- Vedd fel.–könyörögtem a telefonnak. A sokadik próbálkozásomra sem vette fel. –A francba. Mormoltam. Ledobtam a telefonom az ágyra, idegesen beszívtam az alsó ajkam. Miért nem veszik fel? Már számtalan üzenetet hagytam mindegyik srácnak. De egyikük sem válaszolt.
Támadt egy jó
ötletem. Lehuppantam a laptopom elé. Felnyitottam és bekapcsoltam. Bepötyögtem
a kódot és vártam. Azonnal felléptem a Twitteremre. Több mint tízezer új
követőm lett.
- Istenem. –suttogtam. A szám elé kaptam
a kezem. Trend is lettem. Tehát mindenki tisztában van a Harry üggyel. Ahogy
számítottam. Rengeteg utálkozó hozzászólást is kaptam. Kitöröltem sorra őket. “Ocsmány kurva. Hátrálj Harrytől.”,
“Remélem belehaltál a gyönyörbe…”, “ribanc Harry az én pasim!” kategóriájukat. Végül mély sóhajok
közepette töröltem a felhasználót. Ez a legjobb. Bizonygattam. A nagy terv
kudarcba fulladt. Kisöpörtem a szőke tincseimet az arcomból és a halántékomra
tapasztottam az ujjaim. Mit
tegyek?
Az elmélkedésem a
telefonom rezgése szakította félbe. Reménykedve, hogy Harry gyorsan felkaptam
és a fülemhez emeltem.
- Igen?–szóltam bele reményteli hangon.
- Faith kisasszony, nos nem gondolom,
hogy engem várt ilyen kitűnő örömmel. –jegyezte meg az igazgató nő. Hangjára csüggedt
lettem.
- Mit óhajt?–fújtam ki a levegőt. Észre
se vettem, hogy a levegőt bent tartottam.
- Munka lehetőséget. Csak egy női
hírességhez. –kihangsúlyozta, hogy “női hírességhez”. –Érdekli?
- Igen. –feleltem visszafogottan. Legszívesebben
lecsaptam volna a telefont.
- Akkor ezt megbeszéltük. Szeretne tudni
valamit az alanyáról?
- Nem fontos. Azt tudom, hogy nő.
–bosszankodtam.
- Akkor megmondom, hogy elvállalod.
–csicseregte.
- Rendben. –mondtam fog csikorgatva.
–Egyéb mondani valója akad?
- Igen. –szólt duruzsolva. –Most ne törd
el semmid. Majd megüzenem a címet és a találkát. Ne késs.
- Ahogy akarja. Viszlát.
Mély levegőt
vettem. Legalább a munka eltereli a gondolataim. Nekidőltem az ágy támlának. A
kezembe vettem a telefonom. Megkerestem Harry számát és írtam egy üzenetet.
„Remélem nem haragszol rám. Csak
szeretném, ha tudnád, hogy viselkedj úgy, hogy meg sem történt.”
Fájdalmas sóhaj
kíséretében az „Elküld” gomb felett köröztem az ujjammal. Nem volt
lelkem elküldeni. Hogy felejthetném el a dolgokat? Miből gondolom, hogy ezt
elolvassa vagy válaszol rá, ha a többire nem tette? Elmentettem piszkozatként.
A telefonkönyvet ismét megnyitottam. Ujjaim rutinosan tárcsáztak Nathant. A telefont
olyan erősen szorítottam, hogy elfehéredtek az ujjperceim. Nath a szokása
szerint a harmadik csengésre vette fel.
- Igen? –hangja álmosan csengett.
Sejtéseim szerint este kirúgott a hámból. Én meg a két hónapos
szobafogságom-töltöttem.
- Nath. –suttogtam.
- Hercegnő, mi a baj?
- Ne hívj így. –mosolyogtam a könnyeimen
keresztül.
- Rendben. Baj van? Átmenjek?
- Megtennéd? A szobafogságom még tart.
–mondtam szemrehányóan.
- Kellett neked összeakaszkodnod
Styles-szal. –kuncogott.
- Lehet. –vontam meg a vállam.
- Bedobok egy kávét és elviselhetővé
varázsolom magam, mert az este elnyúlt.
- A hangodból ítélve nem csak annyi
történt.
- Megyek és megtudod. –mondta
sejtelmesen.
*Nathan a hívás
után*
Nyújtózkodott.
Véletlenül bele ütközött a mellette pihenő testbe. Békésen pihent,
mellkasa fel alá emelkedett. Hal nyöszörgés hagyta el a száját, amikor
elhagyta az ágyat.
- Nathan… Maradj még.–kérlelte a lány.
