- 
Harry nem is tudom.–haboztam.
Tudva azt, hogy úgy jár lányokkal és szakít velük, mint más, aki papír
zsebkendőt használ. Persze kedveltem, de nem akartam magamat ezzel kínozni.
-
Megértelek, ha habozol. –mondta együtt
érzően. De inkább tűnt szemre hányásnak.
-
Egy hónapja ismerlek. –védekeztem.
-
Merészebbnek gondoltalak. –
pislogott.
-
Igen? –vontam fel a szemöldököm. –Miért
is?
-
Az első napokban igazi kihívásnak ígérkeztél.
-
Szeretem húzni az emberek agyát,
ahogy te is. Igaz Styles?
-
Lehet. –tért ki a válasz elől. Az
előző pillanatok varázsai elillantak.
-
Styles teszek egy ajánlatot.
–mondtam komoly hangon.
-
Előnyös? –vigyorgott.
-
Azt döntsd el. –vigyorogtam rá.
-
Halljuk. –biccentett.
-
Komolyan nem hiszem el, hogy igent
mondtál. –dühöngött Nath és Jenna felváltva. Már bánom, hogy elmondtam nekik.
-
Faith az ég szerelmére! –fogta
könyörgésre Nath. –Ne tedd ezt!
-
Nath és Jenna! Ha igazán nem
szakítottatok volna félbe a “Harry megkérdezte” résznél akkor tudnátok, hogy a
válaszom “nem” volt.
-
Tessék? –néztek rám elkerekedett
szemmel.
-
Nemet mondtam. –vigyorogtam.
-
Te hülye vagy? –pislogott rám
értetlenül Jenna.
-
Azt hiszem igen. –gondolkodtam.
-
Nem. Nem. –hajtogatta csak egyre
Nath.
-
Megbolondult? –mutatott rá a
vigyorgó Nathre.
-
Valószínűleg. –bólintottam.
–Megártott neki a rivalda fény Harry oldalán. –ugrattam.
-
Hát, ami Jade-t illeti…–nyomta meg
a “Jade” nevet. Türelmesen várt Nath reakciójára. Nem maradt el.
-
Itt van Jade? Mi van lett vele
valami? –pánikolt.
-
Nem. –csitítottam. –Perrie
csapat társa Jade? –néztem nagyot. Nath felszegte a fejét a lekicsinylő nézésem.
-
Azt gondolod, hogy nem áll le
velem? –kérdezte szikrázó szemekkel.
-
Hátrébb az agarakkal hős
szerelmes. –mordult rá Jenna.
-
Na, kuss, legyen. –fakadtam ki.
-
Rendben. –tudta le a veszekedést
Jenna.
-
Hol van anya és apa? –kérdeztem hirtelen.
Ma egész nap nem láttam őket. A nagy alakításom óta.
-
Pihennek. Az út kikészítette őket.
–válaszolt Nath valamivel vidámabban.
-
Na meg tőlem. –csóváltam a fejem.
-
Legalább visszatért a régi éned. –mosolygott.
-
Ezt, hogy érted? –néztem
értetlenül Nathre. Jenna oldalba bökte és válaszolt:
-
Más lettél. “Jobb” és kedvesebb.
-
Harry miatt. –köpte ki a szavakat
Nath. Olyan hangsúllyal, hogy már sértette a lelkem.
-
Nem miatta van. –förmedtem rájuk. –Mindig
más társaságát választottátok!
-
Harry miatt. –erősködött Nath.
-
Vagy, mert tettetek a fejemre.
Magasról. A lábam is ocsmány és nekem nem a hisztitekre és a bíráskodásotokra
volt szükségem. Hanem a barátságotokra. –felálltam és távozni akartam. De a
lábam begörcsölt és visszaültem az ágyra.
-
És most segíts Nath, hogy méltóság
teljesen távozhassam. –mondtam büszkén. Engedelmesen felpattant és segített.
Jenna követett. A folyóson haladtunk el, amikor a rég hiányolt bátyám lent
megjelent. Egy lány karjaiban. Összeszűkült pupillákkal próbáltam kivenni, hogy
ki is az.
-
Ez ki? –ráncoltam a szemöldököm.
Nath és Jenna kerülték a tekintetem.
-
Mindegy. Meglátom, ha nem
mondjátok el. –makacskodtam. Láttam,
hogy a lány, a lépcsőn felfele tart, Markkal. Jenna és Nath megragadtak és
befele ráncigáltak.
-
Engedjetek. –kaptam fel a vizet. Kirántottam
magam a kezükből és vártam a bátyám felérjen.
-
Mellesleg Jenny hol van? Egész nap
nem láttam. –jegyeztem meg mérgesen.
-
Passz. –vonogatták a válluk. Harry
épp akkor jött ki a szobából Zayn társaságában.
-
Sziasztok!–mosolyogtak. Nem voltam
olyan kedvemben, hogy visszamosolyogjak rá. –Mi a baj? –lépett mellém. Átölelt.
-
Engedj. –förmedtem rá.
Megszeppenve odébb lépett. Zayn alig tudta visszatartani a nevetését. Harry
jelezte a pillantásával, hogy meg se próbálja. Türelmesen vártam. Mark megérkezett.
Az idegen lánnyal.
-
Mark bemutatnád? –böktem a
mellette álló lányra. Valahogy olyan volt, mint mi. Olyan angol, nem amerikai.
-
Majd én. –szólalt meg a barna
hajú.
-
Rebecca?!–kapta fel a fejét Harry
az ismerős hangra.
-
Harry. –mosolygott.
-
Á, ismeritek egymást nagyszerű. –vicsorogtam.
-
Rebecca? –nevettem fel gúnyosan.
Nem tetszett nekem ez a csaj. Az olyan embereket, akikben csalódni lehet,
megérzem. És ő közéjük tartozott. A
szemem sarkából láttam, hogy Jenna sem nézi jól szemmel. Nath meg eliszkolt,
amíg csak tehette.
-
Rebecca Frynd. –nyújtott kezet.
Idegenkedve pislogtam rá. Erre hisztérikus nevetésben tört ki. –Ne butáskodj.
Kezet mostam. –tartotta kitartóan felém a vékonyka kezét.
-
Faith. –mordult rám a bátyám.
-
Szia. –mondtam kurtán. –Én
leléptem.
-
Megyek veled. –felelte egyszerre
Zayn és Jenna, amitől önkéntelenül is mosolyra huzodott a szám. Harry kicsit le
volt döbbenve és taglózva egyszerre. Tétován nézett rám és Rebeccára. Már félig
távozóban voltam, amikor meghallottam őket.
-
Sajnálom Mark. Tényleg borzalmas a
húgod. Milyen betegséget is említettél? És látom még nyomorék is a lábára. –mondta
együttérző hangon Rebecca.
-
Basorexia. –mondta drámaian Mark. –
Igen szegényt nem kíméli a karma. –játszotta magát meg Mark. Megtorpantam.
-
Mark? Szeretnék beszélni veled
anyáékról. –mondtam mézes mázas hangon. –Rebecca ne haragudj, de elrabolom. –pislogtam,
mint egy őzike. –Harry biztos elbeszélget veled. –jegyeztem meg mérgesen. Harry
zavartan rám nézett, és kinyögött egy „Öhm. Oké.”-t. Jenna és Zayn követtek.
-
Ezt kettesben kell, megbeszéljük. –néztem
bocsánat kérően Jennáékra. Kelletlenül, de bólintottak. Félrevontam egy üres
szobába. Becsuktam magunk mögött az ajtót.
-Jenna és Zayn-
- Figyelj.
Ne kérdezz, semmit csak rohanj utánam, ha szólok. –könyörgött alig hallható
hangon.
- Miért?–kuncogott
Zayn. Egy ilyen komoly dolog is nevetésre késztette. Mindez Harry hibája,
amiért nem hagyta, hogy nevessen.
- Nem,
azt mondtam, hogy ne kérdezz? –nyögött Jenna.
- De.
–hajtotta le a fejét Zayn. Neki dőlt a falnak és Harryéket fürkészte. Látta,
hogy barátja igazán kellemetlen helyzetben van. De ezt ő nem tudja megoldani.
Zayn a szeme sarkából látta, hogy Jenna is őket figyeli.
- Ki
ő? –kérdezte fennhangon a lány. Elfelejtette, hogy Zayn is ott van.
- Nem
tudod? –kérdezte Zayn. –hátat a falnak vetette és elengedte magát.
- Nem
kérdezném, ha tudnám. –morgott Jenna.
- Tudod,
hogy olyan, vagy mint Faith? –vigyorgott kajánul.
- Ezt
most, hogy érted? –ráncolta a szemöldökét. Zayn fele fordult, mert a fiú nem
válaszolt.
- Flegma
vagy. –jegyezte meg Zayn.
- De
érzékeny lelked van! –förmedt rá Jenna.
- És
vonzó külső is társul hozzá. –vonogatta a szemöldökét Zayn.
- Egoista.
–vágta a fejéhez.
- Hisztis.
–vágott vissza Zayn. De még mielőtt Jenna megnyikkant volna egy segély kiáltás
hallatszott a szobából. Tompa puffanások kíséretében.
- Rohanj.
–szólt rá Zaynre. A hang irányába siettek.
- Rohadj
meg. –csapta ki az ajtót Faith. Fortyogott a dühtől és észre se vette a feléje
siető barátait.
- Jól
vagy? –aggódott Zayn.
- Mark
jól vagy? – aggódott Jenna. Odalépett a fiúhoz és jobban szem ügyre vette. Egy nagy
piros folt éktelenkedett az arca jobb oldalán a másikon egy hosszú karcolás.
- Jól.
–motyogta mérgesen. Ha a húga nem szelel, el biztos agyon üti. Már persze ha
van neki az…
- Mi
történt? –kukkantott be Harry az ajtón.
- Neki
mentem a falnak.–füllentette Mark.
- Mark
hogy a fenébe…?–értetlenkedett Jenna. De rájött, hogy miért hazudott. Harry
mögött Rebecca kihúzott szemei jártak.
- Öregem…–csóválta
a fejét Zayn.
- Faith
hol van? –tért lényegesebb témára Harry.
- A
szobájába. –válaszolt Mark.
- Jó
szórakozást. –intett búcsút. Gyors léptekkel eltűnt. Mark és Becca kézen fogva
eltűntek. Csak
Jenna és
Zayn maradt.
-
Mi a baj? –kérdezősködött Zayn.
-
Semmi. –válaszolt Jenna. Kilépett
a folyosóra.
-
A nők a „semmi” alatt mindig
értenek valamit. –erősködött.
-
Segítened, kell. De ígérd meg,
hogy megteszed. –fogta hirtelen könyörgésre a lány.
-
Attól függ, hogy miről van szó. –vette
elejét a dolognak Zayn.
-
Mondj igent!
-
Igen! Bármi legyen is az segítek,
de ha valahova fel kell mászni vagy valami felejts el. Nem én vagyok a te
embered. –visszakozott.
-
Másról lenne szó. Nath is segít.
Sőt még Jenny is. Aki fogalmam sincs, hol van. –kezdett a tervbe Jenna.
*Pár perccel később*
-
Kizárt. –rázta tagadólag a fejét. –Lehetetlent
kérsz.
-
De ez a legjobb megoldás. Bízz
bennem. Túlságosan is kedvelem ehhez
Harryt és Faithet..
-
Ha kedveled őket meg kell tenned. –érvelt
gesztikulálva.
-
Nem! –vágta rá Zayn.
-
Már te is nyakig benne vagy. –sziszegte
Jenna. –Mégis, hogy tudnál Harry szemébe nézni úgy, hogy mindvégig tudtad? Vagy
figyelmeztetni akarod? Egyből azt fogja mondani, hogy kitaláltad. Hidd, el nem tudják,
mit akarnak. Na?
Zayn mélyet sóhajtott. Végig
gondolta a következményeket. Jenna érvelése ésszerűnek tűnt, de nem tudott
tisztán gondolkodni. Kedvelte a mindig energikus és vidám nagy menő Faithet.
Ugyanakkor Harry a legjobb barátja is volt. Hogy tehetne ilyent velük?
Megakadályozni, hogy egymásba szeressenek? Ez szerinte nem az ők dolga volt…De
mégis ott motoszkált a fejében, hogy mi van ha igaza van Jennának. Ezt
mindenképp megbeszéli a fiúkkal…