi bajom.-nevetett fel gúnyosan.
-Te tudod.-mondta szemrehányóan,és hátat fordítottam neki.
-Segítség,segítség....!-kiáltott Harry.A szívem veszettül kalapált,több ütemet is kihagyott...A kezeim,és a lábaimból elment az erő.Minden erőmet összeszedve ugrottam Harry mellé.A földön feküdt...és a hasát fogva nevetett.A kis termet Harry nevetése töltötte meg.Szemeiből folytak a könnyek.Én dermedten álltam a földön fekvő Harry felett.Arcomon patakokban folytak a könnyek.
-De milyen fejet vágtál.-fogta a hasát.
A hirtelen megkönnyebbülés, dühbe csapott át.
-Te egy idióta vagy!-kiáltottam dühösen.Szememből kitöröltem a könnyeim.-Halálra ijesztettél...
Harry abbahagyta a nevetést.Felállt.
-Faith sajnálom.-mondta őszintén.Kisepert az arcomból egy haj tincset.Megfogta az arcom és a szemembe nézett.-Aggódtál értem?-vigyorgott magabiztosan.Nem várt a válaszra ,karjait derekam köré fonta és szenvedélyesen megcsókolt.Ujjaim lassan végig szántottak göndör fürjein és átengedtem magam a vágyaimnak.Szívem hevesen vert .Váratlanul ért.Amilyen gyorsan elkezdte olyan hamar abba is hagyta.Elhúzódott tőlem és megfordult.Nem haboztam után mentem.Megfogtam a pólója nyakát és megcsókoltam.Nyelveink csatát vívtak egymással.kezeim a nyaka köré fontam .Csókunkat egy percre sem szakítottuk meg.Hirtelen ellökte magamtól.Önelégült vigyorral rogytam le az ágyamra.Harry mozdulatlanul állt.
-Akkor elmondanám amit akartam.-hajolt fölém.Megcsókolt majd mélyen a szemembe nézett.-Mi nem járhatunk.-törtek fel a szavak belőle.-Nem lehet egy viszonynál több...
A mondatai hideg zuhanyként értek.Meg csókolni készült,de kitértem előle.
-Hagyj.-mondtam elutasítóan.
-Rendben.-kullogott vissza az ágyához.
-Ezt..Ezt meg kell emésztenem...-mondtam elcsukló hangon.
-Szólj,hogy ez neked így jó ,egy hónapig vagy fejezzük be most.-mondta halkan és bebújt az ágyába.-Jó éjt!
Nem válaszoltam.Ez az éj kínzás lesz számomra.Döntenem kell.A szívemre hallgassak vagy az eszemre?
Még éljek boldogan egy hónapot,vagy zárjam le és felejtsem el minél hamarabb?Egyik választás sem helyes.
Miért érdemlem ezt?Én csak boldog szerettem volna lenni...Hallgatnom kellett volna a figyelmeztetésre:Ebből semmi jó nem sül ki..
Megpróbáltam elaludni,de sehogy sem ment.Magamat ostoroztam,hogy bedőltem Harrynek.A fene tudja hány barátnője van amiről tudnak a rajongók.Én is csak egy parti voltam...sejtettem ez lesz, de nem akartam beismerni magamnak sem.Mérgesen hánykolódtam az egyik oldalamról a másikra.Még van képe fel ajánlani, hogy folytassuk amíg itt vagyok?-fortyogtam magamban.
Egy szem hunyásnyit sem aludtam.Csak gondolkoztam.Nem tudtam,hogy most mi is a helyes.A büszkeségem nem engedte .A szívem pedig hevesen érvelt az agyamnak, hogy győzze meg a megrendíthetetlen büszkeségem.


Harry szemszöge
Nagyon vicces volt Faithet megijeszteni.Az a kifejezés...nem ért fel semmivel.Őszintén megsajnáltam amikor megláttam,hogy sír.De nem tartott sokáig...
Felnézett a könnyes zöld szemeivel.Ajkai remegtek.Nehéz volt ellenállni a belső késztetésnek,hogy ne csókoljam meg.Felesleges harcolnom ellene.-döntöttem el magamban.
És megcsókoltam.Ha lehet mondani életem legjobb csókjai közé tartozott.Izott a levegő,szerettem volna addig csókolni amíg lehet.
-Harry!-sikoltott egy hang a fejemben.-Fejezd be,nem lehet közös jövőtök.Hirtelen megfordultam.
-Harry.-parancsoltam magamra.De az ellenkezésem Faith romba döntötte. Megfogta a pólóm nyakát és megcsókolt.Nem nagyon ellenkeztem ellene,sodrodttam az árral.A legalkalmasabbnak tűnő pillanat,elmondani a