- Mennem kell Jenna. –bújt bele a
ruháiba. –Hamarosan jövök. Menj haza és pihenj.
- Már megint itt hagysz. –mondta
panaszos hangon. Könyökét az ágyra fektette és rá a fejét.
- Megint? –rökönyödött meg Nathan. –Az
első eset, hogy itt vagy…
- Ki hívott? –szegezte neki a kérdést.
Nath nem válaszolt. Jenna mérgesen elkapta a telefont, amit az ágyon hagyott.
- Faith…–mondta haragosan. Barna szeme
elsötétedett, arca komor lett. –Az idegeimre megy. Mindig jobb nálam.
- Ne mondj ilyet! –mosolygott Nathan.
–Te is jó vagy…–hosszú gondolkodás után fejezte be-… valamiben.
- Abban, hogy Faith árnyékában legyek?
–csattant fel.
- Például. –cukkolta Nath.
- Egy görény vagy! –fakadt ki. –Menj és
dugd meg.
- Szívesen. – Vigyorgott.
- És én még lefeküdtem veled?
- Ennyi alkohol után örvendj, hogy nem
egy idegbeteg mellett kötöttél ki. Mellesleg semmi nem történt. Nem tudtalak
haza vinni és ide jöttünk. Csak tudnám miért másztál a kanapéról ide?
Jenna arcát pír lepte el. Biztos
volt benne, hogy történt valami. De csak álom volt. Mérgesen pillantott a
távolodó Nath után.
Megkönnyebbült sóhaj tört fel
belőle, amikor magára maradt.
*Faith
szemszöge*
- Mi a baj hercegnő? –rontott be kopogás
nélkül Nath a szobámba.
- Mondtam, hogy…
- Ne hívjalak hercegnőnek.–próbálta
utánozni a hangom.
- Nem is beszélek így. –ráncoltam a
homlokom.
- Ennél rosszabb. –ajkain mosoly
bujkált.
- Nem veszik fel a telefont. Nem írnak
vissza. Mintha nem is lennék.–szomorkodtam.
- Biztos sok a dolguk. –vigasztalt Nath.
- Nem hiszem.
- Figyelj, van egy ötletem. –mondta
ragyogó arccal.
- Mi? –kérdeztem búskomoran. A
telefonom-szuggeráltam, hátha megcsörren. De nem tette.
- Elmegyünk az egyik koncertjükre.
–vázolta.
- Milyen pénzből? Nem engednek anyuék
el, és nem lesz koncert itt Londonban.
- Ne legyél ünneprontó. Belógunk és
szerzünk fuvart.
- Nathan ez értelmetlen. Feleslegesen
teperek, mert lemaradtam erről a buszról. Beletörődőm és kész. –babráltam a
hajam végével. Úgy éreztem, hogy ha tovább feszegetjük, ezt a témát menten
elbőgöm magam így témát váltottam:
- Mesélj az estédről. –böködtem izgatottan.
- Leittuk magunkat Jennával. –mesélte el
mosolyogva a történteket. Nagyokat nevettem a történteteken.
- Ott aludt? –csodálkoztam.
- Ott. –mesélte kuncogva. –Reggel meg
mellettem ébredt, azt hitte történt valami köztünk…
- Hát nem bírj az alkoholt…–jegyeztem
meg közömbösen.
Jenna a visszatérésünk óta nem
nagyon szólt hozzám. Minden percben, amit együtt töltöttünk éreztette velem,
hogy én vagyok a hibás. Inkább elkerültem és a kiérdemelt fogságom-töltöttem.
- Mesélj valamit.
- Mit? –néztem csodálkozva Nathre.
- Hallottam, hogy kaptál egy állást.
Gratulálok.
- Legalább eltereli a gondolataim. De
fogalmam nincs, kiről van szó. Híres és lány. Az igazgatónő kihangsúlyozta,
hogy nő nemű. –meséltem nevetve. –A szerződés megvan. Majd találkozok az
alanyommal.
- Arra is rámászhatsz, ha félredobod a
nézeteid. Ahogy kimondta arcán kaján vigyor terült el.
- Hogy legyek leszbikus? –néztem rá
elkerekedett szemekkel. Huncut szemekkel nézett vissza rám.
- Nem, csak megteheted. Én támogatlak.
- Lezbikus? –kukucskált be az ajtón
Mark.
- Viccelődünk. –magyarázkodott Nath,
beletúrt a hajába és a bátyámra nézett.
- Ja, akkor jó…–könnyebbült meg Mark.
–Valaki keres. –biccentett az ajtó felé.
- Jössz? –pillantottam hátra a vállam
felett Nathre.
- Naná!
