Harry mély levegőt vett mielőtt lenyomta a
kilincset. Egy fortyogó és magából kikelt lányra számított, de helyette Faith
nyugodtan feküdt az ágyon. Egy szőke tinccsel játszott. Amikor meglátta Harryt
felült.
-
Szia. –köszönt Faithre.
-
Hello. –mosolygott rá Faith.
-
Hát őszinte legyek nem szívesen
szeretnék összeveszni veled. –rázta meg Harry a haját.
-
Meg se próbáld. –kacsintott rá a
szőkeség. –Mark egyben van? –kockáztatta meg a kérdést. Nem emlékezett, hogy
mennyire sebesítette meg.
-
Ne aggódj, csak egy apró heg
marad. –nyugtatta meg.
-
Nem is tudom, hogy most örüljek
vagy sem. –sütötte le a szemét Faith.
-
Hát biztos nem bántad meg. Javíts,
ki ha tévedek. –ült Faith mellé.
*Faith szemszöge*
Törökülésbe tettem a lábaim. Harry szemben ült
velem. Nem volt mit mondanom. Máskor csacsogtam volna, de most úgy éreztem,
hogy túllőttem a célon. Idegesen játszottam a takaró szélével. Ujjaim gyorsan
jártak rajta.
-
Jó a kéz munkád! –vigyorgott
sejtelmesen Harry.
-
Biztos vagy benne? –viszonoztam a
mosolyát.
-
Egészen. –hajolt közel. Magához
húzott és megcsókolt.
-
Van egy ötletem. –suttogta a
számba Harry.
-
Mi? –néztem a szemébe.
-
Egy kis esti kaland? –mutatott az
ablakra. Bólintottam, hogy figyelek.
-
Lemászunk a tűz lépcsőn és
elmegyünk kicsit partizni. –kulcsolta össze az ujjaink. –Mehetünk? Már elég
sötét van…
-
Ilyen ruhába? –néztem magamra.
Kinyúlt póló és short.
-
Akkor öltözz át. –vonta meg a
vállát.
-
Csak nem vagy szégyenlős? Magához húzott és elfektetett.
-
Mondd, hogy kanos vagy és ingyen
müsőrra vágysz. –hámoztam le magamról.
-
És ha azt mondom, akkor megkapom? –nézett
rám kiskutya szemekkel.
-
Nem. –öltöttem rá a nyelvem.
-
Leharapom, ne öltsd ki rám! –figyelmeztetett Hazza.
-
Na,
kimennél?–könyörögtem.
-
Nem. –makacskodott.
Megcsóváltam
a fejem. De muszáj lazítanom. A cél nemesíti az eszközt.
Hajtogattam magamba.
-
Legalább
fordulj el. –parancsoltam rá.
-
Jó. –mondta durcásan. Hátat fordított. Levettem a pólóm. Kihalásztam egy
topot a bőröndömből és magamra kaptam. Levettem a sortom és felhúztam az egyik
farmerom. Kicsit lassan ment, mert fájt a sebem.
-
Ne
segítsek? –lépett mellém Harry. A nyakamba lihegett.
-
Nem abba
maradtunk, hogy ott maradsz és háttal leszel nekem?
-
Azt nem mondtad, hogy maradjak
ott. –nézte a fenekem.
-
Harry. A szemembe. –köhintettem.
Felnézett rám. Kaptam az alkalmon és felrántottam a farmerom.
-
Miket rejtegetsz. –vigyorgott
Harry.
-
Remélem jól megnézted magadnak,
mert nem fogod látni többet. –Ráztam meg a hajam. Felvettem az egyik
tornacipőm.
-
Ne legyél ebbe olyan biztos. –kacsintott.
Kinyitotta az ablakot. –Hölgyem?
Kiléptem a roskatag
vaslépcsőre. Harry óvatosan mellém lépett, csukta mögöttünk az ablakot. Lassan
haladtam előre. Bizonytalanul léptem rá a lépcsőfokokra. Hálát adtam Istennek,
hogy épségben értem földet. Harry megrázta fürtjeit.
