10.Én nem ...

A reggeli után Harry azonnal felállt és elindult a szobájába.Már a lépcsőkön felfele tartott amikor utána indultam.De Louis elémbe állt.
-Hagyd most.-szólt lágyan.
-Nem szólt hozzám.-tagoltam.-És zavar.Szeretném tudni,hogy mi a franc baja van velem.-követtem a tekintetemmel a lépcsőző Harryt.
-Mérges.Hagyd lenyugodni és beszélhetsz vele.Én is megértettem amit mondtál,akkor kérlek te is értsd meg amit én mondok.-fogta a vállaimat,és a szemembe nézett.
-Jó,igazad van.-csillapodtam le.
-Rendben.-engedett el Louis.
-Elmondta,miért?-néztem rá kétségbe esetten.
-Nem.-füllentett Louis.
-Jó.Köszönöm.-intettem búcsút majd,felmentem a szobámba.
Az elején csak mérges voltam magamra.De kezdtem Harryre kenni a felelősséget.Ő nem beszél velem,ő nem vesz ember számba.És én idegesítem magam?Így abbamaradtam.Elvégzem a teendőim ,mintha nem is venném figyelembe az egészet.
Sminkeléskor rezzenéstelen arccal dolgoztam,mind Harryvel ,mind Louissal.
Harry pedig viszonozta a kifejezésem.Rohadt nehéz volt csendben dolgozni.Mindenki tudta mi a dolga.Végzek vele.Ruhát választ és mehet.Időközben számítottam Zaynre is ,de Jenna,elvégezte a dolgát.
Harry abban a percben ,ahogy kész volt elment.Louis megvárta amíg elment,majd :
-Te mi a franc volt ez?Nem úgy volt,hogy beszélsz vele?-sétált körbe Louis.
-De.De letettem róla.Én nem tartozom bocsánat kéréssel,sem semmivel.Lehet,hogy agyatlan vagyok,de így gondolom.-keltem ki magamból.
-Jó,de egy hülyeség miatt nem beszéltek,akkor később fény derül rá és bánni fogjátok.Mindketten.-célzott Louis,arra,hogy valami csekélység áll a durcáskodás hátterében.
-Meglátom,mit teszek.-fordítottam hátat.
-Louis bácsi szereti ezt hallani.-kuncogott.
-Na menj a barátod után.-biccentettem az ajtó felé.És már ottsem volt.
*külső szemlélőként*
-Harry!-szaladt Louis utána.
-Igen tesó?-váltott jobb hangulatra.
-Mi volt ez?
-Mire gondolsz Lou?-pislogott.
-A benti Faith-es dologra.-ráncolta a szemöldökét Louis.
-Mindegy érted...-sétált tovább Harry.
-A koncert után ,tényleg beszélj vele.De tényleg.Szegény azt sem tudja milyen bajod van...-csóválta a fejét Lou,próbált lépést tartani Harryvel.
-Ő mondta?-húzta fel a szemöldökét Harry.
-Nem...-motyogta.-Biztos ezt gondolja.
-Akkor meg gondolja.-hagyta Harry fa képnél barátját.


*a koncert után*
Harry fotózkodott egy pár lánnyal,majd lement a tengerpartra sétálni.


*Faith*
Láttam ahogy Harry lement a partra.Alkalmasnak találtam a pillanatot a beszélgetésre ,ezért átfésültem a hajam és lófarokba köttem.Belebújtam egy fehér ujjatlan pólóba,amelyiken minta volt.Egy sortot és néhány karkötőt.


Lélekszakadva rohantam Harry után.Közben számtalanszor megálltam kifújni magam.Csodálattal bámultam a tengerre.Halkan morajlott  a hullámok apró fodrokban mosták a partot,a Hold már a horizonton állt.A vízben a Hold visszatükröződése gyémántként világította meg a hullámokat.És a selymes homokot.
Megbabonázva álltam.Nagyon imádtam a tengert.Azt is örömmel vettem tudomásul,hogy ilyen helyen szálltunk meg 2 napra.Még soha életemben nem láttam Holdfényes éjszakán tengerpartot.Volt valami titokzatossága és romantikussága.Körbekémleltem de Harryt már elnyelte a sötétség.Lehúztam a cipőm,a parton hagytam majd,besétáltam a térdig érő vízben.-Ez hideg.-borzongtam meg.
-Az...-szólalt meg a hátam mögül Harry.Ő is bent állt a vízben,mögöttem.
Tehát itt vagy.-révedtem a távolba.-Beszélhetnénk.-fordultam hátra.
-Kezdem.-bámulta a lábunkat nyaldosó hullámokat.
-Louis elmondta,hogy miért nem akartál velem lenni.És igazad volt.Így elhatároztam,hogy beszélek veled.De te időközben átköltöztél Nath-hez.És azt gondoltam,hogy van valami köztetek.És jobbnak láttam bunkón viselkedni mintha nem is fájna.Pedig igen.Habár 2. napja ismerlek,olyan mintha jó rég ismernélek.-hallgatott el Harry majd tett egy tétova lépést felém.
-Én meg nem értettem,miért nem beszélsz velem.Könnyebb volt rád hárítani a dolgot,hogy ez a te hibád.Így viszonoztam a bunkoságod.-mosolyogtam majd eléje léptem.
-Sajnálom.-mondtuk egyszerre.Mindketten nevetésben törtünk ki.Egy őszinte pillantás,majd közelebb húzott magához.Megfogta a derekam,a szemembe nézett,majd az ajkaimra,majd ismét a szemembe,megfogta az arcom odahajolt ...