A szívem a torkomba dobogott. Harry az tudom! Reszkető kezem végig futattam a
korláton és gyorsan szedtem a lábam a lépcsőkön. Nath a nyomomba volt, a
nyakamba lihegett.
Mély levegőt vettem és kitártam a
résnyire nyitott ajtót.
- Faith Smith-hez van szerencsém?
–kérdezte kérges hangon a felém magasodó alak.
- Igen. Nekem meg…?–néztem rá hatalmas
szemekkel.
- Bart. Kérlek, fáradj velem. Az autóban
vár az igazgatónő. Mennünk kell, ma találkozol …
- Ja, oké. –szakítottam félbe. –Velem
jöhet Nathan? –biccentettem a mellettem álló srácra.
- Igen. –felelte kis gondolkodás után.
Sarkon fordult és a kocsihoz lépett. Kinyitotta az ajtót és beszálltunk.
Hagytam üzenetet Marknak és izgatottan fészkelődtem a hátsó ülésen.
Az út kanyargós volt. És kiderült,
hogy Bart nem szereti, ha késésben van. Több kanyart levágott. Számtalan imát
elsuttogtam, hogy épségbe túléljem. Hirtelen fékezett. Nem számítottam, a
hirtelen megállásra és lefejeltem az előttem levő ülést.
- Itt vagyunk. –mondta vidáman Bart.
–Még van két percünk. Siessetek.
Nath és én váltottunk egy „nem értem
ezt az embert” nézést és követtük Mrs. Nicolát.
Fel sem tűnt, hogy a mindig cserfes
Mrs. Nicola csendbe burkolózott. Öles léptekkel előttünk tipegett. Kocognunk
kellett, hogy utolérhessük. Kitárta a nagy vasajtót. Beléptünk egy hatalmas
épületbe. Ez egy hotel, drága
hotel. Vontam le a következtetést
az ott flangáló emberekről és a drága bútorzatról.
- Erre. – engedett előre Bart. Hamarosan
hívom a kisasszonyt, addig szolgálják ki magukat. –mutatott az italoktól és
finomságoktól roskadozó pultra. Az igazgatónő bólintott.
- Faith? –szólított meg Mrs. Nicola.
–Valamit el kell mondanom.
- Hagyja. –legyintettem. Odasétáltam a
pulthoz és töltöttem magamnak egy nagy pohár friss almalevet. A számhoz emeltem
a poharat és mélyet kortyoltam a hűs folyadékból.
Nath bekapott néhány bonbont és a
berendezést vizsgálta. Elismerően bólogatott.
- Igazgatónő, aláírta a szerződést?
–kérdeztem szorosan szorongatva a poharam.
- Igen. –válaszolt bűnbánó képpel. – Egy
hónap és pár nap a munkaidő, és nagyon sajnálom. –suttogta alig hallhatóan.
- Rá se rántson. –mondtam csipkelődve.
–Hát mindig nem lehet fiú előadókat kapni…
- Nem erről van szó. –tiltakozott.
Vörösre rúzsozott ajkait további magyarázatra tátotta.
- Kíméljen most, mert közel vagyok
ahhoz, hogy elájuljak. – csitítottam. Engedelmesen elhallgatott és elhúzódott
az egyik sarokba.
Bart nevetését hallottam a folyosó
végéről. Egy női hang is követte a példáját. Kortyoltam párat az italból és a
tekintetem a nyíló ajtóra szegeztem. A látványtól kiköptem az italom. A kezeim
nem engedelmeskedtek és a pohár hangos csörömpöléssel a földön landolt. Apró
szilánkokba tört. Ajkaim hangtalanul formáltak egy „Édes Istenem”-et. Karjaim
bágyadtan csüngtek a testem mellett…
Neeee. hogy lehet így abba hagyni?:DDDD teljesen bele jöttem a végére és erre itt hagyod abba?! Hát. van egy tippem ki lehet az:) Jó rész lett..nagyon, és várom h kiderüljön ki az.
VálaszTörlésnagyon nagyon nagyon joh lett legyszi siess a kovi reszel nagyon izgi :D
VálaszTörlésnagyon nagyon jó lett!! :)
VálaszTörlésügyes!! :)
úúúú már nagyon kiváncsi vagyok ki lesz az :)
hamar kövit!:)
nagyon király lett!! :)
VálaszTörlésügyes vagy!:) alig várom már a kövit!:)
nagyon nagyon zsíírr lett!!!
VálaszTörlésimádom ezt a blogott :) nagyon jóll irsz!! :)
gyorsan kövit!:)
Nagyon ügyes vagy. *-* kíváncsian várom a folytatást. :) egy kis meglepetééés: http://shadowfanfictionhu.blogspot.hu/2013/03/2-dijam.html (alul) <3
VálaszTörlés