- Ez is eljött. Vége. Nagyon nehéz elengedni, hiszen ez volt a második blogom. De büszke vagyok. Remélem velem maradtok és olvassátok a többi blogom. Megér, majd benézni, mert posztolok az aktuális blogokról, részeket.
Blogjaim:
-
Harry, csigavér. – mondtam
higgadtan. Becsuktam mögötte az ajtót.
-
Csigavér? Eltűntél. – beletúrt a
hajába. – Eltűntél. Megcsóváltam a fejem. Tudtam nem lesz egyszerű meggyőzni,
vagy hazudni neki. Unottan reagáltam:
-
Nem tűntem el. A kis alakításodnak
köszönhetően anyám elüldözött otthonról. Mennem kellett valahova. – tártam szét
a karom. Próbáltam érzelemmentes arcot vágni, de a düh, hamar elseperte, és
megmutatkozott, az arcomon. – Mégis mit kellett volna tennem? Te nem értél rá,
Nath meg megérdemli, hogy végre kihagyjam az ilyenekből. Harry arcán milliónyi
érzelem futott át, leginkább a felismerés és a düh volt felismerhető.
-
Tudod jól, hogy híres vagyok.
Elfoglalt vagyok. – vágott vissza. Önelégülten vigyorgott rám. Felbosszantott.
De még mennyire, hogy igen.
-
Híres vagy? Na, ne mond, de ez nem
indok, arra, hogy a bunkóságod leplezd. Ez csak ürügy, de tudod, hogy nekem van
igazam! Idegesen hadonásztam előtte. Amikor lenyugodtam csípőre tettem a kezem.
Harry rögtön visszavágott.
-
Nincs igazad! Miért akartál eltűnni?
-
Harry nem akartam eltűnni,
felfognád már? – lemondóan ingattam a fejem. Újra a szemébe néztem.
-
Akkor miért mondtad, Nath- nek,
hogy ne mondja el, hogy hol vagy? Hm? Szegezte nekem a kérdést. Felfortyantam.
Seggfej Nath! Tudhattam volna, hogy nem tud ellenállni Harrynek. Biztos nem
könyörgött neki, hogy mondja el, hanem patáliát csapott. Harry felém lépett.
Nem mozdultam. Centik választottak el. Éreztem Harry leheletét az arcomon,
mentolos volt. A szemembe nézett, várta a válaszom.
-
Azért, mert tudtam, hogy ezt fogod
csinálni… Kiszámítható vagy. – mosolyogtam, hogy élet adjak, a mondandómnak.
-
Kiszámítható vagyok? – mosolygott
vissza gúnyosan. – Így gondolod? Nem tudtam válaszolni, mert megragadta a
derekam. Meglepetten bámultam rá.
-
Meglepődtél? – vigyorgott csillogó
szemmel. Bólintottam, mert nem jött ki hang a torkomon. – Ennek örvendek, akkor
még sem vagyok kiszámítható? – csókolt meg. Visszacsókoltam, átkaroltam a
lábammal, és a hajába túrtam. Lerakott az ágyra. Áthúzta a feje felett a fehér pólóját.
Lehajolt és megcsókolt. Elvált az ajkamtól, és lihegve kérdezte:
-
Biztos vagy benne?
-
Ezt kérdezhetted volna hamarabb
is…
-
Faith!
-
Igen, biztos. – válaszoltam és
megszabadultam a felsőmtől. Harry a nyakam csókolgatta. Lehámozta rólam a nadrágom.
Végig húzta az oldalamon az ujjait. Jóleső borzongás futott végig rajtam. A
nyelve a fülemre siklott, felsóhajtottam.
-
Harry…
Nem lassított folytatta.
Amikor már éreztem, hogy nem bírom abbahagyta.
-
Harry. – szóltam rá mérgesen.
-
Ezt kapja, az, aki el akart hagyni.
– mondta megjátszott dühvel, és megharapta a fülcimpám. Felkiáltottam. Harry
elégedetten nevetett fel. Ezt még
visszakapod Styles…
Pár órával később Harry-vel
meglátogattuk az éttermet. Persze, hogy nem úsztuk meg figyelem nélkül. Lányok
jöttek autogrammért, és fényképezni. Csendesen majszoltam a sarokba a
süteményem. Már nem is voltam, annyira éhes. Féltékeny voltam a lányokra. Nem
tölthetek vele egy nyugodt percet sem. A lányok, meg rám féltékenyek. Hát nem
ironikus?