-
Merre? –kérdeztem kedélyesen. Jól
esett a friss levegő. Nyújtózkodni kezdtem.
-
Először ez. –fogta meg a kezem.
-
Így akarsz sétálgatni az utcán? –estem
kétségbe.
-
Csak nem szégyellsz? –bökött oldalba.
-
Nem erről van szó, te is tudod. –ráncoltam
a homlokom.
-
Hát miről Faith?
-
Ha a rajongók meglátnak? –aggodalmaskodtam.
–Mi lesz?
-
Semmi. –felelte hüvősen. –Nem
rájuk tartozik.
-
Ezt nekik mondd. –sóhajtottam. Nem
kívántam magaménak Eleanor és Danielle megpróbáltatásainak sorát.
-
Ne aggódj. Amíg itt vagyok, addig semmi
baj nem lehet, oké? –sepert ki a szememből egy kósza tincset. Közel hajolt és
megcsókolt. Nem tudtam elengedni magam. Folyamatosan attól paráztam, hogy
meglátnak.
-
Na irány arra! –húzott maga után.
Hosszú keresgélés után ráakadtunk arra az esti szórakozó helyre, amit Harry
keresett.
-
Hangulatos nem? –ordibálta túl
Harry a hangosan dübörgő zenét.
-
De. –mosolyogtam. Mindenhol
mulatozó emberek… a belső szerveim a zene ütemére ugráltak. Ha többször járnék
ide, már biztos süket lennék. Harry elment keresni egy üres asztalt, addig én a
pulthoz ültem. Haladás közben, véletlenül meglöktem egy vonagló srácot. Ezt
táncnak nevezik? Merült fel bennem a kérdés. A nagy füsttől nem láttam a
vonásait.
-
Bocsi. –kiáltottam neki. Ő
értetlenül bámult rám, majd válaszolt:
-
Nem ismerem.
-
Mondom bocsánat! –hajoltam
közelebb.
-
Én meg mondtam nem ismerek ilyen
nevű embert! –idegeskedett.
-
Hagyjuk. –morgolódtam. Faképnél
hagytam és leültem a pulthoz.
-
Mit kér a szépség? –nézett az
irányomba a pultos. Ébenfekete haját divatosan rövidre nyírta. Ajkában egy
piercing csüngött. Megfordultam, hogy áll-e mögöttem valaki?
-
Ez nekem szólt? –kérdeztem
hangosan.
-
Én más szépséget itt nem látok. –válaszolt.
-
Akkor valami erőset.
-
Szerelmi bánat? –kérdezte. Letette
elém a poharat és csordulásig töltötte.
-
Nem. –ráztam a fejem. –Ennyire
pocsékul néznék ki?
-
Nem, édesem. –vigyorgott. –Csak az
erős kifejezést általában csalódott és szomorú emberek használják.
-
Szó sincs róla. Tudod, ahol én élek ezt mondják. –fontam
ujjaim a pohár köré.
-
Angliában? –kuncogott. Az
akcentusom, megint elárult.
-
Ott. –gurítottam le pár kortyot az
italomból.
-
Hát ott a lányok ennyire szépek
lennének? –hajolt közelebb. A szemembe nézett.
-
Azt nem tudom. –tértem ki. –De
azért kösz.
-
Tudod, emlékezetessé tehetném ezt
a kirándulást. Ott. –mutatott egy ajtóra. „Idegeneknek szigorúan belépni
tilos!” felirattal.
-
Ez így emlékezetes, köszi. –lépett
mellém Harry.
-
A tesód? –biccentett Harryre.
-
Nem. –feleltem. Megittam a poharam
tartalmát. –Nem tudom mim…–vakartam meg a fejem.
-
Az ára. –csapta le a pénzt Harry
az asztalra. A többit tartsd meg. Megfogta a kezem és maga után húzott.
-
Szerintem a barátom. –kuncogtam a
pultosra. Döbbenten nézett utánunk.
-
Találtam helyet. –mondta enyhébben
Harry.
-
Haragszol?
-
Mégis miért? –ült le Harry. Egy
csendes és kihalt sarkot talált. Egy kanapé volt.
-
Hát, amiért ismerkedtem. –néztem
rá.
-
Nem. Inkább az, hogy „nem tudom
mim” megjegyzés, de ha eleget iszok, elfelejthetem. –mosolygott.
-
Hát én csak az igazat mondtam. –ültem
Harry mellé. A lábaim keresztbe tettem és ráhelyeztem Harry térdére.
-
Járunk egy napja. –makacskodott.
-
Styles. –kezdtem komolyan. –Tudom.
-
Na, akkor örvendek. –simított
végig a lábamon.
-
Attól még nem fogom azt mondani
neked, hogy szerelmem, meg, hogy édesem. –süppedtem bele a kanapéba.
-
Nem is várom el, Faith. Megfogta a
lábaim és levette magáról.
-
Akkor a szabályok megvannak. –bújtam
Harry mellé.
-
Meg. –karolt át. Felemelte a fejem és megcsókolt.
Visszacsókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Nem érdekelt, ha meglátják.
Gondoltam magamban.
-
Zayn? –szólítgatta Jenna a fiút. –Zayn!
-
Igen? –jelent meg az ajtóba.
-
Faith eltűnt. –jelentette. –Harry
is?
-
Nem láttam a verekedés óta. –vonta
meg a vállát. – Lehet, hogy elmentek enni.
-
Vagy a városba. –idegeskedett
Jenna.
-
Hagyd őket. Irigy vagy rájuk?
Miért érdekel, mit csinálnak? –kérdezte kedvesen Zayn. Ugratni akarta a lányt,
de rájött, hogy fején találta a szöget.
-
Szerintem bízz bennük és pihenj,
nem lehet semmi baj.
-
Rendben. –füstölgött Jenna.
Rosszul esett, hogy leleplezték. Elvonult a szobájába és másnap reggelig ki sem
jött.
-
Srácok! –kiáltotta mérgesen Paul. –
One Directionnak kötelező a megjelenés! A többiek maradjanak, de róluk van szó.
-
Mi van? –kérdezte komásan Niall. A
nagy zaj miatt felébredt.
-
Niall hívd össze a barátaid. Sárga
kód. –motyogta és eltűnt.
-
Nagyszerű. –sóhajtott.
Felébresztett mindenkit és lementek a hallba.
-
Szeretném bejelenteni, hogy a
sminkesek előbb távoznak. –mondta dühösen, mintsem szomorúan.
-
Miért? –kérdezte elkerekedett
szemmel Jenny.
-
Nem lényeges, de ma délben indul
Londonba a gép, mehettetek pakolni.
-
Úgy-e viccelsz? –kérdezte Harry. –Még
van két nap.
-
Harry most kérlek, ne vágj közbe.
–dörrent rá Paul.
-
De! –sipította mérgesen Jenny.
-
Semmi, de. –intette le Paul. –mentek
és kész.
-
Ne olyan hangosan! – könyörgött
szinte egyszerre Harry és Faith. A másnaposság kínozta őket. Jenna és Zayn
mérgesen meredtek a két jó madárra, akik egymás mellett ültek és bágyadtan
révedtek maguk elé.
-
Ennyit akartam. –fejezte be Paul. –Köszönjük
a segítséget. Én, szállítlak ki a reptérre. Van pár percetek összepakolni.
Messzire ültem a többiektől és vártam a leszállást. Mellettem egy idős néni
olvasgatott.
-
Kéred? –nézett rám mosolyogva. –Én
már befejeztem.
-
Köszönöm. –mosolyogtam. Még egy
óra volt Londonig.
Minden jellegű hírt
elolvastam és épp a közepére fordítottam. A vér megfagyott az ereimben. Nem
lehet igaz…–suttogtam.
VÉGE
HA SZERETNÉL MÁSODIK ÉVADOT AKKOR ÍRJ MEGJEGYZÉST!!