15.Felejts el!

Megébredve Zayn ölében feküdtem,ő üres tekintettel bámult rám.
-Felébreszthettél volna.-mérgelődtem.Harry!,vajon látta ,úgy-e tudja,hogy ez nem az aminek látszik.
-Olyan édesen aludtál,nem volt szívünk felkölteni.-nyújtozott ki.
-Várj, tényleg türelmesen vártad amíg felkelek?És mit értessz a többesszám alatt?-a hangom érződőtt a feszültség.Már -már ordítottam Zaynnel.
-Nyugi kislány.-csitított.
-Nyugott vagyok Zayn nem látod?-mosolyogtam,bár belül majdnem felrobbantam.Szinte remegtem az idegességtől.
-Hol van Harry szívtam be az alsó ajkam.
-Lent.Pihenő van gyere.-húzott maga után.Válaszom egy vállrántás volt.
Annyira mérges voltam,hogy nem figyeltem és félreléptem a busz lépcsőn.Elterültem a földön.A fejem belevertem a földbe .Éreztem,hogy a tekintetek rám tapadnak.Próbáltam felállni,de nem sikerült.
-Faith.-segített fel Nath.A többiek döbbenten néztek,megsem mozdultamk.Ösztönösen az arcomhoz nyúltam.Bizsergett és fájt egyszerre.
-Neaggódj,egy kis seb.-ölelt magához Nath.
-Mekkora ?-rohantam a benzinkuthóz.Az üzletbe beérve az eladó csodálkozó pillantásával találtam szemben magam.
-Bántottak?-hajolt oda.Közben a kint álló srácokat bámulta.
-Dehogy.-legyintettem.-Csak elestem.Egy buborékmentes ásvány vízet és egy csomag papír zsepkendőt.
-Tessék.2 font 5penny lesz.-nyitotta ki a kasszát.
-Itt van.-tettem a pultra .
-Köszönöm.-mondtam és eltávoztam a mellék,helyiségbe.
Szörnyűlködve vettem észre a seb nem is olyan felszínes.Elég mély.És a jobb állam szélétől egy 5 cm csíkban felfele húzódik.A vérbe beleragadt köveket és szennyeződéseket,kimostam a vásárolt vízemmel.A zsepkendővel letöröltem a fölösleges vízet és vért.A táskámból elhoztam egy alapozót és sebgyogyító krémet.Valahogy már is jobban nézett ki,szinte nem is látszott.A srácok már a buszon vártak.Kivéve Zaynt.
-Megvártalak rendben vagy?-tette a kezét a vállamra.
-Igen.Elvágodtam,ahogy te is láthattad.-magyaráztam.Fájt,hogy Harry nem várt meg vagy valami.zavartan felszálltam a buszra és beültem Zayn mellé.
-Hol vagyunk?-bámultam ki az ablakon,ahol néhány fát láttam csak.
-Manchesterben.-kuncogott Zayn.
-Mi az?
-Itt ültünk repülőre néhány rajongóval és mi voltunk a felszolgálók.Mit ne mondjak vicces volt.
-Ahha.És milyen a repülés?-néztem rá csillogó szemmel.
-Te még nem utaztál repülővel?-nevetett.
-Nem,és kérlek ne nevess.-löktem meg játékosan.
-Hát fogsz,mert utazunk La-be és nektek is jönnötök kell.
-De ne.Én félek.Több ezer méterrel a felhőkben és leesünk....-láttam szörnyképeket.
-Nézd a jó oldalát olyan hamar elégünk,hogy nem is vesszük észre és velem halsz meg.Őszintén hány ember mondhatja el magáról,hogy Zayn Malik mellett halt meg?-ijesztgetett.
-Én sem fogom elmondani ha meghalok.-nyeltem nagyot.
-Vicceltem.-ölelt át.
-Nem bírom az ilyen kaliberű vicceket...-borzoltam össze a haját.
-Ne ,ne a hajamat ne...-sikított lányos hangon.-Jól van hagyd abba.-nézett rám komolyan.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen.-utánzott.
-Idióta.-öltöttem ki rá a nyelvem.
-Idióta.-utánzott.
-Fejezd be mert kénytelen leszek elhallgattatni.-hajoltam közel.
-Igen,hogyan?-hurrogott le.
-Így .-tettem a kezem a szájára.
Egy óra múlva még mindig hülyéskedtünk.Megállt a busz.Megérkeztünk.A rádió city 96.7-be kellett mennünk.

 
Párszor már jártam itt.Imádtam ezt a várost.Talán megfogott a város egyszerűsége.Mitne mondjak csendesnek tűnt.London mellett minden kisebb város az volt számomra.
-Itt vagyunk.-ordította túl a rajongók sikítását.
-Srácok ti szálltok ki előbb.Az én és Faith segítségével.Igaz?
-Faith.-lökött meg Zayn.
-Igen?-kaptam fel a fejem.
-Segítesz a srácokat kivinni?-könyörgött a szemeivel.Szükségem lesz egy nem is jó sok autogrammos kártyára.Van?-néztem Paulra.
-Igen,20 csak.-nyújtott át .20lapot.
-És még nincs?-hitetlenkedtem.
-Van még de nincs aláirva.-roskadt le az egyik ülésre.
-Srácok,gyorsan írjatok...-pattantam fel mindegyikük kezébe nyomtam 10 lapot amelyiken őmaga volt.Egy félórával később 2x-szer annyi rajongó lett és nekünk meg több kártyánk.
-Jenna gyere velem.-intettem magamhoz.-Tehát mi ezeket kiosztjuk ti meg elrohantok a busztól Paul segítségével.Értitek?-néuztem körben a buszban.
Lerohantam és elordítottam magam.:-Aki most követ az kap autogramm kártyát!
A tömegmegindult és mi elől szaladtunk.Megsem álltunk a Szent John bevásárlóközpontig.
Felálltunk a szobor mellé és elkezdtük dobigálni a lapokat.Egyre többen lettek.A srácok belopóztak.Mert csengett a telefonom.
-Nath nem hallak.Nyomd ki ha már biztonságban vagytok!Kinyomta!
-Jenna,biztonságban vannak.-mosolyogtam.De mi?Legalább 100-an tolongtak a szobor körül.Esélyünk sem volt leszállni.
Hirtelen baromi csend lett.
-Ti meg kik vagytok?-tört fel egy lányból a kérdés.
-Stylist.-mondtam mivel Jenna sokkot kapott és egy hang sem fért ki  a torkán.
-A One Direction-é?-faggatott egy msáik lány.
-Igen,de sajnos többe nem mondhtaok.Kötelez a szerződés.-néztem komolyan a rajongókra.
Csengett a telefonom.Nath.
-Igen?-szóltam bele rekecses hangon.
-Faith,én vagyok az Zayn.Hangosíts ki minket.Engedelmesen követtem az utasításaikat.
-Sziasztok Zayn Malik vagyok,és itt vannak mellettem a barátaim.
-Louis!
-Harry!
-Liam!
-Niall!
-Kérünk kedves directionerek,engedjétek el őket,mert szükségünk van rájuk.Ha elengeditek találkozunk majd az Echo stadionba.
A tömeg kétfelé oszlott és elmentünk.Megkönnyebbülve álltam a liftben.
-Imádlak.-ugrottam Zayn nyakába.
-Én is magam.-kuncogott.Rögtön munkához láttak a többiek én meg csak körbenéztem.Harry még mindig haragudott rám és én is rá.Hiába határoztam el,hogy kibékülök vele,meggondoltam magam.