-
Faith? – szólított meg.
-
Igen Harry? – Minden figyelmem, ráfordítottam.
-
Lakhatnál nálam. Ha nem szeretnél
vissza menni a szüleidhez.
-
Harry kizárt. – megráztam a fejem.
Eltoltam magam elől a tányért. – Felér egy öngyilkos merénylettel. A rajongóid
kicsinálnak.
Felsóhajtott. Tudta, hogy
igazam van.
-
Akkor mit csinálsz? –kérdezte.
Aggódott. Őszinte legyek? Még én sem tudtam, hogy hova megyek. Megvontam a
vállam. Felsóhajtott. A kezem után nyúlt és megszorította.
-
Akkor engedd meg, hogy kifizessem
a hotelt, amíg kitaláljuk mi lesz veled. Kérlek.
Tudtam, hogy Harry nem fog
ennyivel megelégedni. Rábólintottam.
-
Feltéve, ha velem maradsz
éjszakákra. –vigyorogtam.
-
Naná! Hogy igen. – felpattant a
székről és hozzám sietett. Kézen ragadott és a hotel szobába vezetett…
*Pár héttel később*
Még mindig a hotel szobában laktam. Épp most
zuhanyoztam. A hajam egy törölközőbe csavartam és a reggeli kávém iszogattam.
Pletyka lapokat olvastam. Imádtam őket. Lehet, hogy régebb nem bírtam, de most
kifejezetten szórakoztatónak találtam a rólam szóló meséket.
„Faith Smith és
Harry Styles egybekelnek? Egy közeli ismerős szerint, aki nem vállalta a nevét,
Harry már megkérte a lány kezét.
-
Faith újságolta, hogy Harry
megkérte a kezét. A gyűrűje pazar volt. Tényleg szeretik egymást. Szerintem az
esküvő sem marad el. Minden esetre nyilvánosság még nem látta a gyűrűt, a két
fiatal sem nyilatkozott, így minden csak pletykának bizonyul, de kitudja. Marc
Tony”
Egy
másik:
„Harry
Styles a barátnőjénél tölti az éjszakákat. Napokban a fiatal énekest könnyű
lencsevégre kapni. Elég az embernek letáboroznia, a hotel elé. A fiatalok egy
szakítás után újra összejöttek, aminek néhány One Direction rajongó nem igazán
örül. Néhány forrás azt rebesgeti, hogy a kapcsolatot szeretnék elmélyíteni.
Esküvővel, vagy egyéb ehhez kapcsolódó dologgal, azt még nem tudjuk. Gisela
Marx”
„Harry
Styles megcsalta a sminkesként dolgozó barátnőjét. Lencsevégre kapták, amint
egy másik szőke lányt ölelget. Egyes rajongók, akik Farry rajongók (Harry és
Faith összeolvasztott neve, a szerk.) egy elhivatott fant ölel a keblére, mások
szerint a régi barátnőjével melegíti újra a kapcsolatát. Anna Fieldman”
-Epilógus-
Majdnem
elkéstem megint. Épp az új munkahelyemre siettem. Tanítok a volt iskolámban, és
néha alkalom adtán Ritának, Harry énekes barátjának segítek. Igen Rita Orának.
Egész jól összebarátkoztunk. A fizetésemből, Harry segítségével elköltöztem,
egy a lakásához közeli házba.
Az
életem rendben van. Anyáékkal kibékültem, de nem olyan a kapcsolatunk, mint
rég. Jennát rég elfelejtettem. Nath-nek meg segítek egy lányt keresni. Minden a
szokásos. Utólag kiderült, hogy Zayn azért volt gonosz velem, mert Jenna
rábeszélte. Azt akarta, hogy szakítsunk Harryvel, hogy ne törjem össze a
szívem, de én másként gondolom.
-
Elkéstél! – sóhajtott Rita.
-
Nem igaz! – vágtam vissza.
-
Mindegy csak csináld már. –
foglalt helyet a széken. Nevettem és kezdtem a munkámba…
Még egyszer köszönöm a sok támogatást! Nem tűnök el és remélem ti sem! :)
Lana xX.