20.Megpecsételt sors...

 
-Mit akarasz mondani?-vettem mély levegőt.Nem válaszolt csak hallgatott.Levegőért kapkodtam,mert időközben elfelejtettem levegőt venni.Mit akarhat mondani?Hogy van egy barátnője?Szerelmes?Ez csak egy csók ?Vagy futó kaland?
-Mi van már?-kérdeztem idegesen.A kezem után nyúlt , de elhúztam.
-Mi van?-nevetett fel szinte hisztérikusan.-Fennt ragadtam veled egy óriáskeréken.Nagyon félek, de mégis élvezem.Miért?Mert megnyugtattál.Na meg itt vagy velem-karolt át.Még mindig nem válaszolt teljesen a kérdésemre.Kibújtam a karjai alól is, és a lehető legtávolabbra húzódtam tőle.
Harry túlszárnyalta az elképzeléseim,jó irányban is.De negatívban túltett.Én érzem ha valaki szerelmes belém.Biztosra veszem,hogy Ő nem az.Vágyott már arra a csókra és csak annyit tud kinyögni,hogy"Valamit mondanom kell"?A szememet kezdték csípni a könnyek,de nem engedtem, hogy felszínre törhessenek.
Abban a pillanatban úgy éreztem,jobb is lenne ha elgurulnánk és többet nem kellene felkelnem , azzal a tudattal, hogy én is egy voltam a sok közül.Kösz, én ebből nem kérek.Fejemet hátrahajtom és becsukom a szemem.Talán így nem törnek felszínre az elfojtott könnyek,és a gombóc is a torkomban enyhül majd.

Harry szemszöge
Hirtelen történt.A félelemtől reszkettem.Faith odahajolt és ajkait számra tapasztottam.Őszintén még soha nem kaptam ilyen jó csókot.Végre megtörtént!De amilyen hamar jött olyan hamar is ment el.Csalódottan nyitottam ki a szemem.Legszívesebben visszahúztam volna magamhoz.
-Én nekem mondanom kell.Miért is szólaltam meg.
-Mit akarsz mondani?-szegezi nekem a kérdést.Harry agyalj ki valamit.Gyorsabban.Meg is van!
-Mi van?-nevettem fel talán túlzottan is,mert már hisztérikusnak hatott.-Fennt ragadtam veled egy óriáskeréken.Nagyon félek, de mégis élvezem.Miért?Mert megnyugtattál.És itt vagy.-ölelem át.De gondolkodás nélkül kibújik a kezem alól.Elmegy a legtávolabb tőlem.Halk sóhaj hagyja el a szám.Megint,vagyis mindig sikerül...

Faith szemszöge
Több mint egy órája voltunk a kabin rabságában.Kezdtem már nagyon unni.Felpattantam és körbe jártam a kabint.A sokadik kör után megálltam és lenéztem.Lent rengeteg ember gyűlt össze.Apró kis hangyáknak látszódnak.Kezdtem aggódni,hogy tényleg letudnak-e vinni.-Te is ne kezdd Faith!-szólalt meg a kis hang a fejembe.
-Harry rendben vagy?-sétáltam a kabin közepébe.
-Igen.-jött azonnal a válasz.-Mennyi ideje vagyunk itt.
-Egy órája.De megnézem az órát.-nyúltam a telefonom után.-Másfél órája.
-Te jó ég.-dőlt hátra.-Meghalunk.
-Remélem,mert akkor többet nem kell nézzelek.-mondtam gúnytól csöpögő hangon.
-Ez kedves.De mit várhattam volna az iskola menőjétől.-vágta a fejemhez.Levegőt vettem és visszavágtam.
-Fáj Harry?!Pedig lehetne jó kedved , mert lányok milliói rajongnak érted szerte a világon.-léptem egy lépést elé.
-Őszintén sajnálom amelyik lány az utadba kerül.Kihasználod őket.-mondtam dühösen.-Egy sem érdemel meg.
-De ez őket nem érdekli.-állt fel fel velem szembe.Zöld szemei szikráztak.A zöld legmélyebb árnyalatát vették fel.Álltam a pillantását.Egy Smith nem hátrál meg soha.Soha.
-Sajnálom ami történt,bánom a csókunkat.Többet hozzád nem szólok.-kezdett a vitánk gyerekesbe átmenni.
-Bárkit megcsókoltam volna helyetted.Fura, hogy a félelem mit hoz ki az emberekből,igaz?-mondtam elfúló hangon.Életemben nem hazudtam akkorát.Bárkit?Csak ŐT!Harry arcát fürkészem.A csalódottság és fájdalom suhan át az arcán.Egy keserű mosoly kíséretében azt mondja:
-Bárkit?Én félre ismertelek,nagyon.
-Én Harry ...-próbálok valami értelmeset mondni , de nem megy.De a sors ezt is elintézi...
Csikorgás és nyikorgás kíséretében elindul az óriás kerék.Az egyensúlyomat elvesztve zuhanok előre,Harry irányába.Kezeim védelmezően magam elé tartom.Várom a csattanást,de elmarad.Hol a francba vagyok?
Kinyitom a szemem...Harry kifogott!A karjaiban hevertem arcunkat milliméterek választották el.Zöld szemei aggodalmattükröztek.Ajkai kihívóan piroslottak,arra várva ,hogy valaki megkóstolja.Haja kócosan lógott a homlokába.Nem mozdultam .Valami ott tartott,nem a testem ,hanem a lelkem.Azt kívántam bárcsak hallgattam volna és nem vágtam volna butaságokat a fejéhez.Nem érdemelte meg.

