21.Kínos beszélgetések...

Nehezen szakadtam el Jennától.De muszáj volt megtennem.A saját érdekemben.Egy mentő autó várta azokat akik fennt ragadtak, akárcsak mi.Jenna ,Louis  ,Harry ,és én csoportosulva vártuk,hogy kivizsgáljanak.
-Ki következik?-dugta ki a fejét az orvos az ajtó mögül.
-Menj,én jól vagyok.-löktem meg Jennát.
-Már ne haragudj , de borzalmasan nézel ki.-jegyezte meg alig hallhatóan.
-Akkor jön is valaki ,vagy vesztegetjük a drága időnket.Valaki haldoklik és maguk itt butáskodnak.Jöjjön a barna hajú kisasszony.-nyújtotta a kezét Jenna irányában.
-Megyek is.-hagyott hármasban,a legjobb barátnőm.
Jól vagyok.- morogtam magamban.Nem érzek semmit.Ahogy látom Harrynek sincs semmi látható tünete,ahogy Louisnak sem.
Az elmélkedésem Jenna szakította félbe.
-Jól vagyok.De a doki azt mondta,hogy "a kis szőke és a göndör" sürgősen menjen be.-utánozta az orvos dörmögő hangját.
-De jól vagyunk!-forgattam  a szemem.Harryvel a nyomomban feljutottunk a kivizsgálónkhoz.
-Dr.Zach Mont vagyok.Kérem a kisasszony foglaljon helyet.-mutatott kedvesen a hordágyra.Engedelmesen leültem és vártam a kivizsgálásom.
-Fáj valamije?-kérdezte.Óvatosan hátra hajtotta a fejem.Megkért nézzek le,majd fel.Egy lámpa segítségével megvizsgálta a szem reflexeim.Majd jöttek a lábaim...
-Most megmérem a vér nyomásod.-közölte velem.Türelmesen vártam.Harry tétován állt és lélegzet visszafojtva az orvost bámulta.
-Harry ne csináld.-szólaltam  meg ingerülten.-Kezelje ,mert én jól vagyok.Nem kap levegőt Harry..És nem kell orvosnak lennem,hogy ne lássam: pocsékul fest...
-Kisasszony magad marad.Bevisszük a kórházba éjszakára megfigyelésre.Akkor lássuk az úrfit.
Harry arca falfehér volt.Nyugodtan tűrte,hogy az orvos vizsgálja.Jobban szem ügyre vettem Harryt...Nem is nézett ki annyira "jól"
Még mindig sápadt volt.Reszketett,és zavartan pislogott rám.
-De én koncert...klipp-mondta alig érthetően.
-Megvárja.-paskolta meg az orvos.
-Harry borzalmasabban van , mint én...-csóváltam a fejem.-Én nem kell menjek.Megoldom egyedül.
-Magára is ez vár fél órán belül.Jobb, ha már készen állhatunk segíteni.Nehéz időn mennek, majd keresztül.Lassan már nem tud tisztán gondolkodni,és jobb ha indulunk.De ha nem bánja megvizsgálóm a másik úrfit is.-utalt Louisra.
-Lou.-hívtam be.Leültem Harry mellé.Fura volt félni látni.Reszketett ,mint ha mínusz 10 fok lett volna...Homlokán verejték cseppek jelentek meg.A haja csapzottan a homlokára tapadt..Próbált koncentrálni,hogy beszélni tudjon.
-Louis jól van?-szedte össze a gondolatait,nehezen Harry.
-Igen,ha erre a fiúra céloz itt.-vette le Louis kezéről a vérnyomás mérőt.
-Pillanat,doktor úr.Louis kérlek gyertek majd be.Csak egy este és folytatjuk az utat.-állítottam meg Louist.
-Rendben.Vigyázz Harryre borzasztóan néz ki.-vigyorgott.
-És én is pár percen belül ilyen leszek.-gondoltam mérgesen.Pedig semmi bajom nem volt.Vagyis legalább akkor nem éreztem
Az úton mindenki csendben volt.Hirtelen egy az állapotomra vonatkozó megjegyzést tettem.
-Nagyszerű.-ráncoltam a homlokam.-Pedig jól vagyok.
-Kisasszony majd meglátjuk.-fonta a mellén keresztbe a kezeit az orvos.

A kórházba érve, Harry elvesztette az eszméletét.Aggódtam érte, de magához tért a kórteremben.Betettek egy szobába két ággyal, .Rendelkezésünkre állt egy gomb, amit megkellet nyomnunk ha az egyikünk rosszul volt.
Én viszonylag jól voltam.A sokk néhány gyengébb tünete jelentkezett.Szédültem,hányingerem volt.Verejtékeztem, és nem tudtam nyugton ülni.
Komolyan semmi bajom nem volt fent a keréken ,és utána sem.Náthásabban rosszabbul nézek ki...
Harry próbált pihenni, de nem ment.Rém álmai voltak.Rendszerint én ébresztettem fel, hogy biztonságban van.Egyik ilyen eset után váratlan dolgot kért.
-Na mára többet nem zavarjuk.-közölte a nővér kedvesen.
-Nagyszerű akkor aludni is megpróbálhatok.-mondtam cseppet sem kedvesen.A nővér mintha meg sem hallotta volna jó éjt kívánt és eltűnt.
Annyira fáradt voltam, hogy azonnal elnyomott az álom.
-Ne!ne...nehajolj ki Faith.Meghalunk!-ordított Harry.
-Hallgass már.-húztam a fejemre a párnát.De nem hallotta így felültem.
-Alszik...Ngayszerű.-morogtam álmosan.
-Harry.-böködtem meg.-Harry!
-Faith?-nyitotta ki a szemeit.
-Igen.Hagynád, hogy aludjak?-nyomtam el egy ásítást.
-De nem haltál meg?-húzott magához.-És mit keresel a hotel szobámba?
-Nem, nem volt akkora szerencsém...És a kórházban vagyunk.Túl sok fájdalom csillapítót kaptál?-löktem el magamtól.
-Igaz.-ráncolta a szemöldökét.-De ne menj el.-kiáltotta utánam, mert visszakullogtam az ágyamhoz.
-Jól vagy?Hagyj aludni, kérlek!-zuhantam be az ágyba.
-Igen.Ahogy vesszük.Kérlek maradj ébren.-könyörgött halkan.
-Harry hagyj.-fogtam már én is könyörgőre.
-Jó.De akkor gyere mellém.-mosolygott kajánul.-Egy csókért?
-Te tényleg sok fájdalom csillapítót kaptál.-csóváltam a fejem.-Fent maradok.
-Köszönöm.-mosolygott sármosan.
-Ez nem bók volt.-helyezkedtem el kényelmesen.
-Pedig annak vettem.-kuncogott Harry.-Kérdezhetek ezt azt rólad?-nézett rám, de nem akartam figyelembe venni.
-Attól függ...-válaszoltam.Láthatólag igennek vette, mert nekem szegezte a kérdést:
-Hány szerelmed volt?
-Hány szerelmem volt?-kérdeztem vissza.Teljesen ledöbbentem a kérdés hallatán.Mit mondjak?Az igazat?Vagy hazudjak?Belső harcot vívtam, de végül eldöntöttem.