2013. június 8., szombat

Utolsó rész



-   Ez is eljött. Vége. Nagyon nehéz elengedni, hiszen ez volt a második blogom. De büszke vagyok. Remélem velem maradtok és olvassátok a többi blogom. Megér, majd benézni, mert posztolok az aktuális blogokról, részeket.
Blogjaim: 




-          Harry, csigavér. – mondtam higgadtan. Becsuktam mögötte az ajtót.
-          Csigavér? Eltűntél. – beletúrt a hajába. – Eltűntél. Megcsóváltam a fejem. Tudtam nem lesz egyszerű meggyőzni, vagy hazudni neki. Unottan reagáltam:
-          Nem tűntem el. A kis alakításodnak köszönhetően anyám elüldözött otthonról. Mennem kellett valahova. – tártam szét a karom. Próbáltam érzelemmentes arcot vágni, de a düh, hamar elseperte, és megmutatkozott, az arcomon. – Mégis mit kellett volna tennem? Te nem értél rá, Nath meg megérdemli, hogy végre kihagyjam az ilyenekből. Harry arcán milliónyi érzelem futott át, leginkább a felismerés és a düh volt felismerhető.
-          Tudod jól, hogy híres vagyok. Elfoglalt vagyok. – vágott vissza. Önelégülten vigyorgott rám. Felbosszantott. De még mennyire, hogy igen.
-          Híres vagy? Na, ne mond, de ez nem indok, arra, hogy a bunkóságod leplezd. Ez csak ürügy, de tudod, hogy nekem van igazam! Idegesen hadonásztam előtte. Amikor lenyugodtam csípőre tettem a kezem.
Harry rögtön visszavágott.
-          Nincs igazad! Miért akartál eltűnni?
-          Harry nem akartam eltűnni, felfognád már? – lemondóan ingattam a fejem. Újra a szemébe néztem.
-          Akkor miért mondtad, Nath- nek, hogy ne mondja el, hogy hol vagy? Hm? Szegezte nekem a kérdést. Felfortyantam. Seggfej Nath! Tudhattam volna, hogy nem tud ellenállni Harrynek. Biztos nem könyörgött neki, hogy mondja el, hanem patáliát csapott. Harry felém lépett. Nem mozdultam. Centik választottak el. Éreztem Harry leheletét az arcomon, mentolos volt. A szemembe nézett, várta a válaszom.
-          Azért, mert tudtam, hogy ezt fogod csinálni… Kiszámítható vagy. – mosolyogtam, hogy élet adjak, a mondandómnak.
-          Kiszámítható vagyok? – mosolygott vissza gúnyosan. – Így gondolod? Nem tudtam válaszolni, mert megragadta a derekam. Meglepetten bámultam rá.
-          Meglepődtél? – vigyorgott csillogó szemmel. Bólintottam, mert nem jött ki hang a torkomon. – Ennek örvendek, akkor még sem vagyok kiszámítható? – csókolt meg. Visszacsókoltam, átkaroltam a lábammal, és a hajába túrtam. Lerakott az ágyra. Áthúzta a feje felett a fehér pólóját. Lehajolt és megcsókolt. Elvált az ajkamtól, és lihegve kérdezte:
-          Biztos vagy benne?
-          Ezt kérdezhetted volna hamarabb is…
-          Faith!
-          Igen, biztos. – válaszoltam és megszabadultam a felsőmtől. Harry a nyakam csókolgatta. Lehámozta rólam a nadrágom. Végig húzta az oldalamon az ujjait. Jóleső borzongás futott végig rajtam. A nyelve a fülemre siklott, felsóhajtottam.
-          Harry…
Nem lassított folytatta. Amikor már éreztem, hogy nem bírom abbahagyta.
-          Harry. – szóltam rá mérgesen.
-          Ezt kapja, az, aki el akart hagyni. – mondta megjátszott dühvel, és megharapta a fülcimpám. Felkiáltottam. Harry elégedetten nevetett fel. Ezt még visszakapod Styles…

