19.Jól hallottam?

 

  

 







A beszélgetésünk után,csatlakoztunk Zaynékhez.Jól szórakoztunk , de engem mégiszavart valami.Próbáltam elhessegetni ezt a szórít érzést a belsőmben.Látványosan küzdöttem,mert Harry odjött és átölelt.Nem toltam el magamtól.Helyette hozzábújtam.Egyszerűen abban a pillanatban minden rámjött.Homvágyam lett,mérges voltm Harryre,magamra.
-Mi a baj?-ölelt szorosabban magához.
-Minden.-mondtam halkan.Gombóc kellettkezett a torkomban az elfojtott sírástól.
-Menjünk fel az órisákerékre.-kiáltott fel Harry.
-Menjünk,de mi utána megyünk haza...-bújt Zaynhez Perrie.Engem még jobban elfogott a bűntudat.Jegyet váltottunk és sorban vártuk,hogy felülhessünk.Louis és Niall veszekedtek,hogy ki hova ül,de tulságosan nem kötött le.Esetlenül-már Harryt elengedve- álltam.
-Niall ülsz Jade-del.-szögezte le Pezz.Jade és Niall sem ellenkeztek ,elégedetlen pillantás helyett,huncut mosolyt váltottak.
-Jenna és....Louis.-választotta ki a következő párt.
-Én és Zayn,Harry és Faith,Nathan és Leigh-Anne,Jenni és Jesy na meg Liam.
-Seninek nincs ellenére igaz?-nézett körbe Perrie jelentőség teljesen.Mindenki helyeslően bólintott.
Harry a kezem útán nyúlt,és megszórította:
-Remélem nincs magasságiszonyod...-kuncogott,melyet egy hüvős pillantással díjaztam.
-Gyere...-húzott maga után  kabinba.Az ajtók becsukodtak,a kabin hangos nyikorgással elindult.Araszolva  haladtunk fennebb.Harry a jobbfelemen ült és a kezem fogta.
-Csaknem magasság iszonya van Harry Stylesnek?-kuncogtam.
-Nincs.-vágta rá Harry,de az arca mindent elárult.Zöld szemeiben mély aggodalom és félelem tükrőzödőtt.Rögtön megsajnáltam,amiért kigúnyoltam.Szája szegletében keserű mosoly bújkált.
-Miért nézel?-bökött meg.
-Mert szeretem nézni a szemeid.Talán engedélyt kell kérnem?-fordultam vissza az ablakhoz.
-Nem.-motyogta.
-Nézd milyen szép a naplemente.-ujjongtam.Valóban gyönyörű volt.A Nap már lebukott,itt jártáról a sárga nyalábok tanuskodtak.Még itt-ott aranyra festették a fákat ,de számuk lassan csökkent.
-Hány kört megy?-érdeklődtem Harrytől.Nehéz volt elszakítani a pillantásom a naplementéről,ezért még azt bámulva kérdeztem.
-Hármat vagy négyet.-felelte és ő is tovább nézte a szemünk elől elünő napot.
-Az első megvolt.-sóhajtottm.
-Elmondod miért érzed rosszul magad?-nézett mélyen Harry a szemembe.Nem kapott választ.Helyette inkább visszafordultam és a szürkületbe mélysztettem tekintetem.
Számtalanszor eljátszottam a fejemben azzala  gondolattal,hogy Harry és én járni fogunk.De mindig betolakodta magát a fejembe az a gondolat,hogy én mit keresnék mellette?Danielle,Grace,Perrie?És most talán Niall és Jade?Énekesek,táncos,model?És én mi vagyok?Egy egyszerű kis sminkes.Soha nem volt baj az önbizalmammal és tessék.Rájuk akarok hasonlítani...pedig én mindig öbmagam akartam lenni.
Megtettük a második kört,és kínos csend honolt a hangulatos kis kabinban.Megfordulni sem ,mert nem akartam a haragos Harryvel szembenézni.Soha nem bántottam volna tudatosan,de mindig sikerült.Eggyel több ok arra,hogy ne kerüljek vele olyan kapcsolatba,melyre hajthatatlanul vágyom.Az egy hónap letelik és megszűnik ez a csoda is.Egy hónap-sóhajtottam magamban.Mi lesz utána?Fogalmam sincs.Talán meggondolom és elfogadom Ms.Nicole ajánlatát.Erről csak én és ő tudtunk,és azt szerettem volna,hogy ez amradjon is így.
-Haragszol most rám?-pihentette kezét a vállamon.Akaratlanul is megfordultam.Harry zöld szemei mély nyugalmat árasztottak,és majdnem elmondtam a bánatom.-Ne!-figyelmeztettem magam.
-Nem,dehogy is.-mosolyogtam.
-Akkor kissé megnyugodtam.-rázta meg a haját.Időközben letelt a harmadik kör.
Már szinte ujjongva vártam,hogy az ajtó nyikorgó hangot kiadva táruljon fel,elsírjam bánatom Natth-nek,vagy Jenna-nak.
Sejtettem,hogy hova ültek be a barátaink.Az előttünk lévőbe ült Louis és Jenna,és a többiek egész lent.Mi a magasba voltunk és ők már lent.
-Alig várom ,hogy leguruljunk innen.-ráncolta a homlokát a kis göndör.
-Tehát mégis félsz.-bólintottam.-Mégis miért?
-Igen félek.Egy katasztrófa filmet láttam amin egy kerék fennakad ,majd kiválik a helyéről.Ne nézd meg!Ezt a többiek is tudják nagyon jól...Én csak miattad jöttem fel,szeretek veled lenni,ennyi az egész.-mondta vágyakozóan Harry.Szemében tűz égett és abban a percben nem érdekelt a holnap,vagy, hogy mi lesz kettőnk jövője.Most csak én és ő létezünk.
-Harry,ez irtó aranyos volt tőled.-néztem a szemébe.Épp akkor értünk fel a legtetejére.Idili környezetben ,idilli csók.Harry közelebb húzott magához ,ajkai lágyan nyiltak ,szemei lecsukodtak .Én is ugyanígy tettem.
Ekkor egy hatalmas reccsenés,nyikorgás és a kerék megállt.
-Istenem!-kiáltottam fel.Megint megint...harsongták a hangok a fejemben.Megint közbejött valami.Megállt a kerék...
A valóságba Harry rémült sikolya rántott vissza.Kezeit a nyakamköré fonta és a szusz kinyomva szorított.
-Harry vegyél mély levegőt.-feszítettem le magamról a kezeit.-Harry nézz rám!-kértem lágy hangon.Próbáltam elfedni az idegesen csengő hangom.Halkan és folyamatosan beszéltem hozzá.
-Lemegyünk,neaggódj.Nem szabadulsz meg ijen könnyen tőlem.Időkérdése...leengednek és vígan klippet forgarunk.-győzködtem Harryt.
De szinte semmit sme használt.Idegesen tekintett a padlóra majd rám.Tárcsáztam Jennát,de nem volt térerő.
-Nagyszerű.-sóhajtottam.
-Mi..mi mi az?-hadart Harry.
-Nincstérerő.-mondtam lassan.Nem tudom jó őtlet vol elmondani neki,hogy mi a helyzet?Hisz tudom pánikban az ember meggondolatlan.
-Meghalunk,és elgurulunk...-mondta szűntelenül Harry.
-Hallgass már.-rivalltam rá.Hihetetlen módon befejezte a halálunk "tervezgetését" és figyelmesen méregetett.
-Faith én félek.Nem akarok meghalni.Annyi mindent nem tettem meg még.-nézett rám a hatalmas zöld szemeivel.
-Én sem.-néztem vissza rá.És odahajoltam ajkaimat az övéra tapasztottam.Most már semmi sem állíthatja meg.
-Én...-motyogott Harry..-Mondanom kell valamit...