18.Tudd be a sorsnak..

Körbekergettem a szobában,de amikor elkapni mindig megúszta.
-Faith mi van ?-nevetett,a derekán szorosan fogta a törölközőt ,mert majdnem lecsúszott.
-Megvagy.-ugrottam rá az ágyról.Mindketten elterültünk a földön.Harry volt alul én meg felül.
-Na most mit csinálsz velem?-nevetett.
-Miért mondtad Zaynek?Hogy félre értse?-szorítottam a kezeit a földhöz.
-Igen.-nézett kihívóan a szemembe.Közelebb hajolt.Gondolom azzal a szándékkal,hogy megcsókoljon.Kitértem csábító ajkai elől.Elengedtem a kezeit,és felálltam.
-Megvárjunk vagy ne?-kérdeztem a vállam felett.
-Várjatok meg.-tápászkodott fel.Nem nézett a szemembe a sikertelen tranzakciója után.Mégis mit képzelt?A nyakába ugrok ,pedig nagyon gyerekesen viselkedett.
Az ajtón kimenet végig néztem rajta és  visszaszóltam:
-Látom, ennyire örülsz nekem...?-csuktam be kuncogva magam után az ajtót.Majd mintha semmi sem történt volna lementem .Az első emeleten csatlakozott hozzám Louis is.
-Haragszol?-böködött.
-Nem.
-Haragszol?
-Nem,Louis nem.
-Akkor jó.-engedett előre  a bejárati ajtón.-De ha kinevetnek a lányos illatom miatt te magyarázkodsz.-figyelmeztetett.
-Nekem van más miatt is magyarázkodni valóm.Mondd el az igazat,az a tuti.
-Mi miatt?-faggatott.
-Lényegtelen.-legyintettem.Kissé  zavart,hogy Zayn mit gondol és mit mond a többieknek.Megborzongva gondoltam arra,hogy mindenki végig mér,és szembetalálom magam azzal a győzedelmes mosollyal.És "itt is van a kis huncut,ez gyors volt" pillantással.De nagy meglepetésemre csak Zayn állt a telefonjával a kezében.
-A többiek?-kérdezte a Lou.
-Untak várni.-mondta somolygott.-Pezz bocsánatot kér ,hogy nem várt meg Faith.-nyomta meg a Faith-et.
- Nincs baj.Öhmm Harry mindjárt jön.-túrtam a hajamba.
-Gondoltam.-mosolygott csábosan.-Faith beszélhetünk?-mondta kit amit nem szerettem volna hallani.
-Persze.-feleltem.
-Louis megnéznéd Harryt?-kérdezte Zayn egy halvány mosoly kíséretében.
-Persze.-vette a lapot.-Nem sietünk.-kacsintott.
Megvártuk amíg eltűnt.
-Mit szeretnél tudni?-állt meg vele szembe.
-Kibékültetek?
-Szerinted?Egy....egy...ne is nevezzem meg mi is valójában.-magyaráztam hevesen.-Nem.-tettem hozzá gyorsan.
-És mit kerestél fent nála?-érdeklődött.
-Louis és Harry megtámadtak,én meg lefújtam őket egy kiváló illatú parfümmel.És Harry ragaszkodott,hogy maradjak.Én nem is értem miért maradtam.-csóváltam a fejem.-És akkor érkeztél te.Harry csak vissza akart vágni,mert ,mert megbántottam,amit megérdemelt.Nem érdekel elhiszed vagy sem ,te akartad tudni az igazságot.-zártam le témát.
-Elhiszem.-mondta.
-Elhiszed?-csodálkoztam.
-El.Elvégre ismerem 2 éve őket.-nevetett.Mélyen hallgattam az utána történtekről.Ez csak rám tartozik-gondoltam.
-Na végre.-örült Zayn,hogy megérkezett Louis és Harry.-Mehetünk ,úgy-e?-nézett felváltva ránk.
-Igen.-feleltük kórusba.
Egy ideig egymás mellett haladtunk,de egyszer csak Harry a srácok mögé vont.
-Mi a gond Harry?Megint örülsz nekem?-húztam az agyát.
-Nem tehetek róla!-mondta dühösen.-Te tehetsz ,mert rajtam ültél és nem vagy bűn ronda,sőt ellenkezőleg.
-Ezt most vegyem bóknak?-kérdeztem idegesen.
-Jobb ha hallgatok.-sóhajtott
-Jobb is.-tettem a sértődöttet.
-Zayn!
-Igen Harold?-fordult felénk,szempilláit bájosan megrebegtetve.
-Elviszem az én kis Faithtemet fagyizni addig menjetek előre.-mosolygott Harry barátaira.
-Harry!Nem vagyok a tiéd!Olyan bunkó vagy.Nem tárgy vagyok amit ellehet cserélni vagy tudom is én.-emeltem a tekintetem az égre.
-Harry egy pillanat elrabolnám kedvesed.-kuncogott Zayn Louissal karöltve.
-Vigyed a "kedvesemet".-nyomta meg,hogy bosszantson.
-Igen Zayn?-forgattam a szemeim .Pár méternyire voltunk Harrytől és Louistól.
-Legyél kedves .Én megértelek,de Harry olyan mint a testvérem.-kacsintott.
-Persze az leszek.-mondtam ironikusan.
-Na menj .-karolt át.
-Mennék ha engednél Zayn.-csóváltam a fejem.Kibontottam magam a karjai közül .
-Mehetünk.-intett Lou-nak Zayn.


-Harry ,miért vettél fel sapkát?És a napszemüveg?-vettem le  a szeméről és feltettem magamnak.
-Nem ismernek meg olyan könnyen.-tette vissza a szemére.
-Persze.Majd a kis őrült rajongóid nem veszik észre ,hogy a jóképű Harry Styles sétál el melletük.-csaptam össze a tenyerem.
-Nem őrültek!-mondta morcosan.
-Hát akkor mik,ha téged szeretnek?-ültem le egy asztalhoz.
-Hozok fagyit és folytatjuk.-figyelmeztetett.


 -Tehát azt állítod,hogy aki engem szeret őrült?-tért vissza két fagyival a kezében.
-Igen.-bólintottam.
-Akkor te is őrült vagy.-jelentette ki.
-Kérlek mondd még egyszer.-követeltem.
-Őrült vagy!-ismételte meg.
-Veled az élen.-vágtam vissza.-És nem szeretlek.
-Tessék melyik kell?-ült le mellém.-Epres vagy a sima?
-Epres.-kaptam ki a kezéből.
-De belenyaltam!-nyivákolt.
-Nem érdekel.-vontam meg a vállam.Majd nyaltam a fagyiból.
-Miért nem engedted?-tört meg hirtelen a csendet Harry.
-Mit?-adtam az értetlent.
-A csókom.-könyökölt le az asztalra.
-Csak .-néztem a szemébe.Utánozva őt lekönyököltem.
-Rengeteg alkalom lett volna,hogy megtörténjen.-mondta ,egy apró sóhajtás kíséretében.
-A fentiek nem így akarják.-tudtam be az egészet a sorsnak.Na meg magamnak.
-Lehet.-nézett rám.Nagy önfegyelembe tellett,hogy ne nyomjam a képébe a fagyim. "légy kedves"-hallottam Zayn hangját a fejembe.Talán Harry azért nem volt kedvem megcsókolni,mert nem érzem ,úgy hogy meg kellene.