Harry szemszöge
Nagyon is szíven találtak a szavai.Sejtettem,hogy indulatos és túl őszinte de reménykedtem.Reménykedtem,hogy hazudott.Reménykedtem , hogy egy rohadt nagy hazugságot vágott hozzám.Nathan-nek igaza volt.Nehéz vele bánni.Makacs ,önfejű,könnyen kijön a sodrából.Ha ilyen lánnyal randiztam,vagy találkoztam,messze elkerültem amíg lehetett.A baj van csak velük,átkozott rossz a természetük.De Faith más volt,volt benn valami,valami titokzatos amit úgy éreztem megkell szereznem magamnak.Birtokolnom kell.
Égtelen hangos nyikorgás.A kabin megmozdul és Faith nem tartózkodott hozzá-ahogy én sem- elveszíti az egyensúlyát .Kezeit maga elé tartja,hogy tompítsa az esést.De nem fog ez megtörténni.Vissza nyerve az egyensúlyom,felállok és elkapom.Szorosan tartom,mintha megállt volna az idő.Ha pár percre is de a kezeimbe tarthattam.Számítottam arra,hogy felképel,vagy felpattan és hozzám se szól.De arra nem,hogy csendesen végig mér és halvány mosolyra húzza a száját.Soha nem volt alkalmam alaposan végig mérni,most megtehettem.Szőke haja lágyan omlik a homlokába.Pupillái hatalmasak,A szemei sárgás -zöldes árnyalatot vettek fel.Hatalmas szempillái csodálatosan keretezik.Arcát rózsás pír futja át.Ajkai halvány mosolyra húzódnak,azt sugallják"Gyere kóstolj meg minket!".Nem tétovázok.Reszkető ujjaimmal az arcát megfogom,közelebb húzom magamhoz és megcsókolom.Ajkaim nem akarnak elszakadni az övéitől ,de elhúzódom.A legrosszabbra felkészülve várok.Nem történt semmi.Továbbra is a szemeit rajtam tartotta.Hirtelen mintha álomból rázták volna fel ,kibontakozik ölelésemből és elrendezi a haját.Leül mellém,és csendben várja,hogy kinyíljon a "börtönünk" ajtaja.



Faith szemszöge
Teljesen feladtam az elveim.Nem lehet ennek a srácnak ellenállni.Kifordultam volna önmagamból?Bárki ezt tette volna velem , mint Harry felképeltem volna,és ott hagyom.De egyiksem történt meg.A testem nem engedelmeskedett az agyamnak .Az agyam hevesen tiltakozott, a szívem azonban tett rá.A kezem nem tudtam megemelni az ütésre,akárcsak rongyból lett volna.Megint megtörtént.Egy csodálatos csók,ismét..Hirtelen ,akár egy villám csapás ért volna.A szívem hevesen dobogottKibújtam kezei közül és helyet foglaltam mellette.Azt sem tartom kizártnak,hogy nem dobogott olyan hangosan,hogy Harry ne hallotta volna.Kezem a bal felemre szorítom,enyhíteni szeretném ezt a heves dobogást.Arcom elfutja a pír.Kezeimet rátapasztom,talán ez is orvosolható.A kezeim hidegségét a jég is meg tudná irigyelni.
A börtönünk végre már nem volt a börtönünk.Hangos csikorgással kinyílt és gondolkodás nélkül kirohantam rajta.Jenna nyakába ugrottam.Alig lépte át a Harry a küszöböt a fiúk már lázasan érdeklődtek.
-Most hagyjatok.-hárította a kérdéseiket.Jenna ölelésekor váltottunk egy pillantást Harryvel.Mindketten értettük:"Beszülnünk kell!"