Pár órával később Harry-vel meglátogattuk az éttermet. Persze, hogy nem úsztuk meg figyelem nélkül. Lányok jöttek autogrammért, és fényképezni. Csendesen majszoltam a sarokba a süteményem. Már nem is voltam, annyira éhes. Féltékeny voltam a lányokra. Nem tölthetek vele egy nyugodt percet sem. A lányok, meg rám féltékenyek. Hát nem ironikus?
-          Faith? – szólított meg.
-          Igen Harry? – Minden figyelmem, ráfordítottam.
-          Lakhatnál nálam. Ha nem szeretnél vissza menni a szüleidhez.
-          Harry kizárt. – megráztam a fejem. Eltoltam magam elől a tányért. – Felér egy öngyilkos merénylettel. A rajongóid kicsinálnak.
Felsóhajtott. Tudta, hogy igazam van.
-          Akkor mit csinálsz? –kérdezte. Aggódott. Őszinte legyek? Még én sem tudtam, hogy hova megyek. Megvontam a vállam. Felsóhajtott. A kezem után nyúlt és megszorította.
-          Akkor engedd meg, hogy kifizessem a hotelt, amíg kitaláljuk mi lesz veled. Kérlek.
Tudtam, hogy Harry nem fog ennyivel megelégedni. Rábólintottam.
-          Feltéve, ha velem maradsz éjszakákra. –vigyorogtam.
-          Naná! Hogy igen. – felpattant a székről és hozzám sietett. Kézen ragadott és a hotel szobába vezetett…

*Pár héttel később*
Még mindig a hotel szobában laktam. Épp most zuhanyoztam. A hajam egy törölközőbe csavartam és a reggeli kávém iszogattam. Pletyka lapokat olvastam. Imádtam őket. Lehet, hogy régebb nem bírtam, de most kifejezetten szórakoztatónak találtam a rólam szóló meséket.
„Faith Smith és Harry Styles egybekelnek? Egy közeli ismerős szerint, aki nem vállalta a nevét, Harry már megkérte a lány kezét.
-          Faith újságolta, hogy Harry megkérte a kezét. A gyűrűje pazar volt. Tényleg szeretik egymást. Szerintem az esküvő sem marad el. Minden esetre nyilvánosság még nem látta a gyűrűt, a két fiatal sem nyilatkozott, így minden csak pletykának bizonyul, de kitudja. Marc Tony”
Egy másik:
„Harry Styles a barátnőjénél tölti az éjszakákat. Napokban a fiatal énekest könnyű lencsevégre kapni. Elég az embernek letáboroznia, a hotel elé. A fiatalok egy szakítás után újra összejöttek, aminek néhány One Direction rajongó nem igazán örül. Néhány forrás azt rebesgeti, hogy a kapcsolatot szeretnék elmélyíteni. Esküvővel, vagy egyéb ehhez kapcsolódó dologgal, azt még nem tudjuk. Gisela Marx”
„Harry Styles megcsalta a sminkesként dolgozó barátnőjét. Lencsevégre kapták, amint egy másik szőke lányt ölelget. Egyes rajongók, akik Farry rajongók (Harry és Faith összeolvasztott neve, a szerk.) egy elhivatott fant ölel a keblére, mások szerint a régi barátnőjével melegíti újra a kapcsolatát. Anna Fieldman”

-Epilógus-
Majdnem elkéstem megint. Épp az új munkahelyemre siettem. Tanítok a volt iskolámban, és néha alkalom adtán Ritának, Harry énekes barátjának segítek. Igen Rita Orának. Egész jól összebarátkoztunk. A fizetésemből, Harry segítségével elköltöztem, egy a lakásához közeli házba.
Az életem rendben van. Anyáékkal kibékültem, de nem olyan a kapcsolatunk, mint rég. Jennát rég elfelejtettem. Nath-nek meg segítek egy lányt keresni. Minden a szokásos. Utólag kiderült, hogy Zayn azért volt gonosz velem, mert Jenna rábeszélte. Azt akarta, hogy szakítsunk Harryvel, hogy ne törjem össze a szívem, de én másként gondolom.
-          Elkéstél! – sóhajtott Rita.
-          Nem igaz! – vágtam vissza.
-          Mindegy csak csináld már. – foglalt helyet a széken. Nevettem és kezdtem a munkámba…

Még egyszer köszönöm a sok támogatást! Nem tűnök el és remélem ti sem! :)
Lana xX.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése