A szobában ott volt Jenna, Eleanor, Danielle és
Nathan.
-
Szép reggelt. –mosolygott halványan Eleanor.
-
Istenem felébredt! –kiáltott Jenna.
-
Halkabban. –könyörögtem alig hallhatóan.
-
Rendben.– simított végig a hajamon Danielle. Nagyon jól
esett, hogy ilyen megértő. Mérhetetlen kedvesség áradt belőle annak ellenére
is, hogy nem ismert.
-
Faith borzasztóan sajnáljuk, de mennünk kell. –lépett az
ágy mellé Nath.
-
Maradunk. –mondta Jenna. Pillantása szinte átfúrta. Nath
tétován beletúrt a hajába és várt.
-
Menjetek csak, interjú van ma a fiúknak. Megértelek.–mondtam biztatóan. Jenna és
Nath meggyötört arcát látva elfogott a kétségbeesés. Nem emlékeztem tisztán a
tegnapi részletekre, minden összemosódott. De valami mégis derengett egy
gipszelt lábról. Majd megnézem, ha elmentek…
-
Mi addig itt maradunk. Nem sietünk sehová. –kuncogott
Eleanor. Közelebb húzta a székét az ágyhoz, közvetlenül a Danielle széke mellé,
és leült.
-
Köszönöm. –suttogtam feléjük miután a barátaim távoztak.
Jenna kérette magát, de úgy sem segíthetett.
-
Én bemutatkozok. Több mint valószínű, hogy ismerős a
nevem: Danielle Peazer. Ő itt Eleanor Calder. –mosolygott.
-
Fait Smith. Örvendek. –mosolyogtam vissza rájuk.
-
Louis barátnője én meg egy táncos. –tette még hozzá
Danielle egy keserű mosoly kíséretében.
-
Szóval igaz, hogy szakítottatok? –kérdeztem rá
tapintatlanul.
-
Igen…–sóhajtott. Eleanor Danielle térdére helyezte a
kezét.
-
Sajnálom…–kértem elnézést az iménti faragatlanságom
miatt. –Bocsánat nem akarok tolakodó lenni.
-
Nincs semmi baj. Nem ment. Mellesleg így jobb
mindkettőnknek. –jegyezte meg Danielle. Szemét elhomályosították a kitörni
készülő könnyek.
-
Rohadt életbe! Én még nyomorékon is az emberek lelkébe
taposok. Még egyszer bocsánat. –fújtam ki mérgesen a levegőt. Erőt vettem
magamon és függőleges helyzetbe tornáztam magam.
-
Beszélgessünk vidámabb dolgokról. –váltott témát Eleanor.
Levakarhatatlan vigyorral ült velem szemben. Valahogy nem értettem, hogy miért
utálják őket. Gyönyörűek –az nem kétség– intelligensek, és nagyon kedvesek.
Irigyelni való emberek. Talán ez is az oka, amiért gyűlölik őket, és hogy
valamelyik taggal járnak a bandából.
Az elkövetkezendő egy órában megismerkedtem a két lánnyal. Nem csalódtam
bennünk. Igaznak bizonyult az a tény, hogy Eleanor Louis megfelelője… lányban.
Bolondos akár csak Louis mindent pozitív dolognak fog fel. Talán ezért is
könnyebb neki feldolgozni a rajongók támadásait. Daniellet- érzékenyebbnek és
sebezhetőnek látom. Tökéletes és még is meg akar felelni valakinek. Próbálja
elhitetni, hogy erős és nem kell megfelelnie senkinek, de csalfa látszatot
kelt.
-
Nézzétek. Kaptam Lou-tól egy üzenetet. Elmegyünk
vacsorázni. Ha nem bánjátok én…–nézett bocsánat kérően felváltva rám és
Daniellre.
-
…menj csak. –bólintott Danielle. –Ha visszaértél
találkozunk. Én beszélgetek Faith-tel.
Most már csak kettesben maradtunk. Hallgatásba burkolóztam.
Eltávozása olyan érzést keltett, mintha a jókedv és az optimizmust magával
vitte volna.
Csendben méregettük egymást. Danielle hirtelen
teljesen váratlanul megszólalt. Hangjára ijedten kaptam fel a fejem.
-
A rajongók megfenyegetnek. Szidnak. Csúfnak és alkalmatlannak
neveznek a barátnő szerepre. Nehéz elviselni. A távolság sem segítette a
kapcsolatunkat Liammel (ez az első, hogy említette a nevét). Sőt inkább
szakadékot emel közénk. Én átugrottam. Minden egyes alkalommal erőre és
bátorságra volt szükségem. Néha könnyedén átlibbentem felette. Máskor küzdelmet
folytattam, hogy ne essek a szakadékba. Én belefáradtam. Kiakadtam és nehezen
kezelhető vagyok. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak.
-
Ne okold magad Danielle. Ember vagy. Nem robot
természetes, hogy vannak érzéseid. –reagáltam.
-
Köszönöm. De ennek már vége. Sajnos. –sóhajtott.
Láthatólag megkönnyebbült. Kiadta magából a problémáit.
-
Már ha a szerelemnél tartunk. Mi van Harryvel? –szegezte
nekem a kérdést.
-
Szerelem? –nevettem hisztérikusan. Megmozdultam, hogy
kényelmesebb pozíciót vegyek fel. A mozgolódás hatására a lábamban les fájdalom
hasított. A fájdalom kiült arcomra, felszisszentem.
-
Én érzem, hogy van valami bizsergés köztetek. Nagyon
ideges volt, amikor behoztunk nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Nem evett nem
ivott. Csak ült a másik szobában.
„Jellemző” –gondoltam magamban.
-
Bejön, mint pasi, és kész. Szerintem a többiek is aggódtak
miattam, nem csak Harry. –mondtam lesütött szemekkel. Nem tudtam Danielle
szemébe nézni. Éreztem, hogy ál tát rajtam. A szemeimen keresztül belelát a
lelkembe.
-
Én nyílt lapokkal játszok. Én meséltem, most te jössz.
Csattant el csók? –feszegette Dan a témát.
-
Több is. –sóhajtottam fel. Jól esett valakivel
megbeszélni, mert nyomta a lelkem és bünősnek éreztem magam a titkolózás miatt.
Danielle a válaszomra elégedetten elmosolyodott és
diadalittasan dőlt előrébb:
-
Jártok?
-
Nem.
-
Biztos?- húzta fel a szemöldökét.
-
Danielle: nem. És ne csináld ezt, mert idegesít. –szóltam
rá kuncogva.
-
Tudják a többiek?
-
Nem csak te tudsz róla. –jegyeztem meg nagy hangsúllyal a
„te” részt.
-
Cipzár a számon. –mosolygott pajkosan.
Még beszélgettünk. Valaki kopogott az ajtón.
-
Bejöhetek? –dugta be a fejét Harry.
-
Persze. –válaszolt helyettem is Danielle. Harry nyomában
rögtön Liam és Zayn jelent meg.
Danielle idegesen rám pillantott, majd Liamre.
-
Én mentem is. Sziasztok, srácok! –pattant fel és sietve
távozott.
-
Szia! –intett Zayn és Harry. Liam gondolataival gyötörten
bámulta a földet. Látni lehetett, hogy a gondolatai cikáznak a fejében sarkon
fordult és eltűnt.
-
Tuti Danielle után megy. –vigyorgott kajánul Zayn.
Maguk alá húzták a székeket.
-
Jól vagy? –érdeklődött Zayn.
-
Igen. A viszonyokhoz képest. Ti mit csináltatok ma? –mosolyogtam
rá. Tekintetemmel a szemkontaktust kerestem Harryvel.
-
Nézd. –tűrte fel a blúza ujját. Zayn, egy újabb tetkóját
mutatta meg. – Jó mi?
-
Nagyon jó. – végig húztam az ujjaim a piros bőrfelületen.
–Miért vetted le a kötést?
-
Zavart, de visszateszem. –méregette az új szerzeményét.
-
Harry nem mutatod meg a tiéd? –fordult a göndörhöz.
-
De. –pattant fel. Levette a rövid ujjú pólóját és
megmutatta.
-
Ez gyönyörű. –csodálkoztam. –Ennek van jelentése is?
-
Van. –bólintott.
-
De nem mondja el, mert bla bla bla...–grimaszolt Zayn.
-
Hallgass!- borzolta össze Zayn belőtt séróját. Jenna
biztosan sokat szenvedett vele. Futott át a gondolat.
- Mentem csatlakozok Niall-hoz. Éhes vagyok. –állt fel Zayn.
- Mentem csatlakozok Niall-hoz. Éhes vagyok. –állt fel Zayn.
-
Hozzak valamit nektek? Harry neked dupla adag jár. –fordult
vissza.
-
Jó csak siess. –mondta unottan Harry.
-
Elment? –kérdezte Harry.Bólintottam.-
Elmondom a tetkó